Himnusz
Himnusz (Hungareg: azeulgan) pe Isten, áldd meg a magyart! (Doue benig an Hungariz!) a zo kan broadel Hungaria. Savet ez eo bet ar pozioù gant Ferenc Kölcsey e 1823 hag ar sonerezh gant ar sonaozour romantel Ferenc Erkel e 1844.
Istor pozioù Himnusz
Ar barzhoneg Himnusz ouzhpenn da pozioù ar c'han broadel hungariat a vez is-titlet "A magyar nép zivataros századaiból" (Adal kantvedoù turmud ar bobl hungariat).
Ar fed ma vefe lakaet ur sell kill war istor ar bobl hungariat e serr mont gant ur sell a-vremañ da mare trubuilhek krouidigezh ar barzhoneg a vez dre kontrollerezh strizh ar ren Habsburg.
Evit kompren mat ar barzhoneg ez eo ret bezañ mailh war istor Hungaria, dammguzh o vezañ darn ar meneg.
Himnusz mare Republik Poblek Hungaria (1949-1989)
Pozioù ar c'han broadel Himnusz lesanvet "Isten, áldd meg a magyart!" (Doue benig an Hungariz!) a vez un azeulgan etrezek Doue muioc'h 'vit etrezek ar bobl hungariat.
E-kerzh mare kreñvañ an hollveliegezh komunour (1949-1956) ar c'han broadel azeuler d'an Aotrou betek-re a oa c'hoariet hep kan ha biken ne voe c'hoariet er mare-se gant ar pozioù kanet.
Sekretour ar Strollad komunour Mátyás Rákosi a savas ar goulenn gant ar barzh Gyula Illyés hag ar sonaozour Zoltán Kodály daou a arzourien brudet-mat ar mare, da seveniñ ur c'han broadel nevez da Republik Poblek Hungaria unan broadel komunour. Nac'het e voe gant an daou zen.
Goude freuz-stal Emsavadeg Budapest (1956), penn-meur nevez ar Strollad komunour Hungariat János Kádár a glaskas reiñ lam d'ar c'han broadel Himnusz evit lakaat en he flas ar ganaouenn Szózat met un taol kleze en dour e vezo.
Pozioù ar c'han broadel Himnusz
-
Erkel Ferenc ar sonaozour -
Kölcsey Ferenc ar barzh -
Follenn seniñ Himnusz -
Skrid orin kentañ pozioù Himnusz 1823 -
Skrid orin sonerezh Himnusz sinet gant Erkel Ferenc
Testenn orin Himnusz
Hymnus
a' Magyar nép zivataros századaiból
Isten áld meg a' Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A' múltat 's jövendőt!
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Őseinket felhozád
Karpat szent bérczére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
'S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú 's kétség mellette,
Vérözön lábainál,
'S lángtenger felette.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad Török sáncára,
'S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
'S ah, szabadság nem virul
A' holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
'S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló Mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd Töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Szánd meg Isten a' Magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A múltat 's jövendőt!
(Cseke, 22 a viz genver 1823)
Testenn a-vremañ Himnusz
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv és öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A múltat s jövendőt!