Ugrás a tartalomhoz

UH–1 Iroquois

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen EmausBot (vitalap | szerkesztései) 2011. július 26., 09:21-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (r2.6.4) (Bot: következő módosítása: th:ยูเอช-1 ไอโรควอยส์)
UH–1 Iroquois
Bell UH–1D Iroquois („Huey”)
Bell UH–1D Iroquois („Huey”)

FunkcióTöbbcélú szállító helikopter
GyártóBell Helicopter Textron
Gyártási darabszám16 000

Személyzet1–4 fő (1–2 fő pilóta és további 1–2 fegyverkezelő); 14 katona vagy 6 hordágy szállítására alkalmas
Első felszállás1956. október 22.
Méretek
Hosszrotorral 17,4 m
Magasság4,4 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg2365 kg
Tömeg üzemanyaggal4100 kg
Max. felszállótömeg4310 kg
Hajtómű
Hajtómű1 db Lycoming T53–L–13B gázturbina
Repülési jellemzők
Max. sebesség220 km/h
Hatósugár510 km
Hatótávolság507 km
Legnagyobb repülési magasság5910 m
Emelkedőképesség8,9 m/s
Háromnézeti rajz
A Huey háromnézeti képe.
A Huey háromnézeti képe.
A Wikimédia Commons tartalmaz UH–1 Iroquois témájú médiaállományokat.
A 20. Spcial Operations Squadron (Különleges Hadműveleti Század) kommandósai nyíltvízi kiképzés során UH–1N helikopterből ugranak vízbe
A vietnami háború végjátéka, Saigon evakuálása közben, a Frequent Wind hadművelet során dél-vietnami UH–1H-t löknek a tengerbe egy amerikai repülőgép-hordozóról, hogy helyet csináljanak a többi menekülő repülőeszköznek.

A Bell UH–1 Iroquois egy amerikai fejlesztésű és gyártású többcélú katonai szállító helikopter. Beceneve „Huey”, a hivatalos Iroquois (magyarul: irokéz, mint az indián törzs) megnevezést a gyakorlatban nem használták. Leginkább a vietnami háborúból ismert, mivel a típust széles körben alkalmazta az amerikai és a dél-vietnami hadsereg is.

A típus fejlesztője, a Bell Helicopters az 1950-es évek elején kezdte meg a kísérleteket a gázturbina meghajtású helikopterekkel. Az XH–13F jelű prototípus 1954 októberében repült először. 1955-ben színre lépett az amerikai hadsereg, akinek sürgősen egy erős és megbízható mentőhelikopter-típusra volt szüksége, ezért szerződést kötött a Bellel az XF–13F továbbfejlesztése céljából. Az új prototípus az XH–40 lett, amely 1956. október 22-én repült először. A Bell gyors ütemben folytatta a típus tökéletesítését, végül a Huey magasan felülmúlta a hadsereg elvárásait.

Hadrendbe állításakor a helikopter a HU–1A típusjelölést kapta. A HU a helicopter utility, azaz a kiszolgáló helikopter kifejezést takarja, és ebből a betűszóból ered a Huey becenév. Nem sokkal később módosították a típusjelölési rendszert, és 1962-ben kapta meg a végleges UH–1 nevet. Ezzel egyidőben jelent meg a B változat, amelyen több rotor és hajtómű módosítást végeztek. A hadsereg hamar rájött, hogy a Huey-t nem csak mentési célra tudja felhasználni, ezért kidolgozták a C jelű, támadóhelikopter szerepre szánt változatot.

Vietnamban már a meghosszabbított törzsű D változatot állították szolgálatba, amelyet a H–21 Shawnee és a CH–34 Choctaw típus leváltására szántak.

A Hueyt a világ számos országába exportálták. Rendkívül elterjedt típus észak- és dél-amerikai, illetve a közel-keleti országokban, emellett hadrendben van Ausztráliában és Új-Zélandon is. Németország az 1990-es évekig alkalmazta széleskörűen, de napjainkban már csak néhány darab van aktív szolgálatban. Olaszországban licenc alapján gyártott UH-1-eseket alkalmaznak.

Az amerikai hadseregben a Hueyt az UH–60 Black Hawk váltotta az 1980-as évek elejétől kezdve, így napjainkra már csak néhány UH–1-es teljesít szolgálatot. A Tengerészgyalogság viszont napjainkban is nagy számban használja a korszerűsített N és Y típus változatokat.

A Bell több civil változatot is készített a Hueyból.

Variánsok

Főbb katonai változatok:

  • XH-40 – Prototípus.
  • YH-40 – Előzetes sorozatgyártási típus.
  • HU-1A – Sorozatgyártású katonai típus. 1962-től a típusjelzés UH-1A lett.
  • HU-1B – Továbbfejlesztett HU-1A. 1962-től a típusjelzés UH-1B lett.
  • UH-1C – UH-1B, fejlesztett motorral. Támadó helikopter változat. Az UH-1D változat után fejlesztették ki.
  • UH-1D – Hosszabbított törzsű sorozatgyártású változat.
  • UH-1E – Az UH-1B/C típus az Amerikai Tengerészgyalogság számára módosított változata.
  • UH-1F – Az UH-1B/C típus az Amerikai Légierő számára módosított változata.
  • UH-1H – Az UH-1C motorjával szerelt továbbfejlesztett UH-1D típus.
  • UH-1J – Az UH-1H japán változata. Licenc alapján Japánban gyártották.
  • HH-1K – A Haditengerészet számára készített kutató változat.
  • UH-1L – A HH-1K szállító változata.
  • UH-1M – Az UH-1C támadóhelikopter változata, továbbfejlesztett motorral.
  • UH-1N – Ikerturbinás változat, főleg a Tengerészgyalogság alkalmazza.
  • UH-1P – Az UH-1F változata a Légierő számára.
  • UH-1V – Katonai mentőhelikopter változat.
  • UH-1Y – Az UH-1N leváltására készített változat, a Tengerészgyalogság számára.
  • Huey II – Módosított és továbbfejlesztett változat, amely az UH-1H variánson alapul. Ez az aktuális sorozatgyártású változat.

Főbb polgári változatok:

  • Bell 204
  • Bell 205 – Hosszabbított törzsű változat (mint az UH-1D).
  • Bell 210 – Az UH-1H polgári változata.
  • Bell 212 – Az UH-1N polgári változata.
  • Bell 214 Huey Plus – A Bell 205 nagyobb és erősebb motorral szerelt változata.
  • Bell 412 – A Bell 212 típuson alapuló négy rotorlapátos változat.

Rendszeresítő államok

Külső hivatkozások

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz UH–1 Iroquois témájú médiaállományokat.

Magyarul

Angolul