UH–1 Iroquois

UH–1 Iroquois
Bell UH–1D Iroquois („Huey”)
Funkció	Többcélú szállító helikopter
Gyártó	Bell Helicopter Textron
Gyártási darabszám	16 000
Személyzet	1–4 fő (1–2 fő pilóta és további 1–2 fegyverkezelő); 14 katona vagy 6 hordágy szállítására alkalmas
Első felszállás	1956. október 22.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	rotorral 17,4 m
Magasság	4,4 m
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	2365 kg
Tömeg üzemanyaggal	4100 kg
Max. felszállótömeg	4310 kg
Hajtómű
Hajtómű	1 db Lycoming T53–L–13B gázturbina
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	220 km/h
Hatósugár	510 km
Hatótávolság	507 km
Legnagyobb repülési magasság	5910 m
Emelkedőképesség	8,9 m/s
Háromnézeti rajz
A Huey háromnézeti képe.
A Wikimédia Commons tartalmaz UH–1 Iroquois témájú médiaállományokat.

A 20. Special Operations Squadron (Különleges műveleti század) katonái nyíltvízi kiképzés során UH–1N helikopterből ugranak vízbe

A vietnami háború végjátéka: Saigon evakuálása közben, a Frequent Wind hadműveletben dél-vietnami UH–1D-t löknek a vízbe egy amerikai repülőgép-hordozóról, hogy helyet csináljanak a többi, menekülteket szállító repülőeszköznek (egy O–1 Bird Dog-ot várnak)

A Bell UH–1 Iroquois egy amerikai fejlesztésű és gyártású többcélú katonai szállító helikopter. Beceneve „Huey”, a hivatalos Iroquois (magyarul: irokéz, mint az indián törzs) megnevezést a gyakorlatban nem használták. Leginkább a vietnami háborúból ismert, mivel a típust széles körben alkalmazta az amerikai és a dél-vietnami hadsereg is.

A típus története

Model 204

A típus fejlesztője, a Bell Helicopters az 1950-es évek elején kezdte meg a kísérleteket a gázturbina meghajtású helikopterekkel. Az XH–13F jelű prototípus 1954 októberében repült először. 1955-ben színre lépett az amerikai hadsereg, akinek sürgősen egy erős és megbízható mentőhelikopter-típusra volt szüksége, ezért tendert írt ki egy új helikopter típusra. A tenderen a Bell pályázata nyert a Model 204 típussal, így a hadsereg szerződést kötött a Bellel a prototípus továbbfejlesztése céljából. Az új prototípus az XH–40 jelölést kapta a hadseregtől, amely 1956. október 22-én repült először. A Bell gyors ütemben folytatta a típus tökéletesítését, végül a Huey magasan felülmúlta a hadsereg elvárásait.

Hadrendbe állításakor a helikopter a HU–1A típusjelölést kapta. A HU a helicopter utility, azaz a „kiszolgáló helikopter” kifejezést takarja, és ebből a betűszóból ered a Huey becenév. Nem sokkal később módosították a típusjelölési rendszert, és 1962-ben kapta meg a végleges UH–1 nevet. Ezzel egyidőben jelent meg a B változat, amelyen több rotor és hajtómű módosítást végeztek. A hadsereg hamar rájött, hogy a Huey-t nem csak mentési célra tudja felhasználni, ezért kidolgozták a C jelű, támadóhelikopter szerepre szánt változatot.

Model 205

A hadsereg nagyobb szállítási kapacitást szeretett volna a típustól, ezért a Bell módosította a törzs felépítését, és az új változatnak a Model 205 gyári típusjelölést adta. Vietnamban már a meghosszabbított törzsű D változatot állították szolgálatba, amelyet a H–21 Shawnee és a CH–34 Choctaw típus leváltására szántak.

Model 212 és Model 412

Egy ikerturbinás, nagyobb teljesítményű változat kifejlesztésére a Kanadai Hadsereg adott megbízást a Bell számára, 1968-ban. A Pratt & Whitney Canada PT6T típusjelű motort a kanadaiak készítették, melyből kettő került beépítésre. A fejlesztés ideje alatt az Amerikai Hadsereg is érdeklődni kezdett a típus iránt, de a Kongresszusban sokan ellenezték a típus bevezetését, mivel Kanada ellenezte a viatnami háborút, illetve nyíltan menedéket nyújott a sorozás elől menekülő amerikaiaknak. A típusból végül 294 darabot rendelt az USA hadereje.

A Bell 1971 májusában szállított le 50 darabot a Kanadai Hadseregnek. Kanadában a CUH-1N Twin Huey, míg az Egyesült Államok haderejének szállított változat az UH-1N Iroquois jelölést kapta.

Az 1990-es évek közepén a Tengerészgyalogság elindította az UH-1 modernizációs programot, amely során a Bell tovább fejlesztette a Model 212-őt. Ennek során készült el a Model 412, amely négy rotorlapátos lett. Az új típus az UH-1Y Venom katonai típusjelzést kapta, és 2008-ban helyezték szolgálatba.

A Hueyt a világ számos országába exportálták. Rendkívül elterjedt típus észak- és dél-amerikai, illetve a közel-keleti országokban, emellett hadrendben van Ausztráliában és Új-Zélandon is. Németország az 1990-es évekig alkalmazta széleskörűen, de napjainkban már csak néhány darab van aktív szolgálatban. Olaszországban licenc alapján gyártott UH-1-eseket alkalmaznak.

Az amerikai hadseregben a Hueyt az UH–60 Black Hawk váltotta az 1980-as évek elejétől kezdve, így napjainkra már csak néhány UH–1-es teljesít szolgálatot, de a Tengerészgyalogság napjainkban is nagy számban használja egy modernizációs program során korszerűsített N és Y típus változatokat.

A Bell több civil változatot is készített a Hueyból.

Típusváltozatok

Korai változat bemutatása 1960-ban

Főbb katonai változatok:

• XH–40 – Prototípus.
• YH–40 – Előzetes sorozatgyártási típus.
• HU–1A – Sorozatgyártású katonai típus. 1962-től a típusjelzés UH–1A lett.
• HU–1B – Továbbfejlesztett HU–1A. 1962-től a típusjelzés UH–1B lett.
• UH–1C – UH-1B, fejlesztett motorral. Támadó helikopter változat. Az UH-1D változat után fejlesztették ki.
• UH–1D – A B változat 41 hüvelykkel, 105 cm-rel meghosszabbított törzsű változata, T53–L–11 gázturbinával és hosszabb, 48 láb hosszú, 21 hüvelyk húrhosszú főrotorlapátokkal szerelték fel. A személyzet négyfős lett, két pilóta és két oldal-géppuskás, valamint 8-10 fő katona, összesen 15 fő számára lett ülőhely biztosítva.
• UH–1E – Az UH–1B/C típus az Amerikai Tengerészgyalogság számára módosított változata.
• UH–1F – Az UH–1B/C típus az Amerikai Légierő számára módosított változata.
• UH–1H – Az UH–1D továbbfejlesztett, erősebb T53–L–13 gázturbinával felszerelt változata.
• UH–1J – Az UH–1H japán változata. Licenc alapján Japánban gyártották.
• HH–1K – A Haditengerészet számára készített tengeri kutató-mentő változat.
• UH–1L – A HH–1K teherszállító változata.
• UH–1M – Az UH–1C támadóhelikopter változata, továbbfejlesztett hajtóművel.
• UH–1N – Két gázturbinával felszerelt változat, főleg a Tengerészgyalogság alkalmazza.
• UH–1P – Az UH–1F változata a Légierő számára.
• UH–1V – Katonai mentőhelikopter változat.
• UH–1Y – Az UH–1N leváltására készített négy főrotor-lapáttal felszerelt változat a Tengerészgyalogság számára.
• Huey II – Módosított, továbbfejlesztett változat, amely az UH–1H-en alapul.

Főbb polgári változatok:

• Bell 204
• Bell 205 – Hosszabbított törzsű változat (mint az UH–1D).
• Bell 210 – Az UH–1H polgári változata.
• Bell 212 – Az UH–1N polgári változata.
• Bell 214 Huey Plus – A Bell 205 nagyobb és erősebb motorral szerelt változata.
• Bell 412 – A Bell 212 továbbfejlesztett, négy rotorlapátos változata (mint az UH–1Y).

Rendszeresítő államok

Argentína Ausztrália Ausztria Bahrein Banglades Belize Bolívia Bosznia-Hercegovina Brazília Brunei Chile Costa Rica Dél-Korea Dominikai Köztársaság

Ecuador Egyesült Arab Emírségek Egyesült Királyság Etiópia Fülöp-szigetek Görögország Grúzia Guatemala Hollandia Honduras Indonézia Irak Irán Izrael

Jamaica Japán Jemen Jordánia Jugoszlávia Kambodzsa Kanada Kolumbia Kuvait Libanon Marokkó Mexikó Mianmar Németország

Norvégia Olaszország Omán Pakisztán Panama Pápua Új-Guinea Paraguay Peru Salvador Spanyolország Svédország Szaúd-Arábia Szingapúr Szomália

Tajvan Tanzánia Thaiföld Törökország Tunézia Uganda Uruguay Új-Zéland Venezuela Vietnám Zambia Zimbabwe

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz UH–1 Iroquois témájú médiaállományokat.

Magyarul

• UH-1 Iroquois (Huey) - www.harcirepulo.hu
• dr. Gion Gábor: Fejezetek a helikopteres légimentés történetéből

Angolul

• The UH-1Y – Bell Helicopter
• Bell UH-1 Huey – The RotorHead
• The Bell UH-1 Huey – Az Air Vectors típusismertetője
• UH-1 Huey Helicopter – A FAS.org ismertetője