Thomson-gazella
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Figyelmes példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Eudorcas thomsonii (Günther, 1884) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Thomson-gazella témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Thomson-gazella témájú médiaállományokat és Thomson-gazella témájú kategóriát. |
A Thomson-gazella (Eudorcas thomsonii, korábban Gazella thomsonii) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó faj.
A kihalt vörös gazellával (Eudorcas rufina) és a vöröshomlokú gazellával (Eudorcas rufifrons) együtt az Eudorcas alnembe sorolták. Az alnemet manapság nem rangra emelték.
Nevét a skót Afrika-kutató, Joseph Thomson (1858–1895) után kapta.
Előfordulása
A Thomson-gazella Szudán, Kenya és Tanzánia szárazabb vidékein nagy számban él a Laikipia-fennsíktól a Maszáj-földig.
Alfajai
A Thomson-gazella alfajokat igen nehéz megkülönnőztetni egymástól, mivel az elterjedési terület minden részén élő állatok annyira hasonlóak egymáshoz. Korábban a Thomson-gazella alfajnak tartott Mogolla-gazellát, melynek a Gazella thomsonii albonotata tudományos nevet adták manapság faj rangra emelték és az Eudorcas albonotata nevet kapta.
A ma elfogadott alfajok:
- Eudorcas thomsonii nasalis
- Eudorcas thomsonii thomsonii
Megjelenése
Az állat hossza a fejétől a törzséig 80-120 centiméter, farokhossza 20–27 centiméter, marmagassága 55–82 centiméter. A bika szarvhossza 25–43 centiméter, míg a tehéné 7–15 centiméter. Testtömege 15-35 kilogramm. Szőrzete sima és rövid szálú, a felső részen világosbarna. Pofáján fehér és fekete csík húzódik. Fekete csík húzódik az oldalán is; az alsó része és a has fehér. A bunda többi része vörhenyesbarna. A bikának enyhén S-alakban hajlott, vastag, gyűrűs szarvai vannak. A tehén szarvai vékonyak, finomak és nem hajlottak.
 |
 |
Életmódja
Az állat társas lény, éber és évszakonként vándorol. A nyílt szavannák lakója, olykor bozótos jellegű területeken is előfordul. A nőstények többnyire állandó összetételű csoportokban élnek. Egy-egy csoport létszáma változó, javarészt az elérhető táplálék mennyisége szabja meg. Többnyire kisebb, maximum 60 egyedből álló csoportokban él, de a Serengeti síkság táplálékban bő élőhelyein óriási, akár ezres nagyságrendű csapatai is előfordulhatnak. A bikák territoriálisak, elfoglalnak egy adott területet és onnan elűzik az összes többi bikát. A területükön áthaladó valamennyi nőstényt igyekeznek megtermékenyíteni.
A Thomson-gazellák gyakran Grant-gazellák vagy impalák társaságában élnek. A Serengeti ökoszisztémájában nagyon fontos szerepet játszanak. A csíkos gnú után a második leggyakoribb patás fajok ott. A ragadozók fontos táplálékai, elsősorban a gepárd kedveli a Thomson-gazellákat. Menekülés közben a kifejlett állatok akár a 60 km/h-s sebességet is elérhetik.
Tápláléka elsősorban fűfélékből áll. A Thomson-gazella 10-15 évig élhet.
Szaporodása
A tehén 9, a bika 17 hónapos korában éri el az ivarérettséget. A párzási időszak rendszerint egész éven át tart. A vemhesség 5 hónapig tart, ennek végén általában egy utód jön a világra. Az első héten a borjú a fűben lapulva tölti az idejét. A borjakra sok veszély leselkedik, elsősorban a panyókás sakálok kedvelt zsákmányai, de a nagyobb ragadozó madarak és a sziklapitonok is előszeretettel vadásznak rájuk.
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.), mint Eudorcas thomsonii
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
- Angol nyelvű fajleírás
