Ugrás a tartalomhoz

Charles Boyer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2023. november 3., 14:08-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (link egyért.)
Charles Boyer
1942-ben
1942-ben
Született1899. augusztus 28.[1][2][3][4][5]
Figeac[6]
Elhunyt1978. augusztus 26. (78 évesen)[1][2][6][7][3]
Phoenix[8][9]
Állampolgársága
HázastársaPat Paterson (1934. február 14. – 1978. augusztus 24.)
Gyermekeiegy gyermek
SzüleiAugustine Marie Louise Durand
Maurice Boyer
Foglalkozása
IskoláiSorbonne
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Donaldson Awards
  • Életműdíj (1942)
  • Special Tony Award (1952)
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán (1960. február 8.)[10]
Halál okakábítószer-túladagolás
SírhelyeHoly Cross Cemetery
Színészi pályafutása
Aktív évek1920–1976

A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Boyer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Charles Boyer (Figeac, 1899. augusztus 28.Phoenix, Arizona, USA, 1978. augusztus 26.) francia származású amerikai színész.

Élete és pályafutása

A párizsi Sorbonne filozófiai fakultásának hallgatója, majd a konzervatórium növendéke volt. Színi tanulmányai után előbb rövid ideig vidéken szerepelt, majd 1921-ben a fővárosi közönség előtt is bemutatkozott. 1921 körül jelent meg a kamerák előtt is. 1930–1932 között és 1935–1955 között rendszeresen amerikai produkciókban filmezett; elsősorban szerelmes hősként. Az 1930-as évek közepétől vált igen népszerűvé.

Eszköztelen, fölényes biztonságú játékstílusa, közvetlensége, színes humora a nagyok sorába emelte. Greta Garbo, Ingrid Bergman, Bette Davis, Marlene Dietrich partnere volt. A Fritz Lang rendezte Liliomban (1934) ő keltette életre Molnár Ferenc legendás ligeti vagányát. Alakításai közül kiemelkedik Rudolf trónörökös a Mayerlingben (1936), Napóleon a Walewska grófnőben (1937), valamint a William Somerset Maugham Színház című műve nyomán készült Csodálatos vagy, Júlia (1962) öregedő színésze. Az alvilág királya (Pépé le Moko) amerikai változatában, az Algírban (1938) Jean Gabin híressé vált szerepét, a bujkáló banditát alakította.

1942-ben lett amerikai állampolgár. 1944-ben Oscar-díjra jelölték a Gázláng című filmben nyújtott szerepéért. Több ízben fellépett az amerikai tv-ben is. 1948-ban és 1952-ben nagy sikerrel lépett fel amerikai színpadokon (Shaw: Ember és felsőbb rendű ember). 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. 1961-ben is Oscar-díjra jelölték; ekkor a Fanny című filmjéért. 1962–63-ban ismét meghódította a Broadwayt, ezúttal nagyapaszerepben. Az 1964-es cannes-i filmfesztivál zsűritagja volt.

Az 1967-es Casino Royale című filmben olyan színészekkel dolgozott együtt, mint például David Niven, Peter Sellers, Ursula Andress és Woody Allen. 1969-ben Jack Lemmon és Catherine Deneuve partnere volt az Április bolondja című amerikai vígjátékban.

79. születésnapja előtt két nappal öngyilkosságot követett el, két nappal felesége halála után.

Magánélete

1934–1978 között Pat Paterson (1910–1978) angol színésznő volt a párja. Egy fiuk született: Michael Charles Boyer 1943-ban, aki 1965-ben öngyilkos lett.

Filmjei

Díjai

  • Oscar-díj (Életműdíj) (1943) A Los Angeles-i Francia Kutatási Alapítvány létrehozásában végzett munkájáért, a filmtörténet-kutatás területén.

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven)
  6. a b http://www.aveleyman.com/ActorCredit.aspx?ActorID=1910
  7. http://www.aveleyman.com/OnThisDay.aspx?OTDMonth=08&OTDDay=28&OTDYear=2012
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/76477/Charles-Boyer
  10. https://walkoffame.com/charles-boyer/

Források

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 141. old.

További információk