Ugrás a tartalomhoz

SO–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Zala (vitalap | szerkesztései) végezte 2024. február 24., 14:24-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (change image)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
SO–1
SO–1 hajtómű a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban
SO–1 hajtómű a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban

Fajtájagázturbinás sugárhajtómű
OrszágLengyelország
GyártóWSK PZL-Rzeszów
Fő alkalmazásTS–11 Iskra
Sorozatgyártás1967–tól
A Wikimédia Commons tartalmaz SO–1 témájú médiaállományokat.

Az SO–1 (SO – Silnik odrzutowy, magyarul: sugárhajtómű) a lengyelországi Repülési Intézetben (IL – Instytut Lotnictwa) kifejlesztett gázturbinás sugárhajtómű, amelyet a TS–11 Iskra kiképző és gyakorló repülőgépen alkalmaztak. Továbbfejlesztett változatai az SO–3, majd az 1994-től gyártott K–15.

Története

[szerkesztés]

A hajtóművet a varsói Repülési Intézet a WSK PZL-Rzeszów és a WSK PZL Hydral együttműködésével fejlesztette ki a lengyel gyártású TS–11 repülőgép számára. Konstrukciós kialakítása a brit Armstrong Siddeley Viper hajtóműn alapul. Ez volt az első hazai fejlesztésű lengyel gázturbinás sugárhajtómű. A sorozatgyártását a rzeszówi WSK PZL–Rzeszów vállalat végezte 1967-től. A hajtóművet a TS–11 Iskra 1967–1969 között gyártott első sorozatában használták. A hajtómű egytengelyes, egyszerű felépítésű. Egyrészes, hatfokozatú axiálkompresszorral, gyűrűs égéstérrel és egyfokozatú turbinával rendelkezik.

SO–3

[szerkesztés]

Az 1960-as évek közepére fejlesztették ki az SO–1 modernizált változatát, az SO–3-t, amelyet eredetileg a TS–11 trópusi éghajlattal rendelkező országokba exportált példányaihoz terveztek. Az SO–3-t 1969-től gyártották és az Indiába, valamint Indonéziába eladott gépeken alkalmazták először. 1978-tól valamennyi TS–11-be a hajtómű SO–3B változatát építették. Maximális tolóerejét 10,8 kN-ra növelték. Felépítése és szerkezete teljesen megegyezik az SO–1-ével.

K–15

[szerkesztés]

Az SO–3 továbbfejlesztésével alakították ki 1988-ra a K–15 gázturbinás sugárhajtóművet, amelyet az I–22 Iryda gyakorló repülőgéphez szántak. Sorozatgyártása 1994-ben kezdődött Rzeszówban, de az Iryda-program felfüggesztése miatt csak kis mennyiség készült a típusból. Felépítése lényegében megegyezik az SO–3-mal, de a hajtómű élettartamát 1200 órára, maximális tolóerejét 14,5 kN-ra növelték.

Műszaki adatai

[szerkesztés]
SO–1 SO–3 K–15
Hossz (mm) 2151 2154 2006
Szélesség (mm) 707 707 725
Magasság (mm) 764 764 892
Száraz tömeg (kg) 303 321 340
Nyomásviszony 4,8 4,8 n/a
Fajlagos üzemanyag-
fogyasztás (kg/kN·h)
1,045 1,045 1,152
Maximális tolóerő (kN) 9,8 10,8 14,7

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:SO-1
A Wikimédia Commons tartalmaz SO–1 témájú médiaállományokat.