Ugrás a tartalomhoz

Good bye, Lenin!

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Dr.Garfbob10(2) (vitalap | szerkesztései) végezte 2024. június 23., 18:22-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2024. június 23.) ezen a változaton alapul.
Good bye, Lenin!
(Good Bye, Lenin!)
2003-as német film
Alex mögött a háttérben már megjelenik az árulkodó „nyugati” reklám
Alex mögött a háttérben már megjelenik az árulkodó „nyugati” reklám
RendezőWolfgang Becker
Producer
  • Stefan Arndt
  • Manuela Stehr
  • Andreas Schreitmüller
  • Katja De Bock
Műfaj
ForgatókönyvíróWolfgang Becker, Bernd Lichtenberg
FőszerepbenDaniel Brühl, Katrin Sass
ZeneYann Tiersen
OperatőrMartin Kukula
VágóPeter R. Adam
JelmeztervezőAenne Plaumann
DíszlettervezőLothar Holler
Gyártás
GyártóX-Filme Creative Pool
Ország Németország
Nyelvnémet
Forgatási helyszínBerlin
Játékidő121 perc
Forgalmazás
ForgalmazóWarner Bros. Pictures
Bemutató
  • 2003
  • 2003. február 9. (Berlin, Berlini Nemzetközi Filmfesztivál)[1][2]
  • 2003. február 13. (Németország)
  • 2003. szeptember 10. (Belgium, Franciaország)
  • 2003. december 25. (Brazília)[3]
  • 2004. május 14. (Amerikai Egyesült Államok)[2]
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

A Good bye, Lenin! egy 2003-ban bemutatott német filmdráma, amely humoros és tragikus elemeket vegyít. Az NDK bukása és a német újraegyesítés idején játszódó történet lényege, hogy egy testvérpár NDK-rajongó anyja hónapokra kómába esik, semmit sem tud a végbement változásokról, és amikor felébred, a gyerekek, hogy megkíméljék a túlzott izgalomtól, nem is árulják el neki, hogy mi történt időközben.

Számos elnyert díj és egyéb jelölés mellett 2004-ben jelölték a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó Arany Glóbusz-díjra is.[4]

Néhány kritikus a történelmi aspektusából eredően a két évvel korábban bemutatott Moszkva tér című magyar filmvígjátékkal állította párhuzamba.[5][6]

Cselekmény

[szerkesztés]
Alább a cselekmény részletei következnek!

A történet eleje még 1978-ban játszódik, amikor a gyerekek, Alex és Ariane, a tévében az első német űrhajós, Sigmund Jähn űrutazásáról szóló szovjetpropaganda-szerű tudósítást nézik. Ekkor derül ki, hogy apjuk a közelmúltban nyugatra szökött, ezért az anyát az állami szervek folyamatosan zaklatják. Az ezek okozta depresszióból az anya hamarosan úgy keveredik ki, hogy lelkes NDK- és szocializmusrajongóvá, sőt, aktivistává válik, amiért később még rangos állami kitüntetést is kap.

A történet ezután 1989. október 7-én folytatódik tovább, amikor az NDK a 40. születésnapját ünnepli, de a változások szele már érezhető. Egy kisebb csoport sajtószabadságot követelve tüntetést is rendez este, amelyen részt vesz az azóta fiatal felnőtté vált Alex is. Véletlenül arra járó anyjuk meglátja, ahogy a rendőrök erőszakkal verik szét a tüntetést, és saját fiát is elhurcolják. Ettől infarktust kap és összeesik. Hónapokig kómában marad, ezalatt pedig lejátszódik a német újraegyesítés és az áttérés a kapitalizmusra. Mikor felébred, az orvos szigorúan előírja, hogy a lábadozó nőt kímélni kell minden izgatottságtól, mert különben újabb, akár halálos infarktust is kaphat.

Alex tudja, hogy ha anyja megtudná, milyen történelmi változások mentek végbe, az akkora érzelmi sokkot jelentene neki, hogy az életét veszélyeztetné. Ezért azt találja ki, hogy visszarendezi már nyugatiasra átalakított otthonát régi stílusúvá, ő maga is „szocialista stílusú” ruhákban mutatkozik csak anyja előtt, és többi ismerősét is erre kéri. Egyre nagyobb nehézséget okoz azonban neki a „régi világ” egyre nagyobb fokú újjáélesztése: kiderül, hogy a jól megszokott termékeket, például a híres spreewaldi uborkát már nem lehet beszerezni sehol. Ezért nagy nehezen, akár kukákból is, összegyűjti a régi termékek csomagolásait, és az új termékeket titokban áttölti azokba. Denis nevű, amatőr videós barátja pedig abban van a segítségére, hogy tévéműsorokat, híradókat hamisítanak, és azokat mutatják be az anyának.

Egyik nap, amikor az addig ágyhoz kötött anya meglátja, hogy kisunokája megtanult járni, ő is elhatározza, hogy megpróbál lábra állni. Sikerül neki, így kimegy az utcára, és sok olyan dolgot meglát, amit „nem szabadott volna” neki. Alexék visszaviszik a szobájába és azt a magyarázatot hitetik el vele (újabb hamisított híradó segítségével), hogy a nyugatnémetek tömegesen menekülnek át keletre. Az anyának erről eszébe jut, hogy hol fog élni az a sok menekült, erről pedig eszébe jut régi vidéki nyaralójuk. Egyik nap a család Arianéék vadonatúj Trabantjával ki is utazik a nyaralóba, ahol az anya elkezd őszintén beszélni arról, hogy amikor férje nyugatra ment, ő is szeretett volna utána menni, de félt tőle, hogy két gyerekével együtt ez nem sikerülne, ezért maradt keleten. Bevallja, hogy az apa folyamatosan küldött leveleket a családjának, csak ő azokat a konyhaszekrény mögé rejtette. Kinyilvánítja azt a kívánságát is, hogy szeretné még egyszer viszontlátni a férjét. Valószínűleg ezek az emlékek kavarják fel annyira, hogy újra infarktust kap, és kórházba kell szállítani.

Ariane a konyhaszekrény mögött megtalálja a leveleket, amiből kiderül, hol él az apjuk. Alex elmegy hozzá, és elmagyarázza neki a helyzetet, ezért az apa rá is szánja magát, hogy meglátogassa a kórházban fekvő, és egyre rosszabb állapotban levő feleségét. Mindenki egyre biztosabb benne, hogy a nő hamarosan meghal, ezért Alex úgy dönt, még „megrendez” egy utolsó nagy „NDK-születésnapot”. Ebben segítségére lesz gyermekkori példaképe, a korábbi űrhajós, de most már taxisofőrként dolgozó Jähn, akivel véletlenül találkozik. Denisszel régi hírműsorok és Jähn segítségével elkészítenek egy olyan hírműsort, ami arról szól, hogy Erich Honecker lemond, az új elnök pedig Jähn lesz, aki megnyitja a határokat a nyugatiak előtt. Néhány nappal később az anya valóban meghal. Alex azt mondja, talán jobb is, hogy soha nem tudta meg az igazságot, mert így boldogan halhatott meg.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők

[szerkesztés]

Díjak és jelölések

[szerkesztés]
2003 ACCA-díj Legjobb nem angol nyelvű film 2. hely
2004 Amerikai vígjátékfesztivál Legjobb nem angol nyelvű film Elnyerte
2004 Arany Derby-díj Legjobb nem angol nyelvű film Jelölés
2004 Arany Glóbusz Legjobb nem angol nyelvű film Jelölés
2005 Arany Tréler-díj Legjobb külföldi független film Jelölés
2005 Argentin filmkritikusok egyesületének díja Legjobb nem spanyol nyelvű film Jelölés
2004 BAFTA-díj Legjobb nem angol nyelvű film Jelölés
2004 Bajorországi filmdíj Közönségdíj Elnyerte
2003 Bambi-díj Bambi-díj Elnyerte
2003 Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Kék Angyal Elnyerte
2003 Arany Medve Jelölés
2004 Bodil-díj Legjobb nem amerikai film Elnyerte
2003 Capri-díj Európai Capri Elnyerte
2004 César-díj Legjobb EU-s film Elnyerte
2004 David di Donatello-díj Legjobb európai film Jelölés
2004 DGGB-díj Kimagasló rendezői érdem Wolfgang Becker Elnyerte
2003 Euregio-díj Legjobb Alsdorfban bemutatott német film Jelölés
2003 Európai Filmdíj Közönségdíj a legjobb rendezőnek Wolfgang Becker Elnyerte
2003 Közönségdíj a legjobb férfi színésznek Daniel Brühl Elnyerte
2003 Közönségdíj a legjobb színésznőnek Katrin Sass Elnyerte
2003 Legjobb film Elnyerte
2003 Legjobb férfi színész Daniel Brühl Elnyerte
2003 Legjobb forgatókönyv Bernd Lichtenberg Elnyerte
2003 Legjobb rendező Wolfgang Becker Jelölés
2003 Legjobb színésznő Katrin Sass Jelölés
2003 Flaiano filmfesztivál Legjobb nem olasz film Elnyerte
2004 Goya-díj Legjobb európai film Elnyerte
2004 Guldbagge-díj Legjobb nem svéd film Jelölés
2004 Londoni kritikusok körének díja Az év legjobb nem angol nyelvű filmje Elnyerte
2003 Német Arany képernyő-díj Elnyerte
2004 Német kameradíj Legjobb játékfilm Jelölés
2002 Német Filmdíj Legjobb forgatókönyv Wolfgang Becker, Bernd Lichtenberg Elnyerte
2003 Közönségdíj Az év legjobb német filmje Elnyerte
2003 Legjobb játékfilm Elnyerte
2003 Legjobb férfi főszereplő Daniel Brühl Elnyerte
2003 Legjobb férfi mellékszereplő Florian Lukas Elnyerte
2003 Legjobb rendező Wolfgang Becker Elnyerte
2003 Legjobb szerkesztés Peter R. Adam Elnyerte
2003 Legjobb tervezés Lothar Holler Elnyerte
2003 Legjobb filmzene Yann Tiersen Elnyerte
2003 Legjobb női főszereplő Katrin Sass Jelölés
2003 Legjobb női mellékszereplő Maria Simon Jelölés
2004 Olasz filmes újságírók díja Legjobb nem olasz rendező Wolfgang Becker Jelölés
2004 Robert fesztivál-díj Legjobb nem amerikai film Elnyerte
2004 Sant Jordi-díj Legjobb nem spanyol film Elnyerte
2003 Turia-díj Legjobb nem spanyol film Elnyerte
2003 Valladolidi nemzetközi filmfesztivál A zsűri különleges díja Elnyerte
2003 Arany Tüske Jelölés

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Freebase-adatdump. Google
  2. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 29.)
  3. ↑ https://www.imdb.com/title/tt0301357/releaseinfo?ref_=tt_ov_rdat, 2023. január 4.
  4. ↑ A 2004-es Arany Glóbusz-győztesek és -jelöltek. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 10.)
  5. ↑ Adamovics Anna - Volt egyszer egy NDK (Port.hu, 2003.11.04.)
  6. ↑ Földes András - A kapitalisták az NDK-t választanák (Index.hu, 2003.12.09.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Good_bye,_Lenin!&oldid=27232458”