Kristyor
- Kristyór ideirányít. Hasonló névvel lásd még Biharkristyór.
| Kristyor (Crișcior) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Megye | Hunyad |
| Község | Kristyor |
| Rang | községközpont |
| Polgármester | Ovidiu Ilie Furdui (PNL) |
| Irányítószám | 337200 |
| SIRUTA-kód | 87371 |
| Népesség | |
| Népesség | 2463 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 27 |
| Népsűrűség | 61,28 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 40,19 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 07′ 25″, k. h. 22° 51′ 34″46.123645°N 22.859548°EKoordináták: é. sz. 46° 07′ 25″, k. h. 22° 51′ 34″46.123645°N 22.859548°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kristyor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kristyor (Kristyór, románul: Crișcior, németül: Kreischquell) falu Romániában, Hunyad megyében.
Fekvése
Brádtól hat kilométerre keletre, a Fehér-Körös bal partján, hat–nyolcszáz méteres magasságban fekszik.
Nevének eredete
Neve a Körös folyó román nevének kicsinyítő képzős alakjából való. 1439-ben Kirchorfalva, 1733-ban Kriscsor, 1760–62-ben Kristyor néven említették.
Története
Vegyes nemzetiségű bányásztelepülés volt Zaránd, 1876 után Hunyad vármegyében. Nemesfémbányája ma Gurabárza faluban található. Első említésekor a világosi váruradalomhoz tartozott. 1710-ben Steinville tábornok, Erdély főhadparancsnoka birtokolt itt egy jól jövedelmező aranybányát. 1742-ben csupán egyetlen zúzóműve működött.[1] Református egyháza 1766-ban 19 férfit és 21 asszonyt számlált. 1775-ben mind a nyolc református presbitere alá tudta írni a nevét. 1784. november 4-én református papja és magyar nemesei, a Kristsori család tagjai váltak a Horea–Cloşca-féle parasztfelkelés első áldozataivá, parasztsága pedig részt vett a felkelésben. 1785 augusztusában a helyi Costan Popa megszökött a gyulafehérvári várbörtönből, és izgatására gyülekezni kezdtek a falusi és a környékbeli parasztok. Ezután a helyi nemesek által értesített brádi katonaság fojtotta csírába az újabb felkelést. 1786-ban 931 lakosának 48%-a volt jobbágy, 32%-a zsellér és 11%-a nemes. 1839 előtt üveghutát alapítottak benne, amely ismeretlen időben szűnt meg.[2] 1846-ban a református lelkész hat leánynak és öt fiúnak tanította az írás–olvasást. 1849 májusában Csutak Kálmán tizenegy lakosát végeztette ki.[3] A század második felében László József bányamérnök egy új aranyfoncsorozó malmot kísérletezett ki itt, amellyel a kinyert arany mennyiségét 20–40%-kal növelte.[4] 1900-ban házai 63%-a fából, 37%-a kőből épült, 66%-ukat fedte zsindely és 34%-ukat zsúp. A századforduló körül a gurabárzai aranybánya fejlesztése több mint kétszeresére duzzasztotta lakosságát. 1956-ban vált ki belőle Gurabárza bányatelep, ahol római katolikus lakóinak többsége élt. A szocializmus alatt tizenkét blokkházat építettek benne, négyszáz lakással.
1880-ban 978 lakójából 882 volt román, 59 magyar és 12 német anyanyelvű; 680 ortodox, 222 görög katolikus, 42 református és 29 római katolikus vallású.
1910-ben 2247 lakójából 1523 volt román, 631 magyar és 75 német anyanyelvű; 1428 ortodox, 483 római katolikus, 175 görög katolikus, 76 református, 31 unitárius, 28 evangélikus és 26 zsidó vallású.
2002-ben 3046 lakosa közül 2953 volt román, 54 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2932 ortodox és 40 római katolikus vallású.
Nevezetességei
- Gótikus, faerkélyes ortodox templomát 1375–95-ben Bâlea kenézi vagy zsupán család egyik tagja építtette téglából és kőből. Korabeli falfestményei közül az egyik a déli oldalon Szent Istvánt, Lászlót és Imrét ábrázolja. Egy másik, rossz állapotú képen maga az alapító látható feleségével, Vișával és fiával, Iovával, amint felajánlja a templomot Szűz Máriának. A templom szentélyét a 19. században kibővítették.
- A Brád és Kristyor közötti kisvasutat 1907-ben építették eredetileg azért, hogy a bánya hőerőművét szénnel lássák el. Később az ingázó bányászokat szállította Gurabárzára. Az 1970-es években megszüntették. Újabban turisztikai céllal felújították a vonalat.[5]
- Református temploma a 18. században épült. A hívők nélküli gyülekezet harangját 2001-ben Dévára szállították.[6]
- Falumúzeum.
- A római katolikus templom 1933-ban épült. 2004-re felújították.[7]
Gazdaság
- Magában Kristyor faluban egy betongyár és egy román–máltai vegyes tulajdonú textilipari üzem működik.
- Andezitbánya.
Oktatás
- Bányászati szakiskola.
Híres emberek
- Itt született 1888-ban Mátyás Ernő református teológus, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia professzora.
- Itt született 1901-ben Ștefan Pașca nyelvész.
- Itt született 1931-ben Furka Árpád vegyész.
Források
- Indoklás Kristyor község várossá nyilvánításához (2001) (románul)
- Információk a községről (románul)
- Kozma Pál: Zaránd-vármegye' földirati, statistikai és történeti leirása. Kolozsvártt, 1848
- A kristyori ortodox egyház blogja, fotókkal a templomról (románul)
- ↑ Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 128. o.
- ↑ Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 260. o.
- ↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 28–29. o.
- ↑ Magyar Életrajzi Lexikon
- ↑ www.9am.ro
- ↑ udvardy.adatbank.transindex.ro
- ↑ Nyugati Jelen 2004. június 21.
Külső hivatkozások
- A magyar szentek az ortodox templom falfestményén (jobb oldali fénykép)
- A donátor és Szűz Mária
- Fotók a templom festményeiről
- Régi és mai fotók a kisvasútról
- Fotók a kőbányáról
.svg?lang=hu){kind=small}
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
