Polimer

Polimernek nevezzük az ismétlődő egységekből, monomerekből felépülő nagyméretű molekulákat, melyekben az egységeket kémiai kötések kapcsolják össze. A polimerek elvileg végtelen sok ismétlődő egységből állhatnak, szemben az oligomerekkel, amelyeket meghatározott számú (10-100) monomer alkot. A polimerek a közhiedelemmel ellentétben nem azonosak a műanyagokkal. (A műanyagok olyan mesterségesen előállított anyagok, amelyek mindig több anyag keverékéből állnak, legalább egy komponensük polimer. A többi kitöltő-, vázanyag, öregedésgátló, feldolgozást segítő adalékanyag, festék stb.). A polimerek lehetnek természetesek (cellulóz, fehérje stb.), természetes alapú mesterséges anyagok (például viszkóz), vagy a természetben nem előforduló, mesterségesen létrehozott vegyületekből szintetizált polimerek. A polimerek önálló alakkal, térfogattal rendelkeznek.

A mesterséges polimerek előállítása igen bonyolult, nagy odafigyelést igényel (lánc-, blokkpolimerizáció).

A legelső mesterségesen előállított polimer a bakelit volt, 1905-ben szabadalmazták. ^[forrás?]

Főbb fajtái

A mesterségesen előállított polimerek közismert képviselője a polietilén (PE). (…-CH₂-CH₂-…) A nylon szó fajtanévvé vált védjegy, amellyel az amerikai Dupont de Nemours cég eredetileg a poliamid 6.6-ot (PA 6.6) forgalomba hozta. Bár az alapanyag a gazdaságosabban gyártható polietilénre változott, de a nylon ("nejlon") szó használata fennmaradt a köznyelvben. A legnagyobb mennyiségben felhasznált polimer alapanyag a polietilén (PE, HDPE, LDPE), a polipropilén (PP, aPP, iPP, sPP)és a polivinilklorid (PVC). E polimereket tömegműanyagoknak nevezzük. Nagy jelentőségű továbbá a polisztirol (PS, HIPS, ABS …), a polietiléntereftalát (PET), a politetrafluoretilén (PTFE), polibutadién (PB, ABS), polimetilmetakrilát (PMMA), poliamid (PA), polietilénglikol (PEG), és még számos anyag valamint anyagkeverék. A textiliparban feldolgozott mesterséges szálasanyagok is polimerek, legfontosabbak ezek között a természetes alapanyagú (cellulózból készült) viszkóz (CV) és az acetát (CA), a szintetikus polimerek közül a poliészter (PES), a poliamidok (főleg a PA 6 és PA 6.6), az aramidok (aromás poliamidok), a poliakrilnitril (PAN), a polipropilén (PP), a poliuretán (PU).

Előnyei a fémekkel szemben:

• kicsi a sűrűségük
• a klasszikus értelemben korrózióállók
• jó szigetelők, de készíthetők vezető polimerek is
• előállítási költségük kicsi, lehetséges a termelékeny feldolgozás
• könnyen feldolgozhatóak, rendszerint nincs szükség forgácsolásra
• a hőre lágyuló polimerek teljes mértékben reciklálhatóak vagy termikusan (például hőerőműben) felhasználhatók

Hátrányai a fémekkel szemben:

• kicsi a szilárdságuk (speciális anyagok, például szálerősítésű gyanták, vetekszenek a fémekével)
• öregszik, megfelelő stabilizálás esetén pedig nem bomlik le
• rossz hőállóság és hővezető képesség
• kisebb rugalmassági modulus

A polimerek csoportosítása

Előállításuk szerint

• Polimerizációval (PE, PP, PVC, PS)
• Polikondenzációval (PA, PET)
• Poliaddícióval (PUR, EP)
• Természetes (alapú) polimerek (cellulóz, üveg, bazalt, azbeszt, fehérje)

Primer szerkezetük szerint

• Homopolimer, azonos monomerekből áll a főlánc (PE, PP, PVC, PS)
• Kopolimer, keverék (ABS, Poliblend)

Feldolgozás szerint

• Hőre lágyuló (termoplaszt) és
• hőre nem lágyuló (duroplaszt)

Szerkezet alapján

• lineárisak,
• elágazóak, valamint
• térhálósak.
• folyadékkristályok

Az őket felépítő atomok szerint

• szerves,
• szervetlen és
• elemorganikus polimerek.

Bankjegyek

1988 óta a világ több országában a bankjegyeket is ilyen alapanyagbók készítik.

Lásd még

• Fröccsöntés
• Szálasanyagok
• Fajtanévvé vált védjegy