Kukmér

	Kukmér (Kukmirn)
	; Kukmér címere
	; Kukmér címere
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Kerület	Németújvári járás
Rang	mezőváros
Járás	Németújvári járás
Alapítás éve	1185
Polgármester	Franz Hoanzl (ÖVP)
Irányítószám	7543
Körzethívószám	03328
Forgalmi rendszám	GS
	Népesség
Teljes népesség	2012 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	49 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	255 m
Terület	40,5 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 04′ 20″, k. h. 16° 12′ 19″47.072222°N 16.205278°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 20″, k. h. 16° 12′ 19″47.072222°N 16.205278°E
	Kukmér weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kukmér témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2010. október 8.) ezen a változaton alapul.

Kukmér (németül Kukmirn) mezőváros Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban.

Fekvése

Németújvártól 12 km-re nyugatra fekszik.

Nevének eredete

Neve a kék és mér szavakból tevődhet össze. A kék a kékkendekre utal, míg a mér az iráni nyelvben herceget jelent, így értelme a kékkendek vezére lehet.

Története

Egykor vaslelőhely volt. A magyar honfoglalást követőn a kékkendek égi eredetűnek tartott népét telepítették ide, amely a hagyomány szerint a kende, a szent főfejedelem törzse volt. Mások szerint a kékkendek a besenyők egyik törzse volt. Bizonytalan az a forrás, mely szerint már 992-ben "Cucumirn" alakban szerepelt volna. Az Árpád-korban azonban már biztosan temploma volt, mely a mai Kircheck nevű dűlőben állt. Alte Warte nevű határrészén pedig őrhely volt. Első írásos említése 1185-ben a németújvári kolostorhoz tartozó birtokok határleírásában történt.

1428-ban "Kukmer", 1469-ben "Kwthmer", 1475-ben "Kukemer, Kwkmeer, Kwkmer" néven szerepel a korabeli forrásokban. A németújvári váruradalomhoz tartozott, de 1475-ben egyes részeit Szalónak, más részeit 1455-ben Óvár uradalmához számították, 1444-ben pedig a girolti kastélyhoz tartoztak.^[2]

Plébániája 1600-ban már létezett. 1654-ben "Guckmir", 1663-ban "Kuckmier", 1667-ben "Guckmirn" alakban említik. 1524-től a Batthyány család birtoka volt. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török. Lakói 1580-ban evangélikusok lettek, katolikus plébániáját csak 1698-ban alapították újra. A 19. században házasság révén a Montenuovo hercegi család birtoka, majd 1892-ben Kottuliszky Teodóra grófnő vásárolta meg. A 19. század végétől körjegyzőség székhelye volt.

Vályi András szerint " KUKMÉR. Kukumiern. Német falu Vas Várm. földes ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik német Újvárhoz, más fél mértföldnyire, földgye néhol nem igen termékeny, mivel többnyire hegyes, és a’ záporok járják, szőleje meg lehetős bort terem, gyűmöltsös kertyei jók, fája, és legélője is elég van." ^[3]

Fényes Elek szerint " Kukmér, német falu, Vas vármegyében, ut. p. Fürstenfeld Stájerországban, 140 kath., 930 evang. lak., kik többnyire szőlőmivelésből élnek. Van szép tornyos evang. anyatemploma, és kath. fiókegyháza. Birja hg Batthyáni." ^[4]

Vas vármegye monográfiája szerint " Kukmér nagy falu, 210 házzal és 1484 németajkú lakossal. Vallásuk r. kath., ág. ev. és ev. ref. Postája helyben van, távírója Német-Ujvár. Körjegyzőségi székhely. A község már az Árpádházi királyok alatt virágzott. A reformáczió előtt fennállott régi kath. templomának helyét még most is „Kircheck”-dülőnek nevezik, az „Alte Warte” nevü dülő pedig régente őrhely volt. Plébániája 1698-ban állíttatott vissza; mostani temploma 1774-ben épült. Kegyúra Kottulinszky Teodóra grófnő. A község birtokában van a Nagy Lajos által 1345-ben, hamvazó szerdán kiállított és elveszettnek hitt határszabályozási okmány. A lakosok önsegélyező egyesületet tartanak fenn. Földesurai a Batthyányak voltak." ^[5]

1910-ben 3270 lakosából 2898 német, 287 horvát, 44 magyar, 4 szlovák, 37 egyéb nemzetiségű lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott.

2001-ben 2035 lakosából 1952 német, 27 horvát, 14 magyar, 39 egyéb nemzetiségű lakosa volt.

Nevezetességei

Szent József tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1774-ben épült.
Evangélikus temploma.
Evangélikus iskola.

Híres emberek

Itt született 1845. május 3-án Ebenspanger János (1845–1903) pedagógus, turisztikai szakember.

Külső hivatkozások

Jegyzetek

↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye

[e49e74cba12ebc857db3ff1e3141c6ab850aaa31-1] Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)

[2] Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.

[3] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[4] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[5] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]