Bilincs (rendészet)
A bilincs a rendészetben az emberi testnek vagy egyes részeinek szabad mozgását korlátozó kényszerítő eszköz. A modern bilincset képező karikák jobbára önműködően csukódnak, kulccsal nyithatók. A bilincset csak a kézre, esetleg lábra alkalmazzák, a foglyok ellenállásának, dühöngésének megfékezésére vagy szökésük megakadályozására.
Fajtái
A mozgásszabadságot korlátozó eszközök közé tartoznak a következő kényszerítő eszközök:
- 1. műanyag bilincsek;
- 2. patentbilincsek;
- 3. szorító bilincsek;
- 4. testbilincsek.[1]
Jogszerű használata
A bilincs jogszerű használatát jogszabályok határozzák meg, így pl. Magyarországon a rendőrségi törvény (1994. évi XXXIV. törvény).
A rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy
- a) önkárosításának megakadályozására,
- b) támadásának megakadályozására,
- c) szökésének megakadályozására,
- d) ellenszegülésének megtörésére.[2]
Képgaléria
-
Rendőrségi kézi bilincs
-
Bilincs
-
Bilincs
Története
A vasbilincs lánccal vagy más módon összekapcsolt vaskarikákból készült. Ezeket régebben rákovácsolták a rab végtagjaira, néha a nyakára és a derekára is (vasra verték), gyakran büntetésül vagy a büntetés súlyosbítására.
Források
- Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936) 925. old.
- 156/2017. (VI. 16.) Korm. rendelet a haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a vállalkozások tanúsításának részletes szabályairól
Jegyzetek
További információk
- heol.hu Archiválva 2020. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (2010)