Ugrás a tartalomhoz

Ernst Werner von Siemens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Ernst Werner von Siemens
Született1816. december 13.[1][2][3][4][5]
Lenthe[6]
Elhunyt1892. december 6. (75 évesen)[1][2][3][4][5]
Charlottenburg[7]
Állampolgárságanémet[8]
HázastársaMathilde Siemens (1852–1865)[9]
Gyermekei
  • Arnold von Siemens
  • Georg Wilhelm von Siemens
  • Anna Zanders
  • Carl Friedrich von Siemens
  • Käthe Pietschker
SzüleiChristian Ferdinand Siemens
Foglalkozása
  • vállalkozó
  • hadmérnök
  • feltaláló
  • mérnök
  • politikus
  • vasúti mérnök
Tisztségea porosz képviselőház tagja
IskoláiKatharineum
Kitüntetései
  • Ferenc József-rend középkeresztje (1873)[9]
  • Commander's Cross of the Order of the Crown of Prussia (1878)[9]
  • a Heidelberg Egyetem díszdoktora (1886)[9]
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1886)[9]
  • Szent Mihály-rend (1892)[9]
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeSüdwestkirchhof Stahnsdorf
Ernst Werner von Siemens aláírása
Ernst Werner von Siemens aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Werner von Siemens témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ernst Werner von Siemens (Lenthe, 1816. december 13. – Berlin, 1892. december 6.) német feltaláló és gyáralapító. Tiszteletére nevezték el a siemensnek (S) az elektromos vezetőképesség SI-egységét.

Életrajza

A Hannover melletti Lenthében (ma Gehrden) született, negyedik gyermekként (összesen tizennégyen voltak testvérek). Az elemi iskola után nem fejezhette be a gimnáziumot, ahová járt, mert a szülők nem engedhették meg maguknak fiuk taníttatását. Végül a hadsereg magdeburgi hadtesténél nyílt módja rá, ahol felettese parancsára, 1835-től mérnöki tanulmányokat folytatott.

Mérnöki tevékenysége

Kifejlesztett többek között egy új szabályozót a gőzgéphez, egy prést a műkőgyártáshoz, valamint Johann Georg Halskével együtt tökéletesítette a távírót. Ez olyan mutatót használt, ami a megfelelő betűre mutatott, ezzel helyettesítve a Morse-kódot. Ennek a találmánynak a tökéletesítésére Halskével új céget hozott létre Telegraphen-Bauanstalt von Siemens & Halske néven 1847. október 1-jén (1892-ben már Magyarországon is jelen volt); ez volt a mai Siemens AG elődje.

Siemens Jedlik Ányostól függetlenül felfedezte a dinamóelvet.

Tervei szerint épült az első villamos vasút.

Nevéhez fűződik a németországi utcai világítás rendszerének kiépítése.

Számos galvanométert tervezett.

Meghatározta számos anyag elektromos fajlagos ellenállását.

Javaslatot tett az ellenállás alapegységére (1 m hosszú, 1 mm² keresztmetszetű, 0 °C hőmérsékletű higanyoszlop ellenállása).

Megépítette az első elektromos felvonót.

Elektromote néven, 1882-ben, Berlinben, 540 m-es próbapályán bemutatta a trolibusz ősét.

Nem sokkal alapítása után a cég nemzetközivé vált. Werner egyik fivére (Sir William Siemens) képviselte őt Angliában, egy másik (Carl von Siemens) az oroszországi Szentpéterváron. Ipari karrierjét elismerve, 1888-ban nemesi rangot kapott; neve ekkor lett Von Siemens. 1890-ben ment nyugdíjba, és 1892-ben halt meg.

A gyárat annak átszervezése után, amely ezt követően előbb Siemens & Halske AG, Siemens-Schuckertwerke, majd – 1966-tól – Siemens AG néven vált ismertté, fivérei, három fia (Arnold, Wilhelm és Carl Friedrich) és unokatestvérei (Hermann, Ernst és Peter von Siemens) vezették. A Siemens AG mindmáig egyike a világ legnagyobb elektrotechnikai cégeinek.

Elismerései

Találmánya az Elektromote (trolibusz), 1882

1860-ban a berlini Humboldt Egyetem tiszteletbeli doktorává fogadta. Az 1867-es párizsi világkiállításon bemutatta egyik generátorát, és megkapta a francia Becsületrendet. 1874-ben a Porosz Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába, ahol természettudományos cikkeit rendszeresen publikálta. Tagja volt a berlini kereskedelmi legfelsőbb tanácsnak, hiszen nemcsak megalkotta, hanem jól tudta értékesíteni is találmányait. 1880-tól a szabadalmi hivatal nem állandó tagja volt, majd 1886-ban megkapta a Pour le Mérite rendet. Ezeken kívül a berlini antropológiai, etnológiai és régészeti társaság tagja is volt.

Találmányai

  • US Patent 415577 – Elektromos mérő (1889. november 19.)
  • US Patent 428290 – Elektromos mérő (1890. május 20.)
  • US Patent 520274 – Elektromos vasút (1894. május 22.)
  • US Patent 601068 – Módszer és készülék az arany kivonására az ércekből (1898. március 22.)
Werner von Siemens portréja az 1929-es 20 birodalmi márkás bankjegyen.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  5. ↑ a b Roglo
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  9. ↑ a b c d e f Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)

Források

Kapcsolódó szócikkek

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ernst_Werner_von_Siemens&oldid=26877376”