Nereida (hold)
| Nereida | |
 | |
| A Nereida a Voyager–2 felvételén (1989) | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Gerard P. Kuiper[1] |
| Felfedezés ideje | 1949. május 1. |
| Névadó | néreiszek |
| Pályaadatok | |
| Epocha | J2000 |
| Periapszis | 1 372 000 km (0,00917 CsE) |
| Apoapszis | 9 655 000 km (0,06454 CsE) |
| Fél nagytengely | 5 513 787 km (0,03685 CsE) |
| Pálya excentricitása | 0,7507[2][3] |
| Orbitális periódus | 360,11 nap |
| Keringési periódus | 360,1362 nap |
| Átl. pályamenti sebesség | 934 m/s |
| Inklináció | 7,090° (a helyi Laplace-síkhoz)[2][3] 32,55° (a Neptunusz egyenlítőjéhez) |
| Anyabolygó | Neptunusz |
| Központi égitest | Neptunusz |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 340 ± 50 km[4] |
| Tömeg | 31 zettagramm |
| Forgási periódus | 0,48 nap (11 óra, 31 perc)[5] |
| Albedó | 0,155[4] |
| Felszíni hőmérséklet | ≈ 50 K átlagos (becsült) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nereida témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Nereida a Neptunusz harmadik legnagyobb holdja. Az ismert Naprendszerbeli holdak közül a legnagyobb excentricitású pályával rendelkezik. A Nereida a második ismertté vált Neptunusz hold, Gerard Kuiper holland csillagász fedezte fel 1949-ben.
Felfedezése és elnevezése
A Nereidát Gerard P. Kuiper fedezte fel 1949. május 1-én a McDonald obszervatórium 82 hüvelykes teleszkópjával készített fotólemezeken. A felfedezésről készült beszámolójában ő javasolta a nevét a görög mitológia tengeri nimfái, a Nereidák után, akik gyakran kísérték el útjára Poszeidónt (avagy latin megfelelőjét Neptunust). A Nereida a másodikként felfedezett Neptunusz hold volt, és egyben az utolsó egészen a Voyager-2 érkezéséig, nem számítva egy egyedi, a Larissa által okozott fedést 1981-ben.[6]
Keringése és forgása
A Nereida prográd irányban kering a Neptunusz körül 5 513 400 km átlagos távolságban, de a magas, 0,7507-es excentricitása miatt pályája legközelebbi pontján 1 372 000 km-re közelíti meg a bolygót, legtávolabbi pontján pedig 9 655 000 km-re távolodik el tőle.[2][3]
A szokatlan pálya azt valószínűsíti, hogy a Nereida egy befogott kisbolygó vagy Kuiper-öv objektum, vagy azt, hogy korábban egy belső bolygó volt, ami a Neptunusz legnagyobb holdjának, a Tritonnak a befogásakor lökődött ki.[7]
1991-ben a Nereida forgási idejét 13,6 órában határozták meg a fényváltozási görbéjének elemzése alapján.[8] 2003-ban egy másik értéket, közelítőleg 11,52 ± 0,14 órát mértek.[5] Azonban ezt a megállapítást később vitatták, ugyanis egy ideig más kutatóknak földi megfigyelések alapján nem sikerült semmilyen periodicitást kimutatniuk a Nereida fényváltozási görbéjében.[9] 2016-ban a Kepler űrtávcső megfigyelései alapján a forgási időt 11,594 ± 0,017 órában határozták meg.[10]
Fizikai tulajdonságai
A Nereida a Neptunusz harmadik legnagyobb holdja, átlagos átmérője körülbelül 340 km.[4] Meglehetősen nagy a többi szabálytalan holdhoz képest.[5] A Nereida alakja nem ismert.[9]
1987 óta egyes fotometriai megfigyelések jelentős (~1 magnitúdó) ingadozásokat mutattak ki a Nereida fényességében, amelyek történhetnek évek, hónapok, de néha akár néhány nap alatt is, és amik megmaradnak a távolsági és fázis hatások kizárása után is. Másrészt az ingadozásokat a Nereidát megfigyelő csillagászok egy része nem észlelte, ami jelentheti, hogy azok teljesen kaotikusak. Mostanáig nem született meggyőző magyarázat az ingadozásokra, de ha azok egyáltalán léteznek, akkor valószínűleg a Nereida forgásával lehetnek összefüggésben. A Nereida forgásának jellege ugyanis lehetne kényszerített precesszió vagy akár kaotikus forgás is (mint a Hyperioné) az erősen elliptikus pálya következtében.
2016-ban a Kepler űrtávcsővel végzett hosszabb megfigyelések csak kis amplitúdójú (0,033 magnitudó) ingadozásokat mutattak. A Spitzer és Herschel űrtávcsövekkel végzett infravörös megfigyeléseken alapuló termális modell arra utal, hogy a Nereida csak mérsékelten lehet megnyúlt, ami nem valószínűsíti a kényszerített precessziós forgást. A termális modell azt is mutatja, hogy a Nereida felülete nagyon egyenetlen, valószínűleg hasonlít a Szaturnusz Hyperion nevű holdjához.[10]
Színképét tekintve a Nereida semleges színű,[11] és vízjég mutatható ki a felszínén.[7] A Nereida színképe az Uránusz Titánia és Umbriel holdjainak színképe közé esik, ami arra utal, hogy a Nereida felszíne vízjégből és valamilyen spektrálisan semleges anyag keverékéből áll.[7] A színkép feltűnően különbözik a külső naprendszer kisbolygóitól, a Pholus, a Chiron és a Chariklo kentauroktól, ami azt valószínűsíti, hogy a Nereida inkább a Neptunusz környezetében alakult ki, nem pedig egy befogott égitest.[7]
Lehetséges, hogy a hasonlóan szürke, semleges színű Halimédesz a Nereida egy darabja, amely egy ütközés során vált le.[11]
Vizsgálata
A Voyager–2 volt az egyedüli űrjármű, ami a Nereidát meglátogatta, 4 700 000[12] km távolságra haladt el mellette 1989. április 20. és augusztus 19. között.[13] A Voyager–2 83 képet készített 70-től 800 km-ig terjedő felbontással.[13] A Voyager–2 érkezése előtt a Nereida vizsgálata földi megfigyelésekre korlátozódott, amelyek csak az abszolút fényesség és a pályaelemek meghatározását tették lehetővé.[14] Bár a Voyager–2 felvételei nem voltak elegendően nagy felbontásúak ahhoz, hogy a felszín jellegzetességei felismerhetőek legyenek, a Voyager–2 meg tudta mérni a Nereida nagyságát, felfedezte, hogy a színe szürke, valamint hogy az albedója nagyobb, mint a Neptunusz többi kisebb holdjaié.[6]
Irodalmi művekben
Larry Niven Gyűrűvilág című könyvében a Nereidát úgy írja le, mint amit a Kívülállók kibéreltek "fél évszázaddal ezelőtt". A könyv hőse, Louis Wu, úgy képzeli, hogy a Kívülállók egy olyan óriás gázbolygóhoz tartozó holdon fejlődhettek ki, ami hasonlít a Nereidához.
Kapcsolódó szócikkek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nereid_(moon) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
- ↑ Kuiper, G. P. (1949. augusztus 1.). „The Second Satellite of Neptune”. Publications of the Astronomical Society of the Pacific 61 (361), 175–176. o. DOI:10.1086/126166.
- ↑ a b c Jacobson, R. A. — AJ: Planetary Satellite Mean Orbital Parameters. JPL satellite ephemeris. JPL (Solar System Dynamics), 2009. április 3. [2011. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 26.) .
- ↑ a b c Jacobson, R. A. (2009. április 3.). „The Orbits of the Neptunian Satellites and the Orientation of the Pole of Neptune”. The Astronomical Journal 137 (5), 4322–4329. o. DOI:10.1088/0004-6256/137/5/4322.
- ↑ a b c Planetary Satellite Physical Parameters. JPL (Solar System Dynamics). [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 26.)
- ↑ a b c Grav, T. (2003. november 15.). „The Short Rotation Period of Nereid”. The Astrophysical Journal 591 (1), 71–74. o. DOI:10.1086/377067.
- ↑ a b (1989) „Voyager 2 at Neptune: Imaging Science Results”. Science 246 (4936), 1422–1449. o. DOI:10.1126/science.246.4936.1422. PMID 17755997.
- ↑ a b c d Brown, Michael E. (1998. december 1.). „Detection of Water Ice on Nereid”. The Astrophysical Journal 508 (2), L175–L176. o. DOI:10.1086/311741.
- ↑ Williams, I.P. (1991. november 15.). „The rotation period of Nereid”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 250, 1P–2P. o. DOI:10.1093/mnras/250.1.1p.
- ↑ a b Schaefer, Bradley E. (2008. november 15.). „Nereid: Light curve for 1999–2006 and a scenario for its variations”. Icarus 196 (1), 225–240. o. DOI:10.1016/j.icarus.2008.02.025.
- ↑ a b Kiss, C. (2016. április 1.). „Nereid from space: rotation, size and shape analysis from K2, Herschel and Spitzer observations”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 457 (3), 2908–2917. o. DOI:10.1093/mnras/stw081. ISSN 0035-8711.
- ↑ a b (2004. szeptember 20.) „Photometry of Irregular Satellites of Uranus and Neptune”. The Astrophysical Journal 613 (1), L77–L80. o. DOI:10.1086/424997.
- ↑ Jones, Brian. Exploring the Planets. Italy: W.H. Smith, 59. o. (1991. november 15.). ISBN 978-0-8317-6975-8
- ↑ a b Jacobson, R.A. (1991. november 15.). „Triton and Nereid astrographic observations from Voyager 2”. Astronomy and Astrophysics Supplement Series 90 (3), 541–563. o.
- ↑ PIA00054: Nereid. NASA, 1996. január 29. (Hozzáférés: 2009. november 8.)
