Ugrás a tartalomhoz

Palánkvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Palánkvár építés a középkorban, Svájc

A palánkvár a népvándorlás kori népeknél alakult ki először, hogy az ideiglenes védelmi építményeiket (például szekérvár), felváltotta a természetes terepadottságok figyelembevételével, nem tisztán agyagból és földből épített, általában többrétegű fallal védett kezdetleges erődítések.

Magyarországon, a tatárjárás után beindult erőteljes várépítéseknek köszönhetően, elsősorban olyan helyeken építettek palánkvárat, ahol a kő vagy tégla hiányzott. Később a törökök elleni végvári harcok idején, a palánkvárak építése, mint a „magyar módra való” várépítés egyik eljárása vált ismertté. De a Kárpát-medencén kívül elterjedt volt Kelet-Európában is.

Gyakran építettek palánkot a kővárak köré is, mivel az ostromágyúk tüzével szemben nagy ellenállást tanúsítottak.

Fejlesztett, a földvárak tapasztalatait is felhasználó formája a Modus Hungaricus.[1]

Készítése

A palánkvár alapja a többrétegű fal, mely a vert fal változatának tekinthető. Ugyanis a vert falhoz hasonlóan a többrétegű fal zsaluzatát jellemzően nem deszkából készítették, hanem karókkal erősített sövényből fonták. Miután a zsaluzat keretét a földdel, vagy sárgombócokkal megtöltötték és betömítették, a keretet nem bontották el, sőt még a tűz ellen kívülről sárral be is tapasztották.

Duna-menti palánk(várak) erődítések

Bátaszék, Szekszárd, Tolna, Paks, Földvár, Jeni Palanka[2]

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1.  Winkler Gusztáv (2007): Erődvárosok, városerődítések. Műegyetemi Kiadó 310 p. ISBN 978 963 420 902 7
  2. Gaál Attila: Jeni Palanka, a Sárvíz melletti török palánkvár - VÁRAK 2012.június - ISSN 17867150

Források

  • Várlap.hu
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet (p. 161-168) – 1961. Bp. Műszaki K. – ETO 72 (439) 091
  • Szerk. Fülep L.: A magyarországi művészet története (p. 371-372) – Bp.1961. Képzőmúv. Alap K. – Kossuth Ny. 61.3465.
  • Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája – Gondolat K. Bp. 1981. – ISBN 963-280-607-7
  • Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 963-208-384-9  
  • H. Stierlin. Türkei – Architektur von Seldschuken bis Osmanen – Taschen Weltarchitektur – ISBN 382287857X
  • H. Stierlin: Iszlám művészet és építészet – Bp. Alexandra K. – ISBN 963-368-127-8
  • Gaál Attila: Jeni Palanka, a Sárvíz melletti török palánkvár – VÁRAK 2012. június – ISSN 17867150
  • Buócz Terézia: A savariai városfal és a palánkrendszer / Gabler Dénes: A savariai városfal építési ideje a terra sigillaták tükrében; Gabler Dénes, Sárvár, 2002
  • Tolnai Gergely: Palánkvárak Magyarországon; Martin Opitz, Bp., 2011 (Opitz archaeologica)