Aprilia
| Aprilia | |
 | |
 | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1945 |
| Székhely | Noale |
| Iparág | autóipar |
| Tulajdonos | Piaggio |
| Termékek | |
| Anyavállalata | Piaggio |
 Aprilia
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 45° 32′ 45″, k. h. 12° 04′ 15″45.545875°N 12.070937°EKoordináták: é. sz. 45° 32′ 45″, k. h. 12° 04′ 15″45.545875°N 12.070937°E | |
| Az Aprilia weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aprilia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Aprilia egy olasz motorkerékpár-gyártó cég, amelyet közvetlenül a második világháború után alapított Alberto Beggio az olaszországi Noale-ban. A vállalat kerékpárgyártóként indult, majd robogók és kis teljesítményű motorkerékpárok gyártására tért át.[1] Az újabb időkben az Aprilia olyan nagyméretű sportmotorokat gyártott, mint az 1000 köbcentiméteres V-kettes RSV Mille és a V4 RSV4.
Az Aprilia erős motorsport versenyprogramot támogatott, kezdve a motokrossz versenyzéssel, majd egy világbajnokság-győztes országúti versenyprogrammal.[1][2] A vállalatot 2004-ben a Piaggio vásárolta fel.[3]
Történet
[szerkesztés]Az Apriliát a második világháború után Cavaliere Alberto Beggio alapította kerékpárgyártó üzemként az olaszországi Noale-ban, Velence tartományban. Alberto fia, Ivano Beggio 1968-ban vette át a vállalat irányítását, és egy 50 köbcentis "motorkerékpárt" épített.[4] Az első sorozatban gyártott Aprilia segédmotoros kerékpárok a Colibrì, Daniela és Packi nevet kapták. Később az Aprilia 1970-ben gyártott egy motocross kerékpárt, a Scarabeo nevet. Az 1970-es évek végéig gyártott Scarabeo 50 és 125 köbcentis változatban is megjelent.
1977-ben a milánói Ivan Alborghetti megnyerte az olasz 125 és 250 köbcentis motokrossz bajnokságot Apriliával. 1978-ban Alborghetti két harmadik hellyel zárta a szezont az egyéni versenyeken és a világbajnokság hatodik helyével. Az 1980-as években az Aprilia 50 és 600 köbcentiméter közötti enduro, triál és országúti motorokkal bővítette kínálatát. 1981-ben az Aprilia bemutatta a TL320-as triálgépet. 1983-ban az Aprilia bemutatta az St 125 országúti motorkerékpárt. 1984-ben az Aprilia piacra dobott egy továbbfejlesztett modellt STX néven, és egy endurót, ET 50 néven.
1985-ben az Aprilia egyes modellek motorjait az osztrák Rotax céghez kezdte kiszervezni. 1985-ben az Aprilia piacra dobott egy 125 STX és egy 350 STX modellt. 1986-ban az Aprilia piacra dobta az AF1-et; egy kis sportmodellt, és a Tuareg-t; egy nagyméretű tankos motorkerékpárt az afrikai raliversenyekre, például a Dakar-ralira. Az Aprilia gyári versenyzője, Philippe Berlatier a triál világbajnokságon az ötödik helyet szerezte meg, Loris Reggiani pedig egy Rotax motorral szerelt Aprilia GP 250-essel a hatodik helyet szerezte meg az országúti világbajnokságon. Két szezonnal később, 1987. augusztus 30-án, a San Marinó-i Misanói Nagydíjon Loris Reggiani AF1-esével megnyerte az első gyorsasági világbajnokságot.
1990-ben az Aprilia piacra dobta a Pegaso 600-at, a terepjáró mechanikából származó közúti motorkerékpárt. Később, 1992-ben az Aprilia versenyzője, Alessandro Gramigni megnyerte a 125-ös országúti világbajnoki címet. Szintén 1992-ben Tommy Ahvala egy Aprilia Climberrel megnyerte a triál világbajnokságot. Azóta az Aprilia 124-szer nyert 125 és 250 köbcentiméteres osztályú nagydíjakat, 15 országúti versenyzői világbajnoki címet és 16 gyorsasági Európa-bajnoki címet. Számos világbajnok indult Aprilián, mint például Biaggi, Capirossi, Gramigni, Locatelli, Sakata és Rossi.
Szintén az 1990-es években az Aprilia belépett a robogók piacára, 1990-től kezdve Olaszország első teljesen műanyag robogójával, az Amicóval. 1992-ben az Aprilia bemutatta az Amico LK-t és a kétütemű Pegaso 125-öst, mindkettő katalizátorral. 1993-ban az Aprilia a Scarabeo nevet újra használva egy nagy átmérőjű, négyütemű, négyszelepes motorral ellátott robogót dobott piacra. Később az Aprilia további robogókat dobott piacra, mint a Leonardo, az SR és a Gulliver.
1995-ben az Aprilia megbízta Philippe Starckot a Motò megtervezésével, amelyet a New York-i Modern Művészeti Múzeumban mutattak be. Szintén 1995-ben az Aprilia bemutatta a kétütemű RS 125 és RS 250 sportmotorokat. 1998-ban az Aprilia bemutatta az RSV Mille-t, egy 1000 köbcentis V-Twin Superbike-ot, és a Falco-t, egy 1000 köbcentis V-Twin sporttúrázót, amely a sportosságra helyezi a hangsúlyt. Mindkét motorkerékpár a Rotax 1000 köbcentiméteres motor egy változatát használta.
1999-ben az Aprilia RSV Mille modelljével belépett a Superbike-világbajnokságba, 2000-ben pedig az Aprilia felvásárolta a Moto-Guzzit és a Laverdát, mindkét történelmi olasz márkát. 2000-ben az Aprilia piacra dobta az 50 cm3-es DiTech (Direct Injection Technology) kétütemű motort robogókhoz, amely nagy futásteljesítményt és alacsony károsanyag-kibocsátást biztosít, valamint az RST Futurát, egy sporttourert és az ETV 1000 Caponordot; egy kalandtúramotoros motorkerékpárt. Mindkét utóbbi két motorkerékpár a Rotax 1000 köbcentiméteres V-Twin motor egy változatát használta.
Legutóbb, 2003-ban az Aprilia bemutatta az RSV Mille Tuono-t, amely lényegében egy RSV Mille volt motocross stílusú magas kormányokkal és csak egy kis fényszóró burkolattal. A legtöbb nagy motoros magazin az év legjobb motorjának választotta. 2004-ben az Apriliát felvásárolta a Piaggio & C. SpA, így a világ negyedik legnagyobb motorkerékpár-csoportjává vált, amely 1,5 milliárd eurós forgalmat bonyolít, éves szinten több mint 600 000 járművet gyárt, és 50 országban van jelen.
A Piaggio általi felvásárlással az Aprilia új elnöke Roberto Colaninno (a Piaggio & C. elnöke), az ügyvezető igazgató pedig Rocco Sabelli. Az alapító fia, Ivano Beggio volt a tiszteletbeli elnök, aki 2018. március 13-án hunyt el.[5] 2010. augusztus 15-én az Aprilia lett a történelem legsikeresebb motorkerékpár-versenymárkája, 276. rekordgyőzelmével megelőzve a társ olasz MV Agustát.[6]
Grand Prix világbajnokság
[szerkesztés]Annak ellenére, hogy az Aprilia a globális motorkerékpáros szabványokhoz képest viszonylag kis vállalat, nagyon aktív a motorkerékpár-sportban. Számos országúti versenyformulában indult, beleértve a FIM világbajnokság mára már megszűnt 125 köbcentis, 250 köbcentis és 500 köbcentis Grand Prix osztályait. 2002 és 2004 között részt vettek a FIM MotoGP világbajnokságban, 1999 és 2002 között pedig a FIM Superbike-világbajnokságban. Az Aprilia a 2009-es szezon óta ismét részt vesz a Superbike-világbajnokságban, a 2012-es szezon óta pedig a MotoGP-ben.
Az Aprilia a terepversenyzés világában is jelen van, a 450 köbcentis V-2 motocrosserük tiszteletreméltó eredményeket (beleértve a futamgyőzelmeket is) produkál mind a terep- (Motocross), mind a terep- (Supermoto) kategóriákban.
Az Aprilia a nemzetközi motokrossz világbajnokságban debütált, 1976-tól 1981-ig a 125 köbcentiméteres géposztályban versenyzett, legjobb eredménye az 1979-es szezonban Corrado Maddi versenyzővel elért ötödik helyezés volt.[7] A cég ezután 1985-ben az országúti nagydíj világbajnokságra koncentrált, és azóta változó sikereket ért el. Az Aprilia első világbajnoki futamgyőzelmét az 1991-es Csehszlovák Motorkerékpár Nagydíjon szerezte meg Alessandro Gramigni pilótával, aki megnyerte a 125 köbcentisek versenyét.[8] 1992-ben megnyerték első utcai világbajnoki címüket, Gramigni megnyerte a 125 köbcentiméteres géposztályban.[8] A kisebb hengerűrtartalmú kategóriákban továbbra is sikeresek voltak, számos versenyt és bajnokságot nyertek a 125 köbcentis és 250 köbcentis Grand Prix osztályokban.
Az 500 köbcentiméteres Grand Prix motorkerékpárok azonban nem érték el ugyanazt a sikert. 1994-ben kezdtek el versenyezni az 500 köbcentiméteres kategóriában egy 250-es, 380 köbcentiméteresre növelt V2-es motorral, abban a reményben, hogy a könnyebb súlyt és a fürge kezelhetőséget előnyként tudják kihasználni a konkurencia által használt nehezebb, V4-es motorral szerelt motorokkal szemben. A motor végül 430 köbcentis lett, és a legjobb eredményét Doriano Romboni harmadik helyezésével érte el az 1997-es holland TT-n, de a rajt-cél sprint során soha nem tudta leküzdeni a teljesítményhátrányt, és az 1997-es szezon végén további fejlesztés céljából visszavonták. Az első MotoGP próbálkozásuk, az RS Cube, technikailag fejlett volt, de nehéz volt vezetni, és rosszul szerepelt a bajnokságban. A Cube azonban számos fejlett technológia úttörője volt, köztük a ride by wire gázkar és a pneumatikus szelepvezérlő rendszerek. Az Aprilia 2004 végén kilépett a MotoGP osztályból, majd a kétütemű motorok betiltásával az alsóbb osztályokból is. Az Aprilia 2007-ben 410 ponttal beállította a 125 köbcentiméteres géposztályból egy szezonban egy gyártó által szerzett legtöbb pont rekordját. Ez volt egyben a legtöbb pont, amit egy gyártó szerzett a nagydíj-motorversenyzés történetében egészen 2011-ig, amikor 420 pontot szereztek ugyanazokkal a motorokkal, amelyek 17 futamból 16-ot megnyertek.
A vállalat arról is nevezetes, hogy kissé atipikus motorkonfigurációkat választ. Például egy V-2 500 köbcentis Grand Prix motorkerékpár fejlesztésével haladtak előre, amikor más csapatok V-4-es konfigurációra álltak át, mert egyesek szerint jobb és használhatóbb teljesítményt vártak el tőlük. Az Aprilia folytatta ezt a tendenciát, kihasználva a könnyebb minimális súlyt az RS Cube MotoGP-motor bemutatásával - a háromhengeres, soros hármas elrendezésű motor a legkevesebb hengerrel rendelkezett a Grand Prix-paddockban.
Az Aprilia 2012-ben csatlakozott újra a MotoGP osztályhoz, kihasználva az újonnan bevezetett Claiming Rule Team kategóriát, amely arra ösztönözte az alacsonyabb költségvetéssel rendelkező független csapatokat, hogy a MotoGP-ben hivatalosan nem szereplő gyártók motorjait használják. Az Aprilia az ART (Aprilia Racing Technology) név alatt RSV4 SBK-ból származó motorokat szállított az Aspar Team, a Paul Bird Motorsport és a Speed Master csapatoknak. Mind a 2012-es, mind a 2013-as szezonban az Aprilia ART gépei a legjobb CRT-motorok közül emelkedtek ki.
2015-ben az Aprilia a Gresini Racinggel kötött partnerséget, mint gyárilag támogatott független csapat. A csapat Aprilia Racing Team Gresini néven versenyzett egy teljesen új, 1000 köbcentiméteres, V4-es motorral szerelt RS-GP-vel.
2022-ben az Aprilia 2004 óta először lépett be hivatalos gyári csapatként a sorozatba.[9] A korábban támogatott Gresini Racing csapatuk visszatért egy teljesen független, Ducati motorokat használó csapathoz. Az Aprilia gyári csapatának neve Aprilia Racing.
Versenyzők
[szerkesztés]| Év | Osztály | Bajnok | Motorbicikli |
|---|---|---|---|
| 1992 | 125cc |  Alessandro Gramigni
|
Aprilia RS125R |
| 1994 | 125cc |  Kazuto Sakata
|
Aprilia RS125R |
| 250cc | Max Biaggi
|
Aprilia RSW 250 | |
| 1995 | 250cc | Max Biaggi
|
Aprilia RSW 250 |
| 1996 | 250cc | Max Biaggi
|
Aprilia RSW 250 |
| 1997 | 125cc | Valentino Rossi
|
Aprilia RS125R |
| 1998 | 125cc | Szakata Kazuto
|
Aprilia RS125R |
| 250cc | Loris Capirossi
|
Aprilia RSW 250 | |
| 1999 | 250cc | Valentino Rossi
|
Aprilia RSW 250 |
| 2000 | 125cc | Roberto Locatelli
|
Aprilia RS125R |
| 2002 | 125cc |  Arnaud Vincent
|
Aprilia RS125R |
| 250cc | Marco Melandri
|
Aprilia RSW 250 | |
| 2003 | 250cc |  Manuel Poggiali
|
Aprilia RSW 250 |
| 2006 | 125cc |  Álvaro Bautista
|
Aprilia RS125R |
| 250cc | Jorge Lorenzo
|
Aprilia RSW 250 | |
| 2007 | 125cc |  Talmácsi Gábor
|
Aprilia RSA 125 |
| 250cc | Jorge Lorenzo
|
Aprilia RSW 250 | |
| 2009 | 125cc | Julián Simón
|
Aprilia RSA 125 |
| 2011 | 125cc | Nicolás Terol
|
Aprilia RSA 125 |
Gyártók
[szerkesztés]- 250 cc osztály
- 1995, 1998, 1999, 2002, 2003, 2006, 2007, 2008, 2009
- 125 cc osztály
- 1996, 1997, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007, 2008, 2009, 2011
Eredmények
[szerkesztés]MotoGP eredmények
[szerkesztés](A félkövérrel szedett futamok a pole pozíciót jelölik; a dőlt betűs futamok a leggyorsabb kört jelölik)
| Év | Motorbicikli | Gumiabroncsok | Versenyzők | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | Pontok | Pontok | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2022 | Aprilia RS-GP | M | QAT | INA | ARG | EGY ÉN | POR | GYÓGYFÜRDŐ | FRA | ITA | MACSKA | GER | NED | GBR | AUT | RSM | ARA | JPN | THA | AUS | MAL | VAL | 328* | 2.* | |||
| </img> Aleix Espargaró
|
4 | 9 | 1 | 11 | 3 | 3 | 3 | 3 | 5 | 4 | 4 | 9 | 6 | 6 | 3 | 16 | 11 | 9 | 206* | 3.* | |||||||
| </img> Maverick Viñales
|
12 | 16 | 7 | 10 | 10 | 14 | 10 | 12 | 7 | Ret | 3 | 2 | 13 | 3 | 13 | 7 | 7 | 17 | 122* | 11.* | |||||||
| </img> Lorenzo Savadori
|
Ret | 21 | 22 | 20 | 19 | 0* | NC* |
Versenytörténet
[szerkesztés]Superbike világbajnokság (SBK)
[szerkesztés]
Az Aprilia 1999-ben indult a Superbike-világbajnokságon az RSV Mille nevű V-twin utcai motorkerékpárjuk homologizációs különváltozatával. Troy Corserrel 2000-ben harmadikok lettek a versenyzői bajnokságban, 2001-ben Corserrel és 2002-ben Noriyuki Hagával egyaránt harmadikok lettek a gyártók pontversenyében és negyedikek a versenyzői pontversenyben. Az Aprilia a szezon végén kiszállt a sorozatból.
2008 februárjában az Aprilia bemutatott egy V-4-es superbike-ot, az RSV4-et a 2009-es Superbike világbajnokságra.[10]
Az Aprilia 2010-ben nyerte meg első Superbike világbajnokságát Max Biaggival, és megszerezte a versenyzők és a gyártók címeit is.
Versenyzők
[szerkesztés]| Év | Bajnok | Motorbicikli |
|---|---|---|
| 2010 | Max Biaggi
|
Aprilia RSV4 1000 |
| 2012 | Max Biaggi
|
Aprilia RSV4 gyár |
| 2014 | Sylvain Guintoli
|
Aprilia RSV4 gyár |
Gyártók
[szerkesztés]SuperMoto világbajnokság
[szerkesztés]
Az Aprilia 2004-ben debütált a FIM Supermoto Világbajnokságon, és azóta számos címet nyert S1 és S2 osztályban.
Versenyzők
[szerkesztés]| Év | Osztály | Bajnok | Motorbicikli |
|---|---|---|---|
| 2004 | S2 | Jerome Giraudo
|
Aprilia SXV 450 |
| 2006 | S2 | Thierry Van Den Bosch
|
Aprilia SXV 450 |
| 2011 | S1 | Adrien Chareyre
|
Aprilia MXV-S 450 |
Gyártók
[szerkesztés]- S2 osztály: 2006, 2007
- S1 osztály: 2008, 2011
Modellek
[szerkesztés]- Versenymotorok
Az Aprilia modellek a következők:
- Közúti
- AF1
- RSV Mille
- RSVR1000R
- RSV4 gyári
- RSV4 RR
- RSV4 R
- Tuono 125
- Tuono 1000R
- Tuono 660
- Tuono V4 R
- Dorsoduro 1200
- Dorsoduro 900
- Dorsoduro 750
- Shiver 900
- Shiver 750
- Mana 850 GT
- RS4 125
- RS4 50
- RS 50
- RS 125
- RS 250
- RS 660
- STX 125
- Off-road
- ETX 125
- ETX 350
- ETX 600
- ETV 1000
- Caponord 1200
- Pegaso 50
- Pegaso 125
- Pegaso 600
- Pegaso 650
- Tuareg 50 rally
- Tuareg 125 rally
- Tuareg 250 rally
- tuareg 50
- tuareg 125
- tuareg 350
- tuareg 600
- tuareg 660
- Terep
- Robogók
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b The History Of Aprilia. piaggiogroup.com. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
- ↑ Aprilia USA's Sales Were Up 66.4% In 2008. RoadRacingWorld.com, 2009. március 6. (Hozzáférés: 2016. szeptember 2.)
- ↑ Piaggio Acquisition Of Aprilia Creates Fourth-largest Motorcycle Company In The World. roadracingworld.com, 2005. január 6. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
- ↑ Pullen, Greg. A-Z of Italian motorcycle manufactures (2018. december 18.). ISBN 978-1-78500-488-9. OCLC 1065523660
- ↑ Aprilia founder Ivano Beggio dies, aged 73 - Carole Nash. Carole Nash, 2018. március 13. (Hozzáférés: 2018. március 13.)
- ↑ Aprilia celebrates record GP win | MotoGP News | Aug 2010. Crash.Net, 2010. augusztus 18. (Hozzáférés: 2011. június 2.)
- ↑ 1979 125cc motocross world championship final standings. memotocross.fr. (Hozzáférés: 2016. február 3.)
- ↑ a b Motocourse: 50 Years Of Moto Grand Prix, Hazleton Publishing Ltd
- ↑ McLaren: Official: Aprilia gets Factory grid places for MotoGP 2022 (angol nyelven). Crash.net, 2021. április 29. [2021. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 20.)
- ↑ Soup :: Aprilia Debuts V-4 Superbike Due In WSBK Next Season :: 02-25-2008. Superbikeplanet.com, 2008. február 25. [2011. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 6.)
- ↑ Aprilia's new and extra exclusive RSV4 X - infonbeyond.com (brit angol nyelven). infonbeyond.com , 2019. október 17. [2019. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 18.)
További információk
[szerkesztés]