Ugrás a tartalomhoz

Tárnics

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gentiana szócikkből átirányítva)
Tárnics
Szent László-tárnics Karlsruhe botanikus kertjében
Szent László-tárnics Karlsruhe botanikus kertjében
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Tárnicsfélék (Gentianaceae)
Nemzetség: Gentiana
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tárnics témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tárnics témájú médiaállományokat és Tárnics témájú kategóriát.

A tárnics, vagy encián (Gentiana) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe, ezen belül a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó növénynemzetség. 300-400 faj tartozik bele, melyek virágai lehetnek kék, élénk sárga, pöttyös sárga, vagy sötét bordó színűek is. Őshazájuk valószínűsíthetően Eurázsia térsége volt, manapság legnagyobb formagazdagságban Kelet-Ázsia hegyvidékein élnek fajai. Gyógy- és dísznövényként is ismertek.

A tárnics megnevezés első írásos említése 1803-ra (Márton József szótárában) tehető, de nem tudni pontosan, hogy a népnyelvből, vagy ősi magyar szóból származtatható-e. Bár Rapaics Raymund a tüdőtárnics népies neve, a "rettegőfű" alapján szerb-horvát eredetre következtetett, ez nem bizonyított és nem is elfogadott. Az encián a német nyelvből honosodott meg. Latin nevét a Balkán-félsziget nyugati részén élő illírek Genthiosz (latinosan Gentius) királyáról kapta, aki a sárga tárnics gyökerét gyógyhatása miatt használta.

Magyarországon vadon három tárnics faj él, melyek mindegyike védett: a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea L.), a Szent László-fű (Gentiana cruciata L.) és a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe L.). Erdélyben a tölcsér vagy borospohár alakú kék virágú hegyi tárnics Gentiana acaulis vagy Gentiana kochiana elég gyakori dísze a Kárpátok magashegyi legelőinek.

Leírása

[szerkesztés]

Általában évelő vagy egyéves lágyszárúak. Száruk rendszerint csupasz, levelük egyszerű, ép, fényes, a szárcsomón keresztben átellenesen, ritkán örvösen helyezkednek el. Gyakoriak a virágzatot övező gallérszerű levelek. Bár kétszikűek, a levél erezete az egyszikű növények párhuzamos erezetére emlékeztet. A magányosan növő vagy gyakrabban tömött virágzatot alkotó, látványos, színes virágok rovarmegporzásúak, tölcsér vagy harang alakúak. A szirmok összenövése mentén kialakuló kis redő— (az úgynevezett plicae)—, a nemzetség fajainak biztos ismertetője – kivétel ez alól a sárga tárnics, mely virágaiból hiányzik.

Kis egyedszámú populációik speciális élettérhez alkalmazkodottan élnek, ezért nagyon érzékenyek a környezeti változásokra. Leggyakrabban ember nem járta hegyvidéki réteken, sziklás görgetegeken kialakuló mohapárnákban, törpecserjésekben találkozhatunk velük. Molekuláris vizsgálatok során sok kérdés merült fel genetikai rokonságukkal kapcsolatban.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Mészáros Sándor: A Gentiana nemzetség evolúciója a mai ismeretek alapján (73-76. oldal), Botanikai közlemények 78. évfolyam - 1991.
  • Józsa Kata: A tárnicsok, Kertbarát Magazin 2011/9-10. szám (online: lapszemle) - 2011. szeptember 23.
  • Szó- és szólásmagyarázatok Rácz János: Érdekes növénynevek V. (229. oldal: pilletárnicska), Magyar nyelvőr 133. évfolyam 2. szám - 2009