Ugrás a tartalomhoz

I. Klodvig frank király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Chlodvig szócikkből átirányítva)
I. Klodvig
François-Louis Dejuinne: Clovis, a frankok királya (1835)
François-Louis Dejuinne: Clovis, a frankok királya
(1835)
Frank király
Uralkodási ideje
482 – 511
ElődjeI. Childerich
UtódjaI. Theuderich, Chlodomer, I. Childebert, I. Chlothar
Életrajzi adatok
UralkodóházMerovingok
Született466
Tournai[1]
Elhunyt511. november 27. (45 évesen)
Párizs[1][2]
NyughelyeEredetileg: Abbey of Saint Genevieve
Jelenleg: Saint-Denis-székesegyház
ÉdesapjaI. Childerich
ÉdesanyjaThüringiai Basina
Testvére(i)
  • Audofleda
  • Lanthilde
  • Aboflede
Házastársa
  • Clotilde
  • frankish princess
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Klodvig témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Klodvig[3] (latinul: Chlodovechus, frankul: Hlodowig, más névváltozatban Chlodvig, Chlodovech, Clovis (466[1] – 511. november 27.[1]), a száli frank Meroving dinasztia egyik királya, apját, I. Childerichet követte a trónon 481/482-ben.[4] Uralkodása során a frankok száli ágának Tournai és Cambrai környéki törzsterületeiről kiindulva meghódította csaknem teljes Galliát, létrehozva nagyjából a mai Franciaország területén a kor egyik meghatározó germán államát. Ezért a francia történetírás Klodvigot tekinti az első francia királynak.

Hódításait törvénykezéssel és egyházpolitikájával is stabilizálta, nevéhez fűződik, hogy a frankok a kereszténység katolikus ágához csatlakoztak, szemben az ariánus vizigótokkal vagy az osztrogótokkal. Ez hozzájárult uralmának elfogadásához Gallia latin lakosságának körében. Családjának a 8. századig nem akadt riválisa.[2]

Gallia meghódítása

[szerkesztés]
A tolbiaci csata
A vouilléi csata

Apja, I. Childerich halála után Klodvig került a száli frankok élére, akik ekkoriban a Rajna alsó folyásától nyugatra, a mai francia-belga határ mentén éltek, Tournai[5] és Cambrai központokkal. Klodvig azonnal Gallia elfoglalására indult:[6] 486-ban Ragnachar segítségével Klodvig legyőzte Syagriust, Nyugat-Gallia utolsó római helytartóját,[4] akinek uralma Soissons környékére terjedt ki, azaz a mai Pikárdiára. E győzelemmel a Loire-tól északra fekvő területek túlnyomó része (a Somme és a Szajna vidéke[6]) a frankok ellenőrzése alá került.[4] 487 és 494 között dél felé egészen Párizsig megszilárdította hatalmát,[6] de a nyugat-galliai armorikok és a Rajna-vidék germán törzsei ellenálltak további terjeszkedésének,[6] a Loire-nál pedig szembekerült az itáliai osztrogót király Theoderich védelme alatt álló vizigótokkal.[6] Helyzetét bebiztosítandó Klodvig megerősítette szövetségét a keleti gótokkal: testvérét, Audofledát feleségül adta Nagy Theodorik királyhoz. Ő maga 493-ban Clotilde burgund hercegnővel kötött házasságot.[4][6] 491-ben türingiaiak egy kis csoportjára mért vereséget északon, majd más frank törzsek vezetőivel közösen megverte az alemannokat a tolbiaci csatában.[7]

496-ban az alemannok elleni vesztésre álló csatában Klodvig Istent hívta segítségül, és serege győzedelmet aratott.[6] 496-ban,[8] 497-ben[9] vagy 498-ban;[4] a Pallas[10] szerint 496 karácsonyán a későbbi szent Remigius reimsi püspök kezéből felvette a katolikus kereszténységet,[4] (bár a sírleletek tanúsága szerint a frankok többsége egészen a 7. századig az ősi germán istenek híve maradt)[6] szemben más germán népek (vizigótok, vandálok) királyaival, akik az ariánus hitet választották. Klodvig döntésének eredményeként megerősödött a germán hódítók és a római katolikus hitű meghódítottak kapcsolata,[9] viszont Bernard Bachrach szerint ezzel gyengült Klodvig katonai pozíciója, ugyanis a frank előkelők nem nézték jó szemmel, hogy eltávolodik hitüktől.

500-ban megpróbálta elfoglalni a burgund királyságot, de a dijoni csatában vereséget szenvedett. Néhány évre rá azonban elnyerte a burgundok támogatását, és ők az 507-es vouilléi csatában[4] segítségére voltak a toulouse-i vizigót királyság ellen. Ezután egészen Bordeaux-ig nyomult,[6] fiát pedig a vizigótok fővárosa, Toulouse ellen küldte.[6] Győzelmével visszaszorította a vizigótokat az Ibériai-félszigetre és Aquitania nagy részét államához csatolta. A dél-galliai területeket azonban nem igázta le tartósan, hanem visszatért északra,[6] és terjeszkedő birodalma székhelyének Párizst tette meg,[4] ahol a Szajna déli partján Szent Péternek és Szent Pálnak szentelt apátságot alapított. Az apátságot később Párizs védőszentjéről, Szent Genovéváról nevezték el.[4][11]

A vouilléi csata után – Tours-i Szent Gergely történetíró szerint – I. Anasztáziusz bizánci császár konzuli címet adományozott Klodvignak, ám mivel neve nem szerepel a konzulok listáján, ez az adat bizonytalan. Szintén Gergely tudósít Klodvig vouilléi csata utáni hadjáratairól, amelyek célja más frank vezetők, többek között:

  • Kölni Sigibert és fia, Chloderic;
  • Chararic, a száli frankok egy másik vezetője,
  • Cambrai Ragnachar és testvérei, Ricchar és Le Mans-i Rigomer

eltávolítása volt.

Röviddel halála előtt, Klodvig zsinatra hívta össze Gallia püspökeit Orléans-ba (Orléans-i első zsinat),[4] amelyen maga is részt vett,[12] és ahol egyházi reformokat kezdeményezett és megerősítette a korona és a püspöki kar közti köteléket. Kibocsátotta a száli törvényt, amely a meghódított vidéken a frank király hatalmát erősítette meg.[4]

Uralkodásának meghatározó eredménye volt, hogy a Gallia területén élő romanizált népcsoportok is elfogadták uralkodójuknak,[2] és az ő támogatásukkal indulhatott harcba az ariánus gótok ellen.[2] Ennek következtében a frank uralom alatti földek vallása a római, és nem az ariánus kereszténység lett.[2] A mai Belgium és a Rajna-vidék területén élő frank törzseket Klodvig egyetlen politikai egységbe fogta össze, és utat nyitott a frank uralom további, Rajnán túli terjeszkedésnek.[2]

Klodvig és utódainak birodalma (511 – 561)

Hagyatéka

[szerkesztés]

Klodvig 511-ben halt meg,[4] a párizsi Saint-Denis-i apátságba temették el[4] (apja és a korábbi Meroving királyok nyughelye Tournai). Halála után négy fia (Theuderich, Chlodomer, Childebert, Chlothar) felosztotta egymás közt a birodalmat: Reims, Orléans, Párizs és Soissons központtal új politikai egységeket hoztak létre. Ezzel kezdetét vette a szétdaraboltság korszaka, mely – rövid kivételektől eltekintve – a Meroving-dinasztia uralmának végéig (751) fennállt.

I Klodvig sírja a Saint-Denis-székesegyházban

A francia hagyomány a frankokat tartja az ország megalapítóinak, s mivel Klodvig volt az első, aki a majdani Franciaország területének túlnyomó részét elfoglalta, őt nevezik az első francia királynak.

Egyéb

[szerkesztés]

A király kegyetlenségét jól mutatja a következő történet:

Mikor Chlodovechus király Paris városában tartózkodott, titokban Sigibertus fiához üzenetet küldött: »Íme atyád elaggott és beteg lábával sántikál. Ha meghalna – üzente – barátságunkkal együtt jog szerint nyernéd el királyságát.« (Chlodericus) lelkét csábította az uralom vágya és elhatározta, hogy megöli apját. Mikor (Sigibertus) kiment Colonia (Köln) városából, átkelt a Rajnán és úgy intézte dolgát, hogy a buconiai erdőben sétálhasson, majd déltájban elszunnyadt sátrában. Fia orgyilkosokat küldött ellene, és itt az említett sátorban meg is ölette. (Azt hitte, hogy) most már majd övé lesz a királyság. De Isten akaratából abba a verembe hullott bele, amelyet apjának ásott ellenség módjára. Követeket küldött ugyanis Chlodovechus királyhoz, hogy jelentsék neki apja halálát és ezeket mondják: »Atyám meghalt és most kincseivel együtt enyém a királysága. Gyere el hozzám, hogy kincseiből azt, ami tetszik, szíves jóakarattal átadjam.« Ő pedig így válaszolt: »Köszönöm jóakaratodat és arra kérlek, hogy odaérkező embereimnek mutasd meg mindazt, ami ezután a tied lesz.« (A király követeinek) megérkeztével megmutogatja apja kincseit. Mikor a követek megtekintették a különféle (drágaságokat), (Chlodericus) így szólt: »Apám ebbe a ládikába szokta az aranypénzeket rakni.« »Dugd csak bele a kezed – mondják a (király követei) – egészen a fenekéig és kerítsd elő mindet!« Mikor ezt megtette és mélyen lehajolt, az egyik felemelte a karját és szekercéjével széthasította az agyvelejét. Így (Chlodericus) ugyanarra a sorsra jutott, mint amit méltatlanul ő művelt az apjával. Mikor Chlodovechus tudomást szerzett Sigibertusnak és fiának megöletéséről, ő maga is megjelent (Kölnben), összehívatta az egész népét és így szólt: »Halljátok, mi történt. Mikor én Scaldis (Schelde) folyón hajóztam, Chlodericus, rokonom fia nem tágított apja mellől és folyton azt hajtogatta, hogy én meg akarom ölni. Mikor aztán (Sigibertus) a buconiai erdőben járt, (fia) gyilkosokat bérelt fel ellene és megölette. De miközben apja kincseit kutatta, valaki őt is leszúrta. Ami engem illet, semmiképpen sem vagyok részes a dologban, mert én nem volnék képes rokonaim vérét ontani, ilyen istentelenségre vállalkozni. De ha már így történt, azt tanácsolom nektek, hátha elfogadhatónak találjátok: térjetek énhozzám, hogy az én védelmem alatt legyetek.« Mikor ezt hallották, összeverték pajzsaikat, helyeslőleg kiáltoztak, majd pajzsra emelték és így királyukká választották…"
– Tours-i Gergely: Historia Ecclesiastica Francorum. II. könyv 40.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
  2. ↑ a b c d e f Uralkodók és dinasztiák, 391. oldal
  3. ↑ Az OH. 934. o. szerint Klodvig, az MHSz.-ben pedig nem szerepel.
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l m Britannica Hungarica „KLODVIG, I.” szócikk
  5. ↑ Britannica Hungarica, „FRANK” szócikk
  6. ↑ a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák, 390. oldal
  7. ↑ Hahner Péter: Franciaország története. Műszaki Könyvkiadó, 2002.
  8. ↑ Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában. Budapest, Panoráma, ISBN 963-243-179-0 p. 21.
  9. ↑ a b szerk.: Geoffry Barraclough és Norman Stone: The Times Atlasz - Világtörténelem. Akadémiai Kiadó, 106-107. o. (1992) 
  10. ↑ Remigius. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  11. ↑ 1802-ben lerombolták, egyedül a román stílusú Klodvig-torony (Tour Clovis) maradt meg, amely ma a IV. Henrik Líceum területén áll, a Panthéontól keletre.
  12. ↑ Uralkodók és dinasztiák, 390–391. oldal
  13. ↑ Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999)

Forrásjegyzék

[szerkesztés]
  • Britannica Hungarica Világenciklopédia, (szerkesztette: Halász György, Széky János), elektronikus kiadás, Budapest: J.I.T. LEXIKON (2005)
  • Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]
Commons:Category:Clovis I
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Klodvig frank király témájú médiaállományokat.

További információk

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Childerich 		Következő uralkodó:
I. Theuderich, Chlodomer
I. Childebert, I. Chlothar
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Klodvig_frank_király&oldid=27555876”