Ék Sándor
| Ék Sándor | |
 | |
| Ék Sándor, Arno Hochmuth és Lea Grundig | |
| Született | 1902. augusztus 27.[1] Szentmihályfa |
| Elhunyt | 1975. január 15. (72 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar[3][4] |
| Foglalkozása | festőművész |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-26)[5] |
| Az Iparművészeti Múzeum igazgatója | |
| Hivatali idő 1949 – 1950 | |
| Előd | Voit Pál |
| Utód | Dobrovits Aladár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ék Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ék Sándor (született: Leicht Sándor, német művészneve Alex Keil)[6] (Szentmihályfa, 1902. augusztus 27. – Budapest, 1975. január 15.) Kossuth-díjas festő, grafikus.
Élete
1915-ben a Schlich-Nicholson cégnél tanult. A Tanácsköztársaság idején bekerült a Proletár Képzőművészeti Tanműhelybe, ahol olyan neves festők oktatták, mint Uitz Béla, Nemes-Lampérth József. 1918-ban a KMP tagja lett. 1920-ban Bécsbe emigrált. 1921-ben az Ifjúsági Internacionálé résztvevője Moszkvában, majd pár hónapig El Liszickijnél tanult. 1922-ben Berlinbe ment, ahol a Jugendverlag munkatársa volt. 1923-ban Párizsban élt. 1924-ben hazatért és letartóztatták. Miután kiengedték, 1925-ben ismét Németországban élt, ahol tagja lett a Kommunisták Németországi Pártjának. Ekkor tűnt fel karikatúrarajzaival. 1933-ban, Hitler hatalomra jutásakor, moszkvai emigrációba kényszerült. 1934-ben „10 év Lenin nélkül” plakátjával megnyerte a Lenin halálának 10. évfordulójára kiírt pályázatot. 1934–1937 között a Nemzetközi Képzőművész Szövetség helyettes titkára, majd titkára volt. 1937-ben a moszkvai Képzőművész Szövetség elnökségi tagja lett. 1944-ben a Vörös Hadsereg katonájaként tért haza Magyarországra. 1948-ban kinevezték az Iparművészeti Múzeum igazgatójává. 1949-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt, ahol a grafikai tanszéket vezette. Híres tanítványai voltak például Csohány Kálmán grafikus, Csergezán Pál állatfestő és grafikus. Sok plakátot készített.
Munkássága
Festészetének korai éveit az avantgárd szemlélet és a konstruktivista látásmód határozták meg. Később viszont, munkásmozgalmi meggyőződése hatására elvetette ezeket a stílusirányzatokat. Képeit ezután realista stílusban festette. Leíró jellegű ábrázolásmódot követett. Munkásmozgalmi múltja meghatározta művészetét is, a munkásság szegénységét, és az öntudatos munkást jelenítette meg vásznain, miközben grafikáiban és plakátjain gúnyolja az „osztályellenséget”. Rajzaira jellemző a munkásság heroikus ábrázolásmódja. Idillikus ihletésű zsánerjeleneteket is festett, portréi a szovjet szocialista realizmus hű mintái.
Ismertebb munkái
- Intérieur, 1919
- Varrónő, 1919
- Madonna, 1919
- Pincér, 1920
- Önarckép, 1922
- Nemzetközi nőnapra, 1928 (plakát)
- Menekülő asszony, 1930
- Clara Zetkin, 1932
- Munka nélkül, 1932
- Ernst Thälmann, 1936
- Szovjet munkásnő, 1936
- Felszabadulás, 1945 után
- Memento c. litográfia-sorozat 1945 után
- Vérvörös csütörtök, 1954
- Szabadságunk köszöntése (grafikai album), 1955[7]
- A szekszárdi direktórium kivégzése, 1957
- Rákosi elvtárs 1919-ben a salgótarjáni fronton
Díjai
- Munkácsy Mihály-díj (1950)
- Kossuth-díj (1951)
- Érdemes művész (1953)
Kiállítások
- 1933, 1936, Moszkva
- 1948, Nemzeti Szalon, Budapest
- 1952, Gyűjteményes kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
- 1957, Cyriaksburg, Erfurt, John Heartfielddel közösen
- 1962, Műcsarnok, Budapest
- 1966, Galerie Zentralbuchhandlung, Bécs
- 1972, Fernsehturm, Berlin
- 1972, Műcsarnok, Budapest
- 1975, Emlékkiállítás, Tihany
- 1979, Bakonyi Múzeum, Veszprém
- 1985, Bakonyi Múzeum, Veszprém
Művei közgyűjteményekben
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
- Bakonyi Múzeum, Veszprém
- Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
Írásai
- A festő világnézete, Budapest, 1947
- A szovjet festészet, Budapest, 1947
- Az orosz nemzeti festészet kialakulása, Budapest, 1948
- Mába érő tegnapok, Budapest, 1968
Jegyzetek
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 14.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ 2020. július 4., Hungarian, e74432a6-c67f-e011-81ad-002264c49834
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2018. szeptember 13., PIM53186, Ék Sándor
- ↑ L. MÉL és Kieselbach-Galéria i. m.
- ↑ Budapest : Corvina. 7 o. 28 t.
Források
- Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 611–612. o.
- Élete
További információk
- Pogány Ö. Gábor: Ék Sándor. Budapest, 1963
- MÉL
- Szocreál – Festészet a Rákosi-korban, MODEM, 2008[halott link]
- Aczél Endre: Acélsodrony – Ötvenes évek I. Park Könyvkiadó, 2014
Képek
- Ék Sándor: Munkásőrök apa és fia Archiválva 2013. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
