Melfi
| Melfi | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Basilicata | ||
| Megye | Potenza (PZ) | ||
| Frazionék | Foggiano, Leonessa, Capannola, Foggianello, Parasacco, S. Giorgio, S. Nicola | ||
| Polgármester | Alfonso Ernesto Navazio | ||
| Irányítószám | 85025 | ||
| Körzethívószám | 0972 | ||
| Forgalmi rendszám | PZ | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 17 092 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 78,5 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 530 m | ||
| Terület | 205 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 40° 59′ 47″, k. h. 15° 39′ 21″40.996389°N 15.655833°EKoordináták: é. sz. 40° 59′ 47″, k. h. 15° 39′ 21″40.996389°N 15.655833°E | |||
.svg?lang=hu) | |||
| Elhelyezkedése Potenza térképén | |||
| Melfi weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Melfi témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Melfi (vagy Melphe) egy város Olaszország Basilicata régiójában, Potenza megyében.
Fekvése
A város a Monte Vulture lábánál fekszik.
Története
Az első települést a mai Melfi területén a daunusok alapították, őket a lukániaiak, majd a rómaiak követtek, akik az i. e. 291-ben alapított Venusia coloniához csatolták. A Nyugatrómai Birodalom bukása után nagy jelentőségre tett szert ugyanis a bizánciak és langobárdok által birtokolt területek határán helyezkedett el. A 11. század elején a normannok hódították meg és egyesítették új államukkal, a Szicíliai Királysággal. Melfi 1059-ben az Apúliai Hercegség része lett, ugyanebben az évben valamint 1109-ben is pápai zsinat színhelye volt. 1089-ben itt hirdették ki az első keresztesháborút. 1231-ben II. Frigyes német-római császár kiadta a melphei alkotmányt (Constitutiones Augustales), amelyben megerősítette királyságának kormányzási eszközeit valamint felállította az adórendszer alapjait. A következő évszázadokban a Nápolyi Királyság része volt és hosszas hanyatlási időszakba lépett. A város gazdasági élete a 19. században indult fejlődésnek.
Magyar vonatkozások
I. Lajos magyar király második nápolyi hadjárata során, 1350 júliusában ostrommal foglalta el Melfi várát az Acciaiuoli fivérektől, akik a várat „kiváló hozzáértéssel és vitézséggel védelmezték”.
A Névtelen Minorita szerint Melfi várának ostroma közben Lackfi Miklós és unokaöccse Dénes Benevento városánál 150 katonával 300 német zsoldoson ütött rajta, akik azt tervezték, hogy a magyar királyt megkötözve viszik Johanna nápolyi királynő elé. Lackfiék a zsoldosok egyik felét levágták, a másik felét pedig megkötözve hurcolták Lajos elé, aki lefegyvereztette, majd szétkergettette őket. [2]
Melfi ostroma közben, július 9-én kapott I. Lajos párbajkihívást Tarantói Lajos nápolyi királytól. A párbajsegédek a nápolyi Szent Antal templomban egyeztek meg a párbaj körülményeiben: az 1351. január 6 és 14. között lett volna III. Edward angol király előtt. A párbajból később nem lett semmi, mert Tarantói Lajos visszalépett. [3]
Fő látnivalók
- a 11. században épült, majd a 18. században barokk stílusban átépített Püspöki Palota (Palazzo del Vescovado)
- a barokk stílusú katedrális, melyhez egy normann stílusú harangtorony tartozik
- a város látképét meghatározó Castello, melyet a 11. században a normannok uralkodása idején építettek. Az eredetileg négyszögletű várat a 16-18. századokban bővítették ki. I. Károly nápolyi király a várban rendezte be rezidenciáját. Később a Caracciolo, majd a Doria nápolyi nemesi családok tulajdonába került át. 1976-ban alapították meg a Melfi Régészeti Múzeumot, mely a város ókori és középkori emlékeit mutatja be.
Hivatkozások
- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 156. oldal
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 156-158. oldal
Források