Ugrás a tartalomhoz

Álhír

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az álhírek felismerésének módjai

Az álhírek (vagy fake news, hoax hírek) olyan szándékosan publikált átverések, melynek célja leginkább a propaganda-terjesztés és a félrevezetés (dezinformáció). A politikai dezinformáció direkt terjesztése a lélektani hadviselés egyik formája.

A köznyelvben álhírnek nevezünk minden hamis (téves, vagy legalább egy lényegi elemében az igazságnak nem megfelelő állítást tartalmazó), a széles körű nyilvánosság elé kerülő információt. A sok ember életét befolyásoló, szándékosan megtévesztő, manipulatív, fontos közéleti témákra vonatkozó és tudatosan az igazságnak nem megfelelő, torzított információknak saját megnevezésük van, ezek a dezinformációk. A médiában (így az online környezetben) megjelenő álhírek célja többnyire az anyagi haszonszerzés, a dezinformációké elsősorban a közvetett vagy közvetlen politikai befolyásolás. Az álhírek egyik legfontosabb jellemzője, hogy az érzéseinkre, illetve az indulatainkra akarnak hatni, és leegyszerűsített magyarázatokkal dolgoznak. Ha a hír, sőt, már a cím nagyon erős pozitív vagy negatív érzelmet kelt bennünk, kezdhetünk gyanakodni. Az álhírek a jó/rossz, nemes/gonosz ellentétpárokra redukálják a rendszerint jóval bonyolultabb, összetettebb valóságot. Sikerük titka, hogy az emberekben rendkívül erős igény van az egyszerű, könnyen érthető magyarázatokra a sokszálú események, jelenségek okának megértése terén, illetve azok felelőseinek megnevezésére.[1]

Az ilyen cikkek célja nem a szórakoztatás, hanem politikai befolyás szerzése,[2] haszonlesés, visszaélés. A rémhírterjesztést a büntető törvénykönyv 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.[3]

A Twitter internetes közösségi oldalon botok segítségével is terjednek az álhírek. Ezek olyan kamuprofilok, amelyeket valamilyen szoftverrel automatizálnak egyszerűbb feladatokra, például bejegyzések továbbosztására vagy hashtagek felfuttatására. Az erejük a nagy számukban rejlik, akkor tudnak célt érni, ha tömegesen osztanak meg valamilyen tartalmat, ezzel képesek mesterségesen felerősíteni egyes politikai üzeneteket, vagy elnyomni az ellenvéleményeket. A Twitter algoritmusainak működését kihasználva emelnek fel vagy térítenek el egy-egy témát.[4]

Az álhírek ellen hatásos pszichológiai védekezés lehet a "védőoltás" – vagyis ha az olvasót előzetesen kitesszük egy kisebb álhírnek, az segít abban, hogy kialakuljon benne az álhírekkel kapcsolatos ellenállóképesség. Ennek azonban fontos része az is, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét arra, hogy amiről olvas, az csupán egy álhír.[5]

Az álhírek jó példáit adják a 2016-os amerikai elnökválasztás ideje alatt felbukkant internetes híresztelések. Facebook-felhasználók milliói olvastak és osztottak meg cikkeket, melyek szerint a pápa Donald Trumpot támogatta a kampány ideje alatt, demokrata ellenfele, Hillary Clinton pedig fegyvereket adott el az Iszlám Állam nevű szervezetnek.[5]

Április elsején jellemzően gyakoriak a tréfás álhírek még a különböző nagyobb és hiteles hírportálokon is. Általában azonban a cikk utolsó soraiban maguk az írók leplezik le önmagukat vagy pedig másnap adnak ki egy helyreigazító cikket.

Az álhíroldalak egyik gyakori jellemzője, hogy nem lehetséges a felületükön a kommentelés. Még ha látszólag van is kommentszekció, akkor is a látható hozzászólások nem valós személyek kommentjei. Ezekre a kommentekre válaszolni nem tudunk és mi sem kommentelhetünk, így végül is az ilyen oldalakon sem lehetséges a hozzászólás vagy a kiigazítás.

Lásd még

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Digitális Fogalomtár'. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  2. Jenkins, Nash: Trump Says the Russian Facebook Ads Are Just Part of the 'Fake News Hoax'. Time. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  3. Btk. 1961. évi V. tv. 218. §
  4. - 2017-09-23
  5. a b Cambridge scientists consider fake news 'vaccine' BBC.com

További információk

[szerkesztés]