Ugrás a tartalomhoz

Alsóvárad

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóvárad
Közigazgatás
TelepülésBarsvárad
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Alsóvárad (Szlovákia)
Alsóvárad
Alsóvárad
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 10′ 01″, k. h. 18° 32′ 36″48.166953°N 18.543196°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 01″, k. h. 18° 32′ 36″48.166953°N 18.543196°E

Alsóvárad, (szlovákul Dolný Hrádok) Barsvárad településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Lévától 14 km-re délnyugatra a Garam jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falut a 14. század második felében alapították. 1394-ben "Wywarad" néven említik először. 1401-ben az esztergomi érsekség birtoka, 1506-ban a lévai váruradalom része lett. 1536-ban 5 adózó portája volt. A 17. században felégette a török. 1601-ben 27 ház állt a településen. 1720-ban 13 adózója volt. 1828-ban 59 házában 399 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Várad. Két falu Bars Várm. földes Uraik Hg. Eszterházy, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Garam vize mellett, Barshoz 1 1/4 mértföldnyire; legelőjök elég van, földgyeik, és réttyeik jók, piatzok Báton, és Sz. Benedeken."[1]

Fényes Elek szerint "Alsó-Várad, Bars m. magyar falu, a Garam jobb partján, az esztergomi országutban: 43 kath., 2 ev., 299 ref. lak. Kath. és ref. anyatemplomok. F. u. többen. Ut. p. Léva." [2]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 316, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben Barsvárad 326 lakosából 184 magyar és 139 szlovák volt.

Neves szülöttei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
  4. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

E-obce.sk