Ugrás a tartalomhoz

Amandine Leynaud

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amandine Suzanne Monique Leynaud
Amandine Leynaud 2015-ben a francia válogatottban
Amandine Leynaud 2015-ben a francia válogatottban
Személyes adatok
BecenévDoudou
Születési dátum1986május 2. (38 éves)
Születési helyAubenas, francia Franciaország
Állampolgárságfrancia
Magasság178 cm
Posztkapus
Klubadatok
Mezszám12
Junior klubok
IdőszakKlub
20002003Franciaország Aubenas Handball
20032004francia Bourg-de Péage Drôme
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
20042012Franciaország Metz Handball
20122013Románia CS Vâlcea
20132018Macedónia ŽRK Vardar
20182022Magyarország Győri Audi ETO KC
2023Magyarország Győri Audi ETO KC
Válogatottság2
20052021Franciaország Franciaország254 (3)[1]
Edzőség
IdőszakKlub
20202022magyar Győri Audi ETO KC (játékos-kapusedző)
2022francia Bourg-de Péage Drôme (kapusedző)
2022francia Franciaország (kapusedző)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2023. június 4.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2021. augusztus 8.
* Mérkőzések (gólok száma)
A Wikimédia Commons tartalmaz Amandine Suzanne Monique Leynaud témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Franciaország színeiben
Kézilabda
Olimpiai játékok
ezüst
2016, Rio de Janeiro
arany
2020, Tokió
Világbajnokság
arany
2017, Németország
ezüst
2009, Kína
ezüst
2011, Brazília
Európa-bajnokság
arany
2018, Franciaország
ezüst
2020, Dánia
bronz
2016, Svédország

Amandine Suzanne Monique Leynaud (becenevén : Doudou) (Aubenas, 1986. május 2. –) olimpiai, világ-és Európa-bajnok, BL győztes francia válogatott kézilabdázó, kapus. Visszavonulása előtt a Győri Audi ETO játékosa és kapusedzője volt. Mezszáma a klubcsapatokban és a válogatottban is egyaránt 12-es volt. 2023-ban a 2022/23-as szezon hátralévő részére Silje Solberg várandossága miatt visszatért az ETO-hoz.[2] Jelenleg a francia női kézilabda-válogatott kapusedzője.[3][4]

Pályafutása

[szerkesztés]

Klubcsapatokban

[szerkesztés]

Leynaud szülővárosában kezdett kézilabdázni, 2004-ben került az első osztályban szereplő Metz Handballhoz. Hatszoros francia bajnokként 2012-ben igazolt a román bajnok CS Oltchim Râmnicu Vâlceához.[5] A felkészülési időszakban, 2012 augusztusában azonban keresztszalag-szakadást szenvedett, ami miatt hónapokig nem számíthatott rá edzője. Sérülése miatt lemaradt a decemberi Európa-bajnokságról is. Végül tétmérkőzésen egyszer sem lépett pályára a román csapatban, mivel az időközben komoly pénzügyi válságba került, és megszüntették a szerződését. 2013-tól lett a macedón ŽRK Vardar játékosa.[6] A szkopjei csapattal hatszor nyert macedón bajnokságot, nemzetközi szinten pedig 2014 és 2018 között mind az öt Bajnokok Ligája Final Four-ba bejutott. 2017 őszén bejelentették, hogy a következő szezontól a macedón csapat költségvetése is csökkenni fog, és a külföldi játékosait a szezon végén elengedi a klub. Leynaud végül a Győri Audi ETO KC ajánlatát fogadta el, egy plusz egy évre kötelezte el magát a BL-győztes, magyar bajnok csapat mellett,[7] és a 2018-2019-es szezon végén Bajnokok Ligáját nyert a klub játékosaként. A 2019-2020-as idényt követően meghosszabbította szerződését a Győrrel, és még a klub edzői stábjában is szerepet kapott, mint kapusedző.[8] 2022. január 21-én Leynaud bejelentett visszavonulását a profi kézilabdától, számolt be róla klubja, a Győri Audi ETO KC.[9]

A válogatottban

[szerkesztés]

A francia válogatottban 2005-ben lépett pályára először, első számú kapusként Valerie Nicolas 2008-as visszavonulása óta számítanak rá. Kiváló teljesítményével a válogatottat is több éremhez segítette hozzá. A 2017-es világbajnokságon a döntőben a norvég válogatottat legyőzve lett világbajnok. Szerepelt a 2008-as pekingi, a 2012-es londoni és a 2016-os rioi olimpián, ez utóbbin döntőt játszhatott, és végül az orosz válogatott mögött ezüstérmes lett. A 2018-as Európa-bajnokságon bajnok lett. 2019-ben 13. lett a világbajnokságon. A 2020-as dániai Európa-bajnokságon szintén ezüstérmes lett, miután a döntőben a francia válogatott alul maradt Norvégiával szemben. A 2020 nyaráról egy évvel elhalasztott olimpiára Leynaud is meghívót kapott,[10] ahol végül a franciák megis nyerték az olimpiát. Még az olimpia előtt Leynaud bejelentette, hogy az olimpia végeztével visszavonul a válogatottól.[11] Érdekesség, hogy korábbi csapattársa, Eduarda Amorim is visszavonult a válogatottól az olimpia után.[12]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Edzőként

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]