An–12
Megjelenés
An–12 | |
A szudáni Air west légitársaság An–12-ese Zágráb repülőterén | |
Funkció | közepes teherszállító repülőgép |
Gyártó | Irkutszki Repülőgépgyár, Voronyezsi Repülőgépgyár, Taskenti Repülőgépgyár |
Tervező | Antonov (Főkonstruktőr: V. N. Gelprin) |
Gyártási darabszám | 1248 db |
Személyzet | 5 fő: 2 pilóta, 1 fedélzeti mérnök, 1 navigátor, 1 rádiókezelő |
Első felszállás | 1957. március |
Szolgálatba állítás | 1959 |
Méretek | |
Hossz | 33,10 m |
Fesztáv | 38,00 m |
Magasság | 10,53 m |
Szárnyfelület | 121,7 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 28 000 kg |
Hasznos terhelés | 20 000 kg |
Max. felszállótömeg | 61 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 4 db AI–20 légcsavaros gázturbina |
Teljesítmény | 4×3000 kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 777 km/h |
Utazósebesség | 670 km/h |
Hatótávolság | max. tüzelőanyaggal: 5700 km, max. teherrel: 3600 km |
Legnagyobb repülési magasság | 12 000 m |
Fegyverzet | |
Beépített fegyverzet | 2 db Nugyelman–Rihtyer NR–23 |
A Wikimédia Commons tartalmaz An–12 témájú médiaállományokat. |
Az An–12 (NATO-kódja: Cub) az Antonov tervezőiroda által, az An–10-ből kifejlesztett négy légcsavaros gázturbinával felszerelt, vállszárnyas katonai teherszállító repülőgép. Fejlesztését az amerikai C–130 Hercules inspirálta, nagyon hasonló műszaki paraméterekkel, annak kategóriatársa. Huszonkilenc altípusa a Varsói Szerződés tagállamaiban rendszeresen szállított, illetve a szocialista politikai tömb érdekeltségi köreiben is megfordult Kubától a Közel-Keleten át Délkelet-Ázsiáig. Kínában J–8 néven gyártották. Több polgári légitársaság is üzemelteti.
Mintegy 100 darab gép zuhant le, vagy sérült meg olyan nagy mértékben, hogy az már repülésre képtelenné tette. A balesetek ezzel a típussal elsősorban Afrikában történtek.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fogynak az "orosz Hercules-ek". (Hozzáférés: 2019. október 8.)
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Az Ugolok nyeba cikke az An–12-ről (oroszul)