Bátyú

Bátyú (Батьово)
Bátyú címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás ( – 2020. július 17.) Beregszászi járás (2020–)
Község	Bátyú község
Rang	városi jellegű település
Alapítás éve	1272
Polgármester	Taranenko Dmitro[forrás?]
Irányítószám	90212
Körzethívószám	+380 3141
Népesség
Teljes népesség	3003 fő (2019. jan. 1.)
Magyar lakosság	1894
Népsűrűség	609 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	105 m
Terület	5 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 22′, k. h. 22° 23′48.366666666667, 22.383333333333
Bátyú Pozíció Kárpátalja térképén
Bátyú weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bátyú témájú médiaállományokat.

Bátyú (ukránul Батьово [Batyоvо], korábban Узловоє [Uzlovoje]) városi jellegű település (селище міського типу) Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Földrajz

A település a Munkácsi, az Ungvári és Beregszászi járás területének találkozásánál fekszik (Beregszásztól 36 km-re), a Szernye-patak partján. Önálló községi tanáccsal rendelkezik.

A község határában kanyarog a Bótrágy-patak.

Történelem

Árpád-kori falu. A néphagyomány szerint a helység első alapítói pásztorok és fafaragók voltak. Nevének első említése az okiratok szerint a 12. századra tehető. A falu nevének magyarázatára három, tudományosan nem bizonyított elmélet létezik. Az egyik szerint a faluban – mivel eredetileg a mainál közelebb feküdt a Tiszához, s a folyó gyakran elöntötte – nagy volt a sár, és innen kapta a Kátyú nevet, mely később Bátyúra változott. A másik szerint itt pihent meg Batu kán, és innen ered a falu neve.

Eredetileg a Betke család birtoka volt, akiktől a 13. század elején megvásárolta Simon bán, Bánk bán veje, és a lónyai uradalomhoz csatolta. A Lónyayak 1285-től 1920-ig voltak a falu birtokosai.

Az első világháborút követően a község Csehszlovákiához került, majd 1938-tól Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták, ennek következtében az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. Ekkor a sztálinisták 140 férfit hurcoltak el innen, közülük 38-an sohasem tértek haza. 1991 óta a független Ukrajna része.

A falu hajdan a Tiszához közelebb feküdt. (A községet 2001 tavaszán csak a vasúti töltések és a helyi önkéntesek mentették meg az árvízi katasztrófától.)

Bátyú akkor indult igazán fejlődésnek, amikor a 19. század második felében megépült az északkeleti vasút. A munkaképes lakosság jelentős részét jelenleg is a vasút foglalkoztatja amely az utóbbi időben jelentős beruházásokra tesz szert.A vasút a falunak lakótelepeket építtetett melyekbe az ország belső területeiről idetelepülő vasúti és egyéb szakemberek családjai költöztek. Az 1980-as években a mai gazdasági nehézségek nem vetítették előre árnyékukat, így a vasút vezetői a jövő városát látták Bátyúban. A tervek szerint a lakosságnak meg kellett volna háromszorozódnia, illetve végleg városiasodnia kellett volna. Ebből napjainkra tulajdonképpen nem lett semmi. A vasút fejlesztési terve magába foglalta az új művelődési ház és szórakoztató központ és szolgáltató centrum építését is.

A település a trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott, 1910-ben 1490, túlnyomórészt magyar lakosa volt.^[forrás?]

Napjainkban

A nagyközségnek postája, orvosi rendelője, mentőállomása, gyógyszertára van. Helyben magyar tannyelvű középiskola, valamint ukrán általános iskola működik. Óvodájában ukrán és magyar csoporttal is foglalkoznak. A falusi könyvtárban mintegy 2000 kötet található magyar nyelven. A helyi kereskedelmi egységek -ABC-k, kávézók, butikok, bárok száma meghaladja a harmincat. Közülük néhány - például a Millennium és az Ági, mint étterem, konyhát is működtet. Itt helyi specialitások is készülnek.

Az egyházközség 1993-ban visszakapta és felújította a parókia épületét. Valamint a helyi romos állapotban lévő kórház épületét, ezután megkezdődött az épület helyrehozatala amely óriási munkát igényelt. Az új parókia épülete lelkészlakás és gyülekezeti teremként funkcionál. A gyülekezetben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fiatal egyháztagok támogatására. A Bátyúi Református Fiatalok Közössége, amely a Gábriel-Ifi nevet viseli, több programot is szervez a konfirmáció oktatásban részt vevő és már a lekonfirmált fiatalok számára.

Közlekedés

Vasútállomás

Jelentős vasúti személy- és teherforgalmi csomópont. Csap mellett a másik jelentős magyar-szovjet határátkelőhely volt, normál és széles nyomtávú teherforgalmi pályaudvarral. Bátyún halad át több nemzetközi vonat (Budapest és Moszkva között is), valamint itt érintkezik a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv- és a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Iskola

Bátyú iskolája 1785-ben nyílt meg. Tanítója Szántó András. Elemi iskola volt. Ma már két iskola van Bátyúban: a magyar tannyelvű Bátyúi Középiskola és az ukrán tannyelvű Bátyúi Általános Iskola, plusz a Bátyúi Művészeti Iskola.

Nevezetességek

• 1992-ben a KMKSZ helyi szervezete kezdeményezésére emlékművet avattak a templomkertben a sztálinizmus helyi áldozatainak.
• A község első kőtemploma 1802-ben épült fel, amely fazsindelyes volt ezt 1907-ben tűzvész pusztította el még a harangja is elolvadt, mai kőtemplomát 1910-ben építették és 1988-ban újították fel.
• Az egykori Lónyai-kastély tágas parkkal ma szanatórium árva és rossz körülmények között élő gyermekek számára.

Híres emberek

• Itt született Simon Menyhért (1897–1952), a két világháború közötti időszak Kárpátalja hírlapírója, költője. A cseh érában hat verseskötete jelent meg. Életművének adatait Bagu Balázs helyi nyugodalmazott magyartanár gyűjtötte össze, dolgozta fel, és ő kezdeményezte az emléktábla felállását.
• A 19. században a Lónyai családon kívül a Bay családnak és Bernáth Zsigmondnak – Mikszáth Kálmán Különös Házasság című regénye egyik hősének – is itt volt a földje.

Testvérvárosok

• Fót, Magyarország

Források

• Vjačeslav Kotigorosko 1978: III. századi harcos sírja Bátyú (Bratovo) határában. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23.

További információk

• Bátyúi Középiskola - Facebook
• Bátyú - Facebook
• Bátyúi Református Egyházközség Weboldala