Baumgarten Izidor

Baumgarten Izidor
Született	1850. március 27. 1850 Pest
Elhunyt	1914. október 1. (64 évesen) 1914 (63-64 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász bíró
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhelye	Salgótarjáni utcai zsidó temető (B-240-24)
Sablon • Wikidata • Segítség

Baumgarten Izidor (Pest, 1850. március 27. – Budapest, 1914. október 1.) bíró, ügyész, kúriai tanácselnök, jogtudós, Baumgarten Károly bátyja és Baumgarten Nándor kereskedelmi jogász unokabátyja.

Élete

Baumgarten Ferdinánd (1817–1864) jómódú kereskedő és Breuer Cecília (1823–1909) fia. Jogi tanulmányait is itt végezte, s hároméves külföldi egyetemeken töltött, tanulmányait kiegészítő és nyelvtudását gyarapító útja után, 1876-ban a Budapesti Tudományegyetemen jogtudományi doktorátust, majd újabb három év külföldi tapasztalatszerzést követően, 1882-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1885-ben kapta meg a büntetőjog és eljárás magántanára címet.

Néhány éves ügyvédi gyakorlat elteltével büntetőjogászi pályára lépett: 1886-tól öt évig a budapesti Királyi Ügyészségen alügyész, 1891-től 1896-ig – szintén a fővárosban – törvényszéki bíró, majd két évig királyi ügyész. Bár egyetemi tanári állásra készült, 1889-ben sikertelenül pályázott a büntetőjogi tanszékre, így tanári címe ellenére – amelyet 1891-ben egy jogszabály értelmében elveszített – nem lett egyetemi oktató. 1898-tól osztálytanácsos az Igazságügyi Minisztériumban, ahol intenzíven részt vett különböző törvények, különösen a büntető perrendtartás és a büntető novella előkészítési munkálataiban, és komoly szerepe volt 1899-ben a nemzetközi büntetőegyesületi kongresszus megszervezésében. 1901-ben Plósz Sándor igazságügy-miniszter koronaügyész-helyettessé nevezte ki. Felelősségteljes beosztásában jelentős határozatok összeállítását és elfogadását segítette, ezek indokolását is zömmel ő készítette. 1910-ben a Budapesti Tudományegyetem büntetőjogi tanszékére szóló meghívást elvetette. Tízéves eredményes ügyészségi munkája után 1911-től kúriai tanácselnökként a II. Büntetőtanács vezetésének feladatát látta el. 1914 februárjában egészségi állapotának romlása miatt ment nyugdíjba, ekkor a II. osztályú Vaskorona-rend nevű kitüntetésben részesült. A kiemelkedő büntetőjogász 64 éves korában, 1914. szeptember 30-án hunyt el Budapesten.

Szakmai-hivatali tevékenysége mellett élen járt az ún. klasszikus büntetőjogi iskola tudományos művelésében is. Harminc éves jogirodalmi munkásságában az anyagi büntetőjog és a bűnvádi eljárás kérdéseinek vizsgálata csaknem azonos mértékű. Már 1883-ban A sajtójogi felelősség rendszere című első értekezése a szakma elismerését váltotta ki. 1885-ben A kísérlet tana című munkája – amely a téma első büntetőjogi monográfiájának tekinthető – elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Sztrokay-díját. Az 1880-as és 1890-es években szakterülete további fontos problémaköreit elemezte: 1886-ban a Törvényhalmazat és bűnhalmazat, 1889-ben A tett azonosságának kérdéséhez, 1893-ban Az előzetes eljárás reformja, 1895-ben A vádhatározatról című tanulmányai ezt egyértelműen bizonyítják. A 20. század első évtizedében – a jogdogmatizmus híveként – részt vett a kriminálpolitikai küzdelmekben (ld. A büntetés kimérése kriminálpolitikai szempontból című 1901-ben készült írását), és az esküdtszék hatáskörének, majd reformjának kérdésében kialakult hosszabb jogvitában (pl. Esküdtszéki tanulmányok, illetve Esküdtbíróságaink reformja), valamint a büntetőtörvénykönyv revíziójáról szóló polémiában is komoly szaktekintélyként szerepelt. Nagyszabású tanulmányai közül kiemelésre méltó 1902-ből A codifikált büntetőjog és a külön törvények, valamint 1905-ből A törvényhozás művészetéről című három-három részes, a Jogállamban közölt munkája. Legtöbb publikációja ebben a szaklapban jelent meg, emellett tudományos szakcikkeinek nagy részét a Magyar Igazságügy, a Bűnügyi Szemle, a Jogtudományi Közlöny, az Ügyvédek Lapja, a Közbiztonság, az Igazság, a Magyar Jogászegyleti Értekezések, a Büntetőjog Tára című folyóiratok tették közzé. Tevékeny szerepet vállalt az 1907-től megjelenő Büntetőjogi határozatok tára első 4 kötetének összeállításában is. Büntetőjogi tanulmányainak gyűjteménye – három kötetben – szintén 1907-től került kiadásra.

A magyar igazságügy tudományos felkészültségű szakembereként számos nagy sikerű előadásban népszerűsítette az általa képviselt jogágat, többek között a Magyar Jogászegyletben, amelynek alelnöki posztjára 1909-ben választották meg, és e feladatát haláláig végezte.

Főbb művei

• Büntetőjogi tanulmányok. Budapest : Grill Kiadó., 1907-1916. 1-3 kötet
  • 1. kötet 471 p.
  • 2. kötet 581 p.
  • 3. kötet 332 p.
• A codifikált büntetőjog és a külön törvények. Budapest : Franklin, 1902. 35 p.
• Az előzetes eljárás reformja. Budapest : Pfeifer Ferdinánd, 1893. 161 p.
• Irománygyűjtemény a bűnvádi perrendtartáshoz : a kir. járásbíróságok és kir. törvényszékek számára. Vácz : Orsz. fegyintézet Ny., 1899. [182] lev.
• A kisérlet tana : büntetőjogi tanulmány. Budapest : Pfeifer, 1885. 568 p.
• Die Lehre vom Versuche der Verbrechen : criminalistische Studie. Stuttgart : Verlag von Ferdinand Enke, 1888. [6], 471 p.
• A sajtójogi felelősség rendszere : büntetőjogi tanulmány. Budapest : Pfeifer F., 1883. 55 p.
• A tett azonosságának kérdéséhez : vélemény a X. Magy. Jogászgyűlés számára : különös tekintettel a magyar eljárási javaslatokra. Budapest : Athenaeum, 1889. 86 p.
• Az uj irányok a büntetőjogban : Baumgarten Izidor előadása a Magyar Jogászegyletnek 1909. évi október hó 23-án tartott évnyitó díszülésén. Budapest : Franklin Ny., 1909. 14, [1] p.

Források

• Baumgarten Izidor életrajza. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 95–96. o.  Online elérés

További információk

• Baumgarten Izidor digitalizált művei az Országgyűlési Könyvtárban