Bavaria (vonat)
Bavaria EuroCity | ||||
A Bavaria Geltendorf állomáson az Allgäubahn vonalán | ||||
Típus | Schnellzug (D) (1950-es évek–1969) Trans Europ Express (TEE) (1969–1977) Schnellzug (D) (1977–1984) InterCity (IC) (1984–1987) EuroCity (EC) (1987–2002) | |||
Státusz | nincs helyette nevet viselő járat | |||
Hely | Németország Svájc | |||
Névadó | Bajorország | |||
Első járat | 1950-es évek | |||
Utolsó járat | 2002 | |||
Volt üzemeltető | Deutsche Bundesbahn / Deutsche Bahn (DB) SBB-CFF-FFS | |||
Vonal kezdete | München Hbf | |||
Vonal vége | Geneva-Cornavin (1969-ig) Zürich HB | |||
Távolság | 355 km (München–Zürich) | |||
Járatsűrűség | naponta | |||
Vonatszám | TEE 66/67 | |||
Nyomtáv | 1435 mm | |||
Villamos vontatás | 15 kV AC, 16,7 Hz (Lindau–Zürich) | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bavaria EuroCity témájú médiaállományokat. | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Útvonal
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
A Bavaria egy expresszvonat volt, mely összekötötte a németországi München Hauptbahnhofot a svájci Zürich Hauptbahnhoffal. Az 1950-es évektől 1969-ig a járat Münchentől Genfig (Cornavin állomás) közlekedett, de az útvonalát visszavágták Zürichig. Neve Bajorország neve latinul, ami egyben a német állam hivatalos német neve is: Bavaria. A járatot a Deutsche Bundesbahn / Deutsche Bahn (DB) és a Svájci Államvasút SBB-CFF-FFS üzemeltette. Az útvonala tartalmazott egy megállót Ausztriában is Bregenzben. A 24 km-es osztrák szakaszon St. Margrethen határállomásig már svájci mozdony vontatta a szerelvényt, a mozdonycsere a németországi Lindau Hauptbahnhofon történt meg.
Története
[szerkesztés]Eredetileg a szerelvény egy másod-osztályú gyorsvonat (Schnellzug) volt, mely München-Zürich-Genf között közlekedett. 1963-tól a vonat egy étkezőkocsit is továbbított München-Lindau és St. Margrethen – Genf között.,[1] de 1968-tól az étkezőkocsi egy büfékocsira lett lecserélve.
1969-től a Bavaria egy csak első osztályú kocsikból álló Trans Europ Express (TEE) járat lett, és az útvonalát is lerövidítették Zürichig. Étkezőkocsit már a teljes útvonalon továbbított, az étkezésért a Swiss Restaurant Car Company felelt.[2]
1977 május 22-én a szerelvény további két másodosztályú kocsival is kiegészült.[3] Hét évvel később, 1984. június 3-án InterCity vonattá változott,[4] majd 1987. május 31-én integrálták az EuroCity hálózatba.[5] 2002 végéig viselte a Bavaria nevet, majd ezután név nélküli EuroCity lett belőle.
Útvonal
[szerkesztés]TEE 66 | Ország | km | Állomás | TEE 67 |
---|---|---|---|---|
17:46 | Németország | 0 | München Hbf | 12:28 |
19:01 | 131 | Kempten (Allgäu) | 11:12 | |
20:02 | 221 | Lindau | 10:09 | |
20:10 | Ausztria | 231 | Bregenz | 10:00 |
20:25 | Svájc | 245 | St. Margrethen | 09:45 |
20:51 | 272 | St. Gallen | 09:20 | |
21:30 | 329 | Winterthur | 08:41 | |
21:52 | 355 | Zürich HB | 08:20 |
Baleset
[szerkesztés]1971. február 9-én a Bavaria kisiklott Aitrang állomáson. A balesetben 28 ember életét vesztette.
Képek
[szerkesztés]-
Az EC 193 EuroCity München Hauptbahnhofon két DB 218 sorozatú mozdonnyal, a járat az egykori Bavaria útvonalán közlekedik
-
EuroCityként Lindau Hauptbahnhofon
-
Mozdonycsere után egy svájci gép viszi tovább a vonatot
Források
[szerkesztés]- ↑ Cooks Continental Timetable (February 1963 edition), pp. 178, 309. London: Thomas Cook Publishing.
- ↑ Thomas Cook Continental Timetable, various issues.
- ↑ Thomas Cook International Timetable (May 22–June 30, 1977 edition), p. 6. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
- ↑ Thomas Cook Continental Timetable (May 1–June 2, 1984 edition), pp. 392, 473. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
- ↑ Thomas Cook Continental Timetable (May 31–June 30, 1987 edition), pp. 472, 475.
- ↑ Werbeamt der DB: Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72. Szerk. Deutsche Bundesbahn. Frankfurt am Main: (kiadó nélkül). 1971.
Irodalom
[szerkesztés]- Siegfried Bufe: Allgäubahn, München–Kempten–Lindau. (németül) Egglham: Bufe-Fachbuch-Verlag. 1991. ISBN 3-922138-41-1
- TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9 (franciául)
- TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5 (olaszul)
- TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4 (németül)
- Siegfried Bufe: Allgäubahn, München–Kempten–Lindau. (németül) Egglham: Bufe. 1991. ISBN 3-922138-41-1
- Werbeamt der DB: Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72. (németül) Szerk. Deutsche Bundesbahn. Frankfurt am Main: (kiadó nélkül). 1971.
- Martin Van Oostrum: De Nederlands-Zwitserse TEE. (hollandul) Utrecht: Uquilair. 1997. ISBN 90-71513-28-9
- Peter Goette – Peter Willen: TEE-Züge in der Schweiz und Schweizer TEE-Züge im Ausland. (németül) Freiburg: EK Verlag. 2006. ISBN 978-3-88255-697-1
- Peter Goette: TEE-Züge in Deutschland. (németül) Freiburg: EK Verlag. 2008. ISBN 978-3-88255-698-8
- Maurice Mertens – Jean-Pierre Malaspina: La Légende des Trans Europ Express. (franciául) Vannes: LR Presse. 2007. ISBN 978-2-903651-45-9
- Hans-Bernhard Schönborn: Die TEE-Züge der Schweiz. (németül) München: GeraMond Verlag. 2002. ISBN 3-7654-7122-4
- Jörg Hajt: Das grosse TEE-Buch. (németül) Szerk. Heel. Bonn/Königswinter: (kiadó nélkül). 2001. ISBN 3-89365-948-X