Ugrás a tartalomhoz

Dopamin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2014 februárjából)
Dopamin
IUPAC-név 4-(2-aminoetil)benzol-1,2-diol
Más nevek 2-(3,4-dihidroxifenil)etilamin;
3,4-dihidroxifenetilamin;
3-hidroxitiramin; DA; Intropin
Revivan; Oxitiramin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 51-61-6
ChemSpider 661
SMILES
NCCc1ccc(O)c(O)c1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C8H11NO2
Moláris tömeg 153,178 g/mol
Olvadáspont 128 °C (401 K)
Oldhatóság (vízben) 60,0 g/100 ml (szilárd)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A dopamin a testben termelődő vegyület, mely a szervezet mindkét jelátviteli rendszerében (a hormon- és idegrendszerben) szerepet játszik.

Az idegrendszerben neuroendokrin-transzmitteri és neurotranszmitteri szerepet tölt be,[1][2] aktiválva a dopamin-receptorokat. Az agyban neurohormonként és idegsejtek közötti ingerületátvivő vegyületként van jelen (azaz neurotranszmitter). Az emlősök központi idegrendszerében négy fő forrása van: a ventrális tegmentális terület (VTA), a feketeállomány (substantia nigra), a retrorubrális terület és a hipotalamusz.[1] Emellett a retinában is megtalálható.[3]

Fő szerepe hormonként, hogy gátolja a prolaktin felszabadulást a hipofízis elülső lebenyéből.

Neurotranszmitteri funkciója sokoldalú: szerepe van a mozgás koordinálásában, a motivációban, a jutalom-érzésben és predikcióban, a függőség kialakulásában, a munkamemóriában és a végrehajtó funkciókban. A Parkinson-kór neurológiai oka a középagyi dopaminsejtek pusztulása.

Hatása

[szerkesztés]

A dopamin hatását részben közvetlenül, részben noradrenalin-felszabadítás útján fejti ki. Az alkalmazott dózistól függően vazodilatációt (értágulás) vált ki a koszorúerekben, a vese, máj, mesenterium (bélfodor) és az agy ereiben. Növeli a verőtérfogatot és a perctérfogatot a szívizom kontraktilitásának (összehúzódó képességének) fokozása révén, fokozza a koszorúéri, az agyi és a mesenterikus vérátáramlást, a vese perfúzióját, a vizeletkiválasztást és a nátrium- és káliumkiválasztást a specifikus dopaminerg receptorok stimulálása révén (a vizelet ozmolalitása általában nem csökken), alacsony adagban csökkenti vagy változatlanul hagyja a perifériás rezisztenciát, magas adagban fokozza azt.

Gyógyszerként is használható, mely a szimpatikus idegrendszerre fejti ki hatását, emelve a pulzust és a vérnyomást. Viszont, mivel a dopamin nem képes átjutni a vér-agy gáton, kábítószerként vagy gyógyszerként való használata nem befolyásolja közvetlenül a központi idegrendszert, ehhez ugyanis az erekből a szinapszisba kellene jutnia, amire szerkezete miatt képtelen. Ahhoz, hogy bizonyos betegségekben (pl. Parkinson-kór) szenvedő betegeknek a dopaminszintjét növeljük, annak szintetikus prekurzorát (L-Dopa, más néven levodopa), amolyan elő-dopamint adnak be, mivel ez képes átjutni a vér-agy gáton.

A dopamin egy része inaktív metabolitokká bomlik a májban, a vesében és a plazmában; 85%-a a vizelettel választódik ki 24 órán belül.

Biokémia

[szerkesztés]

A dopamin szabályos neve 4-(2-aminoetil)benzol-1,2-diol.

A katekolamin-család tagjaként, a dopamin prekurzora (elővegyülete) két neurotranszmitternek, az epinefrinnek (adrenalin), valamint a norepinefrinnek (noradrenalin). 2000-ben Arvid Carlsson fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott, amiért megmutatta, hogy a dopamin nem csak prekurzor, hanem neurotranszmitter is egyben.

A dopamin legfőképpen az agyi ideghálózatban, valamint a mellékvesében képződik. Használatot követően a neuronokban, egész pontosan a vezikulumban tárolódik, várva, hogy a preszinaptikus akciós potenciálra válaszul kikerüljön a szinapszisba.

3 módon inaktiválódhat szerepe befejezésével:

  1. a hozzátartozó specifikus transzporter (dopamin-transzporter) visszaveszi
  2. enzimatikus bomlás
  3. diffúzió

A főszerep az első pontnak jut, az esetek többségében a dopamin visszaszállítódik a preszinaptikus neuronba, ahol vagy lebomlik, vagy visszakerül a vezikulumba, és várja feladatát.

A dopamin rendszer anatómiája és szerepe az agyban

[szerkesztés]

A dopaminnak több funkciója van az agyban. Pszichológiailag egyik legérdekesebb hatása a jutalmazásban betöltött szerepe. Akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás éri az élőlényt, vagy az élőlény egy jelző inger megjelenését követően jutalomra számít (predikció). Ennek a jutalom-mechanizmusnak az élővilágban betöltött szerepe feltehetőleg az, hogy új viselkedésformákat alakítson ki az élőlényben, melyek újra és újra dopamin-aktiválódáshoz vezetnek.

Az agy dopamin rendszere négy anatómiailag körülhatárolható pályarendszerből áll.[4]

Mezokortikális pálya: a középagyból az agykéregbe

[szerkesztés]

A mezokortikális pálya a ventrális tegmentumból fut a frontális kéregbe. A frontális lebenyben a dopamin-rendellenesség hanyatlást idézhet elő olyan kognitív funkciókban, mint emlékezés, figyelem, valamint problémamegoldó-képesség. Ezt alátámasztja az is, hogy a skizofréniát, a Tourette-szindrómát és a tikkeket a magas dopaminszint jellemzi (kezelése pl.: haloperidollal), a Parkinson-kórt pedig ugyanezen neurotranszmitter hiánya.

Mezolimbikus pálya: a középagyból a limbikus (érzelmi) struktúrákhoz

[szerkesztés]

A mezolimbikus pályához a kellemes érzetek, az ösztönös magatartás, a jutalmazás és az addikció kialakulása kapcsolható.

A dopamint többnyire az agy örömközpontjával hozzák kapcsolatba, ahol is élvezetet, örömet stimulál, hogy motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására, hogy így még több dopaminhoz jusson

A következő dolgokat jutalmazza agyunk dopaminnal:

  1. étkezés
  2. szex, szerelem kellemes érzete
  3. bizonyos kábítószerek
  4. semleges cselekvések, melyekhez az agy örömérzetet társít

Ez az elmélet sűrűn vita tárgyát képezi néhány kábítószer esetében (mint a kokain és amfetamin), melyek közvetlen vagy közvetett módon növelik a dopamin-koncentrációt az agy bizonyos területein, ahol is - rendszeres használat következtében - patológiai elváltozásokat okoznak, jóllehet a kokain és amfetamin egymástól független módon fejtik ki hatásukat.

Kokain A dopamin-transzportert blokkoló hatása következtében gátlódik a visszavétel, miáltal egyre csak gyarapodik a dopaminmolekulák száma a szinaptikus résben, bizonyos esetekben akár 150%-kal is.

Amfetamin Szerkezete nagyban hasonlít a dopaminéhoz, de ki tud kerülni az erekből, és könnyen eljut a szinapszisba, ahol kiszorítja a dopamint tárolóhelyéről, a vezikulumból, és átveszi a helyét, így a dopaminmolekulák nem képesek oda visszajutni, tehát a szinaptikus résben maradnak.

Mezostriatális pálya: a középagyból a striátumhoz

[szerkesztés]

A nigrostriatális pálya a mozgások kialakításáért felelős. A substantia nigrából kilépő rostok a striatumba szállnak fel és ott elsősorban az akaratlagos és a spontán mozgások szerveződését szabályozzák. A nigrostriatális pálya degenerálódása következtében alakul ki a Parkinson-kór, melynek tünetei között szerepel az önindította mozgás nehézsége (akinézis) és a tremor (remegés).

Tuberoinfundibuláris pálya

[szerkesztés]

A tuberoinfundibuláris pálya idegsejtjeiből felszabaduló dopamin – melyet korábban prolaktin release inhibiting hormonként (PIF) írtak le – a prolaktin szekréciót szabályozza a hipofízisben. Az itt található laktotróp sejtek prolaktint termelnek, dopamin hiányában folyamatosan.

Depresszió

[szerkesztés]

Az agyban létrejött hipokrízis befolyásolja az emberi viselkedést. Ez a viselkedés számos következménnyel járhat.

Terápiás használat

[szerkesztés]
Dopamin-HCl egyadagos üveg intravénás beadáshoz

A dopamint gyógyszerként többek közt Intropin, Dopastat és Revimin néven árusítják. Az Egészségügyi Világszervezet Alapvetőgyógyszer-listáján szerepel .[5] Gyakran használják stimulánsként a súlyos hipotenzió, bradikardia és szívmegállás kezelésére. Különösen fontos ezek újszülöttkori kezelésében.[6][7] Intravénásan adják. Mivel plazmában a dopamin felezési ideje rövid – felnőttekben körülbelül 1 perc, újszülöttekben 2 perc, koraszülöttekben maximum 5 perc –, folytonosan adagolják intravénásan, nem egy injekcióként.[8]

Dózisfüggően növeli a vesék nátriumexkrécióját, a vizeletkiválasztást, a pulzust és a vérnyomást.[8] Kis dózisban a szimpatikus idegrendszert stimulálva növeli a szívizom-kontrakciós erőt és a pulzust, növelve a vérnyomást és a perctérfogatot.[9] Nagyobb dózisban vasoconstrictiót is okoz, tovább növelve a vérnyomást.[9][10] Régebbi irodalomban nagyon kis dózisok vesefunkció-növelő hatását is leírták egyéb következmény nélkül, de 2006-os elemzések szerint az ilyen kis dózis nem hatásos, és néha káros is lehet.[11] Míg a hatások egy része a dopaminreceptorok stimulálásából ered, jelentős kardiovaszkuláris hatásokat az α1, a β1 és a β2 adrenerg receptorra gyakorolt hatás okoz.[12][13]

A dopamin mellékhatásai a vesefunkcióra gyakorolt negatív hatás és az aritmia.[9] Az LD50 59 mg/kg (egér; intravénás adagolás), 95 mg/kg (egér, intraperitoneális), 163 mg/kg (patkány, intraperitoneális), illetve 79 mg/kg (kutya, intravénás).[14]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Bentivoglio, M., & Morelli, M. (2005). The organization and circuits of mesencephalic dopaminergic neurons and the distribution of dopamine receptors in the brain, 21
  2. ↑ Lookingland, K. J., & Moore, K. E. (2005). Functional neuroanatomy of hypothalamic dopaminergic neuroendocrine systems, 21, 435–439.
  3. ↑ Björklund, A., & Dunnett, S. B. (2007a). Dopamine neuron systems in the brain: an update. Trends in Neurosciences, 30(5), 194–202. doi:10.1016/j.tins.2007.03.006
  4. ↑ Zboray G. Az idegrendszer. 1996 In.: Összehasonlító anatómiai előadások. X. (Sass M. és Zboray G. Szerk.) Eötvös Kiadó, Budapest
  5. ↑ WHO Model List of Essential Medicines. World Health Organization , 2013. október 1. [2014. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  6. ↑ Noori S, Friedlich P, Seri I (2003). „Pharmacology Review Developmentally Regulated Cardiovascular, Renal, and Neuroendocrine Effects of Dopamine”. NeoReviews 4 (10), e283–e288. o. DOI:10.1542/neo.4-10-e283. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.) 
  7. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) medscape2021 nevű lábjegyzeteknek
  8. ↑ a b Bhatt-Mehta V, Nahata MC (1989). „Dopamine and dobutamine in pediatric therapy”. Pharmacotherapy 9 (5), 303–14. o. DOI:10.1002/j.1875-9114.1989.tb04142.x. PMID 2682552. 
  9. ↑ a b c Bronwen JB, Knights KM. Pharmacology for Health Professionals, 2nd, Elsevier Australia, 192. o. (2009). ISBN 978-0-7295-3929-6 
  10. ↑ De Backer D, Biston P, Devriendt J, Madl C, Chochrad D, Aldecoa C, Brasseur A, Defrance P, Gottignies P, Vincent JL (2010. március 1.). „Comparison of dopamine and norepinephrine in the treatment of shock”. The New England Journal of Medicine 362 (9), 779–89. o. [2019. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1056/NEJMoa0907118. PMID 20200382. (Hozzáférés: 2024. február 20.) 
  11. ↑ Karthik S, Lisbon A (2006). „Low-dose dopamine in the intensive care unit”. Seminars in Dialysis 19 (6), 465–71. o. DOI:10.1111/j.1525-139X.2006.00208.x. PMID 17150046. 
  12. ↑ Dopamine. Family Practice Notebook . (Hozzáférés: 2016. február 1.) „Dopamine binds to alpha-1 and beta-1 adrenergic receptors. Mediated through myocardial beta-1 adrenergic receptors, dopamine increase heart rate and force, thereby increasing cardiac output. Alpha-1 adrenergic receptor stimulation on vascular smooth muscle, leads to vasoconstriction and results in an increase in systemic vascular resistance”
  13. ↑ Katritsis DG, Gersh BJ, Camm AJ. Clinical Cardiology: Current Practice Guidelines. OUP Oxford (2013). ISBN 978-0-19-150851-6 „Dopamine binds to beta-1, beta-2, alpha-1 and dopaminergic receptors” 
  14. ↑ Lewis RJ. Sax's Dangerous Properties of Industrial Materials, 11th, Hoboken, NJ: Wiley & Sons, 1552. o. (2004). ISBN 978-0-471-47662-7 

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dopamin&oldid=26972754”