Ugrás a tartalomhoz

Dunaszerdahely

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
A városháza épülete
A városháza épülete
Dunaszerdahely címere
Dunaszerdahely címere		 Dunaszerdahely zászlaja
Dunaszerdahely zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangváros
PolgármesterHájos Zoltán (MKP) 2022 óta Szövetség [1]
Irányítószám929 01
Körzethívószám00421 (0) 31
Forgalmi rendszámDS
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség23 044 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség715 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Terület31,45 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 59′ 46″, k. h. 17° 36′ 53″47.996111°N 17.614722°EKoordináták: é. sz. 47° 59′ 46″, k. h. 17° 36′ 53″47.996111°N 17.614722°E
Dunaszerdahely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunaszerdahely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Dunaszerdahely (szlovákul Dunajská Streda, németül Niedermarkt, héberül סרדאהלי) magyar többségű város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásának székhelye, a Csallóköz központja.

Fekvése

[szerkesztés]

Pozsonytól 48 km-re délkeletre, a Csallóköz szívében fekszik.

A Csallóközt rengeteg vízfolyás szabdalta, így csak néhány kiemelkedés volt alkalmas emberi megtelepedésre. A mára már lecsapolt mocsarak nehezítették a mezőgazdasági művelést. A Csallóköz északnyugati része viszonylag ármentesebb terület volt. A délkeleti rész viszonylag homokosabb talajokban gazdag. A város mai területe, amely a „sziget” közepén, szárazabb kavicsos részen terül el, védettebb volt az árvizektől.

Nevének eredete

[szerkesztés]
Bővebben: Szerda és Szerdahely

Nevét szerdai napokon tartott hetivásárairól kapta. (A magyar 'szerda' szó szláv eredetű. A szláv nyelvekben etimológiailag a 'közép' jelentésű szóra vezethető vissza, ami arra utal, hogy a hét közepe.)

Története

[szerkesztés]

Dunaszerdahely környékéről már a bronzkorból (bronz raktárlelet[3]) és a római korból (germán urnatemetkezések[4]) is kerültek elő régészeti leletek.

Középkor

[szerkesztés]

2019-ben koraközépkori kemencés veremházat tártak fel a kemping melletti építkezési területen.[5] Valószínűsíthetően a 9. századból származott egy sarkantyúkkal eltemetett személy sírja, amelyet a téglavetőnél tárt fel Ľudmila Kraskovská, 1947-ben. Állítólag további sírok (hozzávetőlegesen 20 sír) is megsemmisülhettek.[6] A honfoglaló magyarok a Csallóköz viszonylag szárazabb területeire települtek, azonban Dunaszerdahely környékére vonatkozóan egyelőre csak szórványos adataink vannak.[7]

1256-ból maradt fenn első írásos említése Svridahel alakban a pozsonyi káptalan IV. Béla királynak írt jelentésében. A jelentés említi Myrck (Márk) elöljárót.[8] 1297-ben Szerdahely a Héder nembeli Hernard fia, Jakab mester birtoka volt.[9]

A 14. században kialakul Szerdahely központi magja, a Szentfundusként említett városmag. A szó jelentése sérthetetlen vagy szent terület. Ez a katolikus templom körül elterülő, kőfallal elkerített területre utal, amelyen belül a temető is elterült. A falon kívül épült ki a település, zajlott a piacozás. A népi emlékezet az 1800-as évekig megmaradó kőfalat szerdahelyi várként említi.[10]

1302-ben a pozsonyi káptalan okirata Sexe Zeredahel-i falunagyot és testvérét, Budát említi.[11] 1305-ben Zeredahel-i Péter fia, András egyezséget köt a pozsonyi káptalan előtt.[12] 1310-ben a pozsonyi káptalan előtt átiratott privilegiális oklevélben szerepel Sexe falunagy és Zeredahel-i Buda.[13] 1321-ben Szent György templomának papja Pál volt.[14] 1324-ben Miklós pozsonyi ispán jelentésében említik Szerdahely és Kürt piacait.[15] 1332-ben papja Iwan.[16] 1335-ben vásárhelyként szerepel.[17] 1336-ban Péter fia Tamás liptói comes, csókakői és gesztesi várnagy, Póka fia, Kelemen halála után hűséges szolgálataiért magának kérte Pókaföldet,[18] melyet Károly Róbert 1341-ben neki adományozott.[19] Ekkor említik Szerdahely templomának védőszentjét Szent Györgyöt is.[20] 1342-ből szintén Pókatelekre vonatkozó birtokügyi okirat maradt fenn, amelyben azt Szomor (Zomor) utódja, Miklós szerzi meg.[21] Ugyanő 1345-ben a birtok negyedrészét elzálogosítja Keresztúri Apród Miklós fiának, Tamásnak.[22] Miklóstól származtatja magát a pókateleki Szomor, ill. Kondé család.[23]

1422-ben említik Jakab nevű plébánosát.[24] 1429-ben Luxemburgi Zsigmond parancsában, melyben Komárom várának várnagyát utasítja az eltulajdonított jószág visszaszolgáltatására, mint mezőváros szerepel.[25] A gyakori birtokháborítások miatt, a középkori források legtöbbször a pókatelki Kondé[26] és Szomor[27] családokat említik.

Újkor

[szerkesztés]

A 16. században újjáépült Szerdahely iskolája.[10] Középkori eredetű templomát 1518-ban mellékhajóval bővítik ki. Szerdahelyet 1599-ben az erdődi Pálffy család kapta meg hitbizományi birtokul, akik egyben a helyi (katolikus) egyház, illetve templom kegyurai lettek. Ezen időszakban is több határvillongással találkozhatunk, hiszen a több egymás mellett létező település más és más nemesi család fennhatósága alatt állott. Újfalu birtokosa a Kondé család, Nemesszegen pedig több családot is találunk (például a Thuróczi, Kálmán, Perényi, Sörös, Németh, Bíró).[forrás?] Újabb mesterségek is megjelentek a városban (csizmadia, kovács, kalapos, kádár), amelyek céhekbe tömörültek.[10]

Ezen korból származhat a település eredeti címere (pecsétje) is, hiszen az a gellei szék központi templomának védőszentjét Szent Pétert ábrázolja.[forrás?] Az 1574-es portaösszeírásban (26 jobbágy- és 3 nemesi család) is mint város szerepel, ennek ellenére Jozef Novák (levéltáros) a legkorábbi, 1579-ből csak töredékesen fennmaradt, de valószínűsíthetően a 16. század elejéről származó pecsétlenyomatot nem tartja városi pecsétnek, feltételez azonban egy korábbi gótikus pecsétnyomót is.[20]

A Pázmány Péter-féle vizitációkban Szent Györgynek szentelt temploma mint neves hely van megjelölve, s említik a templom mellett álló katolikus iskolát is. Az anyakönyvezést a plébánián 1673-tól vezetik rendesen.[28]

A Rákóczi-szabadságharc idején Szerdahely felügyelt város volt, környékén a természeti viszonyok miatt nem folytattak jelentős küzdelmet. A 18. század első felében jelenik meg nagyobb számarányban a zsidóság, amit a Pálffy család is támogatott. A zsinagóga a katolikus templom mellett épült fel. Közép-Európa egyik jelentős zsidó hitközségévé nőtték ki magukat. Később a lakott területen kívül létesítettek izraelita temetőt, amely még ma is létezik Sikabony mellett.[10]

A város rohamosan terjeszkedett. A Szent György-templomot 1742-ben renoválták és barokkizálták. Kolerajárvány is sújtotta a várost. 1777-ben egy Szentháromság-oszlopot állítottak, amely a pestisjárványokra emlékeztet. A 18. század végén a lakosok az Újfalu határában elterülő temetőbe temetkeztek. A pestisjárványok elkerülése érdekében Újfalun és Nemesszegen xenodochiumot (kórházat, ispotályt) építettek, ami 1869-ig működött. A templom köré temetkezést Mária Terézia magyar királynő rendeletére, egészségügyi okok miatt befejezték.[10]

A 19. században lebontották a templom melletti kis kápolnát, majd a körülötte lévő falat is. A házak többségét még vályogból építették, fonott kéménnyel és döngölt padlóval, melyek tűzveszélyesek voltak. A 19. században három nagyobb tűzvész volt (1842, 1865 és 1887). 1864-ben a csizmadiacéhből alapították meg a tűzoltóságot.[10]

Az 1848–49-es szabadságharc alatt már Duna-Szerdahely néven említik. Később 1861. január 16-ai gyűlésen egyesítették Szerdahelyt, Nemesszeget, Újfalut és Előtejedet. Az egyesített városnak 7 vására volt: Márton-, Luca-, Piroska-napi, Virághéti, Keresztjárói, Magdolna- és László-napi. 1862-ben marhavész, majd 1866-ban fagykár és éhínség, két évvel később kolera tizedelte a lakosságot. 1870-re elkészült az egykori Széchenyi utcán felépült neológ zsinagóga és az evangélikus templom, amelynek tornya csak 1938-ban épült fel.[10]

20. század

[szerkesztés]
A (mára már lerombolt) szerdahelyi vasútállomás az 1930-as évek elejéről. Jól látható rajta a kétnyelvű helységnévtábla

A századfordulón új községházát avattak fel, amely a mai városháza helyén állt. 1903-ban bevezették a telefont és a villanyvilágítást.

Az első világháború alatt az élelmiszerek drágultak, több sorozás történt, a város hadikölcsönöket jegyzett, és szünetelt a tanítás. Már a háború elején létesítettek egy hadifogolytábort, ahová 1914 szeptemberében 10 ezer orosz hadifoglyot zártak. A háború itt a fogolytábor őrszázadának 1918. november 4-i fegyverletételével végződött. 1919. január 8-án cseh csapatok szállták meg a várost. Kihirdették a statáriumot, majd cseh hivatalnokok érkeztek a városba. A korábbi helyükön maradt állami alkalmazottaknak állampolgári esküt kellett tenniük. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásának volt a székhelye, azután jogilag is az első Csehszlovák Köztársaság része lett.[10]

A második világháborúban a német megszállás idején (1944 júniusában) a város lakosságának közel felét alkotó zsidó közösséget (mintegy háromezer fő) elhurcolták.

1960-ban ismét várossá nyilvánították, ekkor csatolták ismét hozzá az addig különálló Sikabony települést is (1939-ben már egyszer összevonták). A város a közel 120 ezer lelket számláló Dunaszerdahelyi járás legjelentősebb kulturális, közigazgatási és gazdasági központja. Pozsony közelségének köszönhetően (mindössze 37 km) igen dinamikusan fejlődik.

Népessége

[szerkesztés]
Lakosságszám[29]
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1880 4 182 —    
1890 4 453 0,63%
1900 4 821 0,79%
1910 4 762 −0,12%
1921 5 171 0,75%
1930 6 280 2,16%
1941 6 584 0,43%
1991 23 236 2,52%
2001 23 519 0,12%
2011 22 477 −0,45%
2019 22 684 0,11%

Dunaszerdahely lakónépessége 2011. december 31-én 22 477 fő volt, ami Nagyszombati kerület össznépességének 4%-át tette ki, és a kerület második legnagyobb városa. A település lakosságszáma a dualizmus éveiben, érdemben nem nőtt. A két világháború között a magyarság száma csökkenni kezdett, főleg az elvándorlások miatt. A második világháborút követően erőteljes szlovákosítás és kitelepítés indult meg, a németek száma pedig a mérhetőség határára esett.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló dunaszerdahelyiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református.

1880-ban Dunaszerdahely 4182 lakosából 3531 magyar, 416 német, 55 szlovák, 2 szerbhorvát és 1 egyéb anyanyelvű, 31 idegen és 134 csecsemő volt. Ebből 2109 római katolikus, 1874 zsidó 120 evangélikus, 78 református és 1 más vallású. Sikabony 607 lakosából 585 magyar 1 szlovák, 1 egyéb anyanyelvű és 20 csecsemő volt. Ebből 503 római katolikus, 78 református és 26 zsidó volt. Ollétejed 107 lakosából 106 magyar anyanyelvű és 1 csecsemő volt. Ebből 106 római katolikus és 1 református.

1900-ban Dunaszerdahely 4821 lakosából 4481 magyar, 286 német, 33 szlovák, 3 ruszin és 19 egyéb anyanyelvű volt. Sikabony 767 lakosából 754 magyar, 9 szlovák és 4 német anyanyelvű volt. Ollétejed 121 lakosából 119 magyar, 1 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 4762 lakosából 4679 magyar anyanyelvű volt.

1930-ban 6280 lakosából 2944 magyar és 2186 zsidó nemzetiségű volt.

2001-ben 23 519 lakosából 18 756 magyar, 3588 szlovák, 353 cigány, 147 cseh és 24 német volt.

2011-ben 22 477 lakosából 16 752 magyar és 4373 szlovák volt. Anyanyelvi adatok szerint: 17 813 magyar, 3343 szlovák, 488 cigány, 607 fő nem válaszolt.

2021-ben 23 044 lakosából 16 577 (+579) magyar, 4386 (+438) szlovák, 87 (+399) cigány, 4 (+7) ruszin, 331 (+35) egyéb és 1659 ismeretlen nemzetiségű volt.[30]

Városrészek

[szerkesztés]
Városközpont

A mai város területe több korábbi településből jött létre. Ezek: Szerdahely, Bazsótejed, Csótfalva, Előtejed vagy Kistejed, Enyed, Lidértejed, Nemesszeg, Ollétejed (Mliečany), Pódafa Zöldfasor része, Pódatejed egy része, Pókatelek, Rény, Sikabony (Malé Blahovo), Sóssziget, Újfalu.

  • Városközpont (Centrum)
  • Északi I., II. lakótelep (Sídlisko Sever I., II.)
  • Keleti lakótelep (Sídlisko Východ)
  • Nyugati lakótelep (Sídlisko Západ)

Önkormányzat

[szerkesztés]

A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 25 tagú képviselő testületét a Magyar Közösség Pártja (MKP)13, a Most–Híd 11, és egy független képviselő alkotja.

Gazdasága

[szerkesztés]

A város az 1990-es évek közepéig a dél-szlovákiai élelmiszeripar egyik fellegvára volt, az ország élelmiszer-gazdasági válsága azonban kihatott a város iparára is, s az szerkezetileg jelentősen átalakult. Az élelmiszeripari múltat 2007-től csak a Tauris Danubia húsfeldolgozó vállalat képviseli, ugyanis az ország legmodernebb cukorgyárát is – amely Juhocukor néven létesült 1969-ben, s a rendszerváltás után az Eastern Sugar francia–angol multinacionális cég vette meg – 2007-ben bezárták. Cukorgyára az 1980-as évek kezdetén évente megközelítőleg 380 ezer tonna cukorrépát dolgozott fel. Napjainkban a város több multinacionális elektrotechnikai, gépipari és építőipari nagyvállalatnak ad otthont (mozgólépcsőgyártás, széfgyártás, dobozgyártás stb.). Az 1970-es évek óta a város fontos idegenforgalmi központ; 1973-ban létesült a 26 hektáron elterülő, gyógyhatású vízzel rendelkező termálfürdője. A város fontos teherforgalmi logisztikai központtá vált a 2005-ben létrehozott ipari parkjának, valamint a város közvetlen szomszédságában megépült logisztikai telepeknek (Királyfiakarcsa, Kisudvarnok) köszönhetően. Az ezredfordulót követően a szolgáltatások rendkívül gyors fejlődésnek indultak, a város Dél-Szlovákia legnagyobb kereskedelmi központjává vált.

Kultúra, oktatás, szórakozás

[szerkesztés]
  • A város a szlovákiai magyar szellemi élet egyik központja (itt székel két könyvkiadó (NAP, LILIUM AURUM), található itt irodalmi kávéház és színház (SZEVASZ – Szerdahelyi Városi Színház)), underground művészeti klub (NFG-1 FILM), évente számos kulturális fesztiválnak ad otthont (Dunamenti Tavasz, Tündérkert Fesztivál, Dunaszerdahelyi Zenei Napok , „Éjszaka a Vermes-villában” stb.), a város oktatási intézményei az ország legszínvonalasabb intézményei közé tartoznak, a városban több szlovákiai és magyarországi egyetem folytat kihelyezett egyetemi, illetve főiskolai képzést.
  • Itt székel a Csemadok (Szlovákiai Magyarok Társadalmi és Közművelődési Szövetsége) Művelődési Intézete.
  • THERMALPARK termálfürdő és wellness-központ, a város termálfürdője és wellness-központja Szlovákia egyik legszínvonalasabb és leglátogatottabb fürdő-turisztikai létesítménye.
  • A város minden év szeptemberében megrendezi a Csallóközi vásárt a Vásártéren (Szabadidőparkban).
  • A Csallóköz a járás egyetlen kétnyelvű, magyar és szlovák írásokat is tartalmazó regionális újságja.
  • Az InfoCsallóköz regionális hetilapot 2012-ben alapították.
  • 2013 óta a Vermes-villában rendezik meg a Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivált.[31]

Magyar tannyelvű alapiskolák

[szerkesztés]

A város összes alapiskolájába járó 2895 tanuló 63,4%-a (1834 diák) tanult a négy magyar tanítási nyelvű alapiskolában a 2019/2020-as tanévben.[32]

Középiskolák

[szerkesztés]

Igazi oktatási központként 4 gimnázium, 6 szakiskola és 2 speciális szakiskola várja a környék tanulóit. Összesen 2506 diák (ebből: 2321 fő, 85% magyarul) jár a város középfokú oktatási intézményeibe.[32]

Sportélete

[szerkesztés]

A DAC Dunaszerdahely, a város sportklubja a 20. század elején alakult. Elődje az 1908-ban alapított DSE (Dunaszerdahelyi Sport Egylet) volt, amely 1919-ig működött a településen. A csehszlovák éra kezdetén, 1920-ban alakult meg maga a DAC (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club). A városban a legnépszerűbb sportága a labdarúgás; az FC DAC 1904 labdarúgócsapat az ország egyik legnagyobb múltú sportegyesülete. A labdarúgás mellett országos elismertségűek az egyesület asztaliteniszezői, sakkozói, atlétái és kézilabdázói is.

Látnivalók

[szerkesztés]
A szerdahelyi katolikus templom
A szerdahelyi református templom
Holokauszt-emlékmű
  • A Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma a város legrégibb történelmi és vallásos emléke. Helyén már a korai Árpád-korban is állt egy (valószínűleg) fatemplom, a mai kőtemplom alapja pedig (amelynek a legrégibb részei a szentély, a főhajó és a torony) a hagyomány szerinti 1329-es esztendőben épült. Nagyobb átalakításokat 1518-ban (egy mellékhajóval bővítik), illetve 1742–43-ban élt meg, amikor barokk stílusban újították, renoválták a teljes épületet, emelve a falait és a tornyát – ezzel mai formáját is elnyerte (de nem szentelték újra). Főoltárán a Mária mennybevétele festmény látható, felette a templom védőszentje, Szent György lovas szobrával. Mellékoltárain Szent István, illetve a fájdalmas pieta ábrázolását figyelhetjük meg. A templom kriptájába temetkezett a pókateleki Kondé család.
  • Evangélikus temploma 1863-83 között épült neoromán stílusban.
  • 1996-ban épült posztmodern stílusban a református templom
  • Egykori, 1869-re felépült épült ortodox zsinagógája 1945-ben bombatalálatot kapott, 1951-ben lebontották, helyén a holokauszt áldozatainak 1991-ben felavatott emlékműve áll.
  • Sárga-kastély, melyet Padányi Biró Márton veszprémi püspök építtetett a 18. század derekán, majd a 19. század elején klasszicizált a Kondé család. A kastély termei ma a Csallóközi Múzeumnak adnak otthont.
  • Vermes-villa, melyet a Vermes család épített a 20. század legelején, ma a Kortárs Magyar Galéria otthona.
  • A város idegenforgalmi látványosságának számít az organikus építészet jegyeit magán viselő épületek sokasága, melyek többségét Makovecz Imre tervezte.
  • 1848/49-es szabadságharc emlékműve
  • a Fehér kastély, amit Bacsák Móricz épített a korábbi Bacsák-kúria helyén, s az 1970-es években lebontották. A helyén található a városi posta.
  • Szent István szobra
  • Bihari János szobra
  • Vámbéry Ármin szobra
  • A fiókáit tápláló pelikán szobra
  • A 2. világháború áldozatainak szoborparkja
  • A diktatúrák áldozatainak emlékműve
  • Az 1956-os forradalom emlékműve
  • Kortárs Magyar Galéria
  • ArtMa Galéria
  • Szladits Károly szobra[33]

A város a szlovákiai képzőművészet egyik jelentős központja, legjelentősebb galériái a Kortárs Magyar Galéria és az Art-Ma Galéria.

Csallóköz történelmét és népművészetét bemutató gazdag állandó tárlattal rendelkező múzeum, ahol rendszeresen szerveznek ideiglenes kiállításokat is.

  • Csallóközi Könyvtár

A városban van a régió legnagyobb könyvtára, ahol számos értékes könyvritkaság megtalálható.

  • Termálfürdő. Hévize egy 2500 m mélységben fekvő 60–120 m vastagságú vízrétegből származik. Első, 1968-ban fúrt kútjának vízhozama 16 liter/másodperc, vízhőmérséklete 92 °C.

Híres emberek

[szerkesztés]

Itt született

[szerkesztés]

Itt töltötte gyermekéveit

[szerkesztés]

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050. 
  2. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. ↑ Kraskovská, Ľ. 1951: Nález bronzov na Žitnom ostrove. Archeologické rozhledy 3, 140–142, 145; Furmánek, Václav – Veliačik, Ladislav – Vladár, Jozef 1991: Slovensko v dobe bronzovej. Bratislava, 101, 103, 106, 224, 263.
  4. ↑ Jan Eisner 1933: Slovensko v pravěku. Praha, 210, 217, 223, 311, tab. LXXIII; M. Pichlerová – K. Tomčíková 2001: Archeologické nálezy zo Žitného ostrova, zbierka Antala Khína. Zborník SNM – Archeológia 11, 111–134; V. Varsík 2008: Pohrebisko v Dunajskej Strede.; Prohászka Péter 2010: Észrevételek a Csallóköz római kori történetéhez, avagy új adatok egy feledésbe merült kvád temetőről. Folia Archaeologica LIV, 205-242.
  5. ↑ dunaszerdahelyi.sk
  6. ↑ Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 71.
  7. ↑ parameter.sk; hirek.sk Archiválva 2017. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. ↑ Nagy Imre–Paur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső 1866: Hazai okmánytár – Codex diplomaticus patrius III. Győr, 19–20 No. 14; Házi Jenő 2000: Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony, 138.
  9. ↑ Wenzel Gusztáv 1874: Árpádkori új okmánytár – Codex diplomaticus Arpadianus continuatus XII. Pest, 604–605 No. 485; Házi 2000, 138.
  10. ↑ a b c d e f g h Nagy Attila: Dunaszerdahely. Lakóhelyismeret. (Historium, Dunaszerdahely, 2011)
  11. ↑ Sedlák, V. 1980: Regesta Diplomatica nec non Epistolaria Slovaciae I. Bratislavae, 82 No. 134; Kristó Gyula 1990: Anjou–kori Oklevéltár I 1301–1305. Budapest–Szeged, 144-145 No. 236.
  12. ↑ Kristó 1990, 376-377 No. 787
  13. ↑ Sedlák 1980, 324 No. 740; Kristó Gyula 1992: Anjou–kori Oklevéltár II 1306-1310. Budapest–Szeged, 368 No. 841-842.
  14. ↑ Dedek Crescens Lajos 1924: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis III – 1321–1349. Esztergom, 3; Házi 2000, 138.
  15. ↑ Blazovich László 1993: Anjou–kori Oklevéltár VIII 1324. Budapest–Szeged, 13 No. 8.
  16. ↑ MOL DL-DF 2760; Házi 2000, 139
  17. ↑ MOL DL-DF 2877; Házi 2000, 139
  18. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye, 672.; Piti Ferenc 2004: Anjou–kori oklevéltár XX 1336. Budapest-Szeged, No. 297, 318.
  19. ↑ Sebők Ferenc 2004: Anjou–kori oklevéltár XXV 1341. Budapest–Szeged, 103 No. 211
  20. ↑ a b Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku I A-M. Krupina, 239.
  21. ↑ Piti Ferenc 2007: Anjou–kori Oklevéltár XXVI 1342. Budapest–Szeged, 255-256 No. 333.
  22. ↑ MOL DL-DF 26370; Nagy Imre 1884: Anjoukori okmánytár – Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis IV (1340–1346). Budapest, 487 No. 295.
  23. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye, 692; Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város, 569.
  24. ↑ DLDF 61385
  25. ↑ MOL DL-DF 61428
  26. ↑ MOL DL-DF 61879; 61882; 61884
  27. ↑ 1421-1422 (MOL DL-DF 61370; 61379; 61385), 1464 (MOL DL-DF 61714), 1493 (MOL DL-DF 61879; 61882; 61883; 61884), 1526 (MOL DL-DF 62111)
  28. ↑ Nagy Attila: A dunaszerdahelyi Szent György-templom, (Namedia, Dunaszerdahely, 2010)
  29. ↑ https://telepulesek.adatbank.sk/
  30. ↑ ma7.sk
  31. ↑ IV. Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivál
  32. ↑ a b cvtisr.sk. (Hozzáférés: 2020. november 10.)
  33. ↑ dunaszerdahelyi.sk
  34. ↑ Németh Ilona képzőművész weblapja
  35. ↑ Testvérvárosok. [2021. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 4.)
  36. ↑ Dunaszerdahelyen az új testvérváros, Jindřichův Hradec delegációja

Források

[szerkesztés]
  • Magyar katolikus lexikon
  • Mariánske a trojičné stĺpy v premenách času – Trnavský kraj.
  • Kornfeld Tibor: Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely.
  • Vajda Barnabás 2021: Dunaszerdahely 1945–1989 II.
  • Vajda Barnabás 2019: Dunaszerdahely 1945–1989
  • Csiba Balázs 2017: Pramene k stredovekým dejinám Dunajskej Stredy (1435–1448). Eruditio - Educatio 12/2, 105–120.
  • Horváth Lajos – Nagy Attila – Varga László 2015: Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben (1914–18)
  • Boros László 2015: A trianoni békediktátum által elcsatolt területek néhány nagyobb városának etnikai és vallási összetétele az 1910-es statisztikai népszámlálás alapján. Történeti Földrajzi Közlemények 3/1.
  • Prohászka Péter 2014: Das germanische Gräberfeld von „Dunajská Streda”. Slov. arch. LXII-1, 167–198.
  • Nagy Attila: Adalékok a Sárga kastély korai történetéhez. Múzeumi Híradó XXIII, 2005–2014, 223–238.
  • Nagy Attila–Nagy Iván–Novák Veronika–Simon Attila–Vajda Barnabás: Dunaszerdahely, 2012, CSBT
  • Nagy Attila: Szerdahely szíve. Glória, Dunaszerdahely, 2012
  • Varsik, V. 2011: Staronové pohrebisko z Dunajskej Stredy. AVANS 2008, 275–276.
  • Nagy Attila: Dunaszerdahely. Lakóhelyismeret. Historium, Dunaszerdahely, 2011
  • Gyöngyössy Márton 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527–1608). Budapest.
  • Nagy Attila: A dunaszerdahelyi Szent György-templom. Namedia, Dunaszerdahely, 2010
  • Pintér Tibor: Dunaszerdahely nyelvi helyzete PDF Doktori disszertáció, ELTE BTK, 2008
  • Végh Ferenc–dr. Zsigmond Tibor: Édes otthon. Dunaszerdahelyi olvasókönyv. Dunaszerdahely Város Önkormányzata, 1998
  • Dr. Zsigmond Tibor: Dunaszerdahely. Látnivalók. Komárom, 1997, Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.
  • Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (szerk. Koncsol László). Pozsony, 1995
  • Karsay, K. (szerk.): Akikre emlékeznek, az él. A dunaszerdahelyi zsidóság tragédiája című nemzetközi konferencia válogatott anyaga. Pozsony, 1991
  • Püspöki Nagy Péter: Dunaszerdahely város címere. Dunaszerdahely, 1970
  • Ipolyi Arnold 1859: Magyar műemlékek. Archaeologiai Közlemények 1.
  • Ipolyi Arnold: Csallóköz műemlékei

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dunaszerdahely&oldid=26904686”