Ugrás a tartalomhoz

Egon Friedell

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egon Friedell
SzületettEgon Friedmann
1878. január 21.[1][2][3][4][5]
Bécs[6][7][8]
Elhunyt1938. március 16. (60 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs[9][8]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • művelődéstörténész
  • fordító
  • újságíró
  • filozófus
  • író
  • színházi színész
  • történész
  • filmszínész
IskoláiBécsi Egyetem (1900–1904)
Halál okalezuhanás
SírhelyeWiener Zentralfriedhof
Egon Friedell aláírása
Egon Friedell aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Egon Friedell témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Egon Friedell, született Egon Friedmann (Bécs, 1878. január 21. – Bécs, 1938. március 16.) osztrák író, kultúrtörténész, színész, kabaréművész, újságíró, színházi kritikus. 1916 előtt Egon Friedländer írói néven is publikált.

Életpályája

[szerkesztés]

Az anya elhagyta a családot, amikor Egon egy éves volt. A szülők házassága 1887-ben válással végződött. Édesapja 1891-es halála után Egon egy nagynénjénél élt Frankfurtban. Több különböző iskolába járt. 1899 szeptemberében a Konrad Duden által vezetett Bad Hersfeld-i gimnáziumban a negyedik próbálkozáson letette az érettségi a vizsgát. Majd a Heidelbergi Egyetemen tanult. 1899-ban a Bécs 18., Gentzgasse 7. szám alatti lakásba költözött, amelyben az öngyilkosságáig lakott. 1900-tól kilenc féléven át filozófiát tanult Bécsben.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Munkássága

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]

Életében megjelent

[szerkesztés]
Filozófiai doktorátusa: Novalis als Philosoph, 1904
  • Novalis als Philosoph; Bruckmann, München, 1904
  • Der Petroleumkönig; 1908
  • Goethe. Eine Szene (társszerző Alfred Polgar); C. W. Stern, Wien, 1908
  • Ecce poeta; S. Fischer, Berlin, 1912
  • Von Dante zu d’Annunzio; Rosner & Stern, Wien, 1915
  • Die Judastragödie. In vier Bühnenbildern und einem Epilog; Strache, Wien, 1920
  • Das Jesusproblem; Rikola, Wien, 1921
  • Steinbruch. Vermischte Meinungen und Sprüche; Verlag der Wiener Graphischen Werkstätte, Wien, 1922
  • „Das ist klassisch!“ Nestroy-Worte; szerk. Egon Friedell; Wiener-Drucke, Wien, 1922
  • Kulturgeschichte der Neuzeit. Die Krisis der europäischen Seele von der schwarzen Pest bis zum Weltkrieg, 1-3.; Beck, München, 1927–1931
  • Kleine Philosophie. Vermischte Meinungen und Sprüche; Phaidon, Wien, 1930
  • Kulturgeschichte des Altertums. Leben und Legende der vorchristlichen Seele. Erster Teil: Ägypten und der Alte Orient; Helikon, Zürich, 1936

Hagyatékból kiadott

[szerkesztés]
  • Die Reise mit der Zeitmaschine. Phantastische Novelle; Piper, München, 1946
  • Friedell-Brevier. Aus Schriften und Nachlaß ausgewählt von Walther Schneider; Erwin Müller, Wien, 1947
  • Kulturgeschichte Griechenlands. Leben und Legende der vorchristlichen Seele; Beck, München, 1949
  • Das Altertum war nicht antik und andere Bemerkungen; Georg Prachner, Wien, 1950
  • Kleine Porträtgalerie. Fünf Essays (Novalis, Carlyle, Lord Macaulay, Emerson, Peter Altenberg); Beck, München, 1953
  • Aphorismen zur Geschichte. Aus dem Nachlaß; Prachner, Wien, 1950
  • Briefe. Einzige, von den Erben autorisierte Ausgabe; Georg Prachner, Wien, 1959
  • Ist die Erde bewohnt?. Eingeleitet und ausgewählt von W. Schneider; Stiasny, Graz/Wien, 1961
  • Emerson. Sein Charakter aus seinen Werken. Bearbeitet und übersetzt von Egon Friedell; Lutz, Stuttgart, (1906)
  • Ralph Waldo Emerson: Repräsentanten der Menschheit. Sieben Essays. Nachwort von Egon Friedell; Diogenes, Zürich, 1989, ISBN 978-3-257-21696-7
  • Ralph Waldo Emerson: Von der Schönheit des Guten. Betrachtungen und Beobachtungen. Ausgew., übertr. und mit einem Vorw. von Egon Friedell. Mit einem Nachw. von Wolfgang Lorenz; Diogenes, Zürich, 1992 ISBN, 3-257-22440-0
  • Abschaffung des Genies. Essays bis 1918; Löcker, Wien, 1982, ISBN 3-85409-042-0
  • Selbstanzeige. Essays ab 1918; Löcker, Wien, 1983, ISBN 3-85409-051-X
  • Meine Doppelseele. Taktlose Bemerkungen zum Theater; Löcker, Wien, 1985, ISBN 3-85409-087-0
  • Kultur ist Reichtum an Problemen. Extrakt eines Lebens gezogen und vorgesetzt von Heribert Illig; Haffmans, Zürich, 1989, ISBN 3-251-00159-0
  • „Über das Heroische in der Geschichte“ von Thomas Carlyle; Sabon, St. Gallen, 2001, ISBN 978-3-907928-31-8
  • Der Schriftspieler. Autobiographische Schriften; Löcker, Wien, 2002, ISBN 978-3-85409-368-8
  • Der Schatten der Antike. Das bislang fehlende Schlusskapitel der "Kulturgeschichte des Altertums"; Mantis, Gräfelfing, 2020, ISBN 978-3-928852-55-5

Újabb kiadások

[szerkesztés]

Filmográfia

[szerkesztés]
  • Yves, die Gauklerin (1922)

Magyarul

[szerkesztés]
  • Az újkori kultúra története; ford. Vas István; Pharos, Bp., 1944 (Editio Pharos)
  • Az újkori kultúra története; Holnap, Bp., 1989–1994
    • 1. Középkor, pestis, misztika; ford. Vas István; 1989
    • 2. Reneszánsz és reformáció; ford. Vas István, Tandori Dezső; 1990
    • 3. Barokk és rokokó; ford. Vas István, Tandori Dezső; 1991
    • 4. Felvilágosodás és forradalom. A hétéves háborútól a bécsi kongresszusig; ford. Vas István, Adamik Lajos; 1992
    • 5. Romantika és liberalizmus. A bécsi kongresszustól a német-francia háborúig; ford. Adamik Lajos; 1993
    • 6. Imperializmus és impresszionizmus. A német-francia háborútól a világháborúig; ford. Adamik Lajos; 1994
  • Utazások az időgéppel; ford. Koncz Éva; in: Az időgép visszatér; Móra, Bp., 1990
  • Kőfejtő; ford. Radics Viktória; Kijárat, Bp., 1997 (Teve könyvek)
  • Az ókori kultúra története. 1. A világtörténet regéje, Egyiptom titka; ford. Vidor Aliz; N-Press, Bp., 2003

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ 77
  8. ↑ a b Memento Vienna (német és angol nyelven). Documentation Centre of Austrian Resistance
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források

[szerkesztés]
  • Gertraud Heid: Friedell, Egon. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 5, Duncker & Humblot, Berlin, 1961, ISBN 3-428-00186-9, S. 446 (Digitalisat)
  • Peter Haage: Der Partylöwe, der nur Bücher fraß. Egon Friedell und sein Kreis. Claassen, Hamburg, 1971
  • Klaus Peter Dencker: Der junge Friedell. Dokumente der Ausbildung zum genialen Dilettanten. Beck, München, 1977
  • Heribert Illig: Schriftspieler – Schausteller. Die künstlerischen Aktivitäten Egon Friedells. Dissertation. Löcker, Wien, 1987, ISBN 3-85409-105-2
  • Roland Innerhofer: Kulturgeschichte zwischen den beiden Weltkriegen. Egon Friedell. Böhlau, Wien, 1990
  • Wolfgang Lorenz: Egon Friedell. Momente im Leben eines Ungewöhnlichen. Eine Biographie. Ed. Raetia, Bozen, 1994, ISBN 88-7283-054-0
  • Franz Rottensteiner: Friedell, Egon. In: Lexikon der Science Fiction-Literatur seit 1900. Mit einem Blick auf Osteuropa. Herausgegeben von Christoph F. Lorenz. Peter Lang, Frankfurt am Main, 2016, ISBN 978-3-63167-236-5, S. 281–286.
  • Bernhard Viel: Egon Friedell: Der geniale Dilettant. C. H. Beck, München 2013, ISBN 978-3-406-63850-3
  • Hans Veigl: Mit Goethe im Nacht-Cabaret. Egon Friedell zwischen Kleinkunst und Kulturgeschichte. Österreichisches Kabarettarchiv, Graz, 2013, ISBN 978-3-9501427-3-0


Ez az íróról, költőről, irodalmárról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Egon_Friedell&oldid=27229792”