Ugrás a tartalomhoz

Elekfy Jenő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elekfy Jenő
Született1895. március 3.[1]
Győr[2]
Elhunyt1968. április 20. (73 évesen)
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar[3]
SzüleiKirchner Elek
Foglalkozása
  • festőművész
  • tervezőgrafikus
Tisztségeegyetemi tanár (1940–1949)
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1913–1919)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (18-1-10)[4][5]
Sablon • Wikidata • Segítség

Elekfy Jenő Károly (eredeti neve: Kirchner Jenő) (Győr, 1895. március 3.[6] – Budapest, 1968. április 20.)[7] Munka Érdemrenddel (1966) és Munkácsy-díjjal (1954) kitüntetett festőművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze (1968), nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja.[8] Igazgatója majd elnöke volt az Új Művészek Egyesületének, törzstagja a Nemzeti Szalonnak és a Gresham-kör állandó tagja volt.

Életpályája

[szerkesztés]

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Edvi Illés Aladár és Réti István növendéke volt 1913–1919 között. 1919–1939 között Rákospalotán rajztanár volt. 1920-tól szerepelt rendszeresen kiállításokon. 1928–1942 között a nyarakat Zebegényben töltötte. 1932-ben Győrben párizsi ösztöndíjat kapott. 1940-ben a Velencei biennálén szerepeltek képei. 1940–1949 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán akvarellfestést tanított. 1941-ben a Szinyei Társaság tagja lett.

Művészetében a nagybányai hagyományokat követte. Néhány figurális olajképén (Önarckép, Édesanyám) kívül kizárólag akvarelleket festett; e műfaj legjobbjai közt tartották számon. Tájképein a Dunakanyar szépségeit örökítette meg. Szőnyi István A képzőművészet iskolája (1941) című könyvében ő írta a vízfestésről szóló részt. Tanítványa volt többek közt Kerti Károly, Prokop Péter és Tóth Imre.

Sírja a Farkasréti temetőben található (18-1-10).[9][8]

Családja

[szerkesztés]

Szülei Kirchner Elek énekvezér és Busz Vilma voltak. 1919. július 17-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött D’Ouvenou Gizella Adriennával.[10]

Művei

[szerkesztés]
  • Édesanyám (1932)
  • Didó kalapban (1937)
  • Rév (1939)
  • Fácános csendélet (1941)
  • Ülő nő (1964)
  • Duna-híd
  • Ősz a kis Dunánál

Kiállításai

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]

Válogatott, csoportos

[szerkesztés]
  • 1930, 1952, 1955 Budapest
  • 1938, 1940 Velence

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Körner É.: Művészettörténeti Értesítő (1956/183-188)
  • Pátzay Pál: Elekfy Jenő (Magyar Nemzeti Galéria katalógus, bevezető, Budapest, 1965)
  • Művészet (1968/6., 1970/5.)
  • Perneczky G.: A Gresham és köre (1969)
  • Elekfy Jenőné: Tizennégy nyár Zebegényben (Zebegény, 1976, 1990)
  • Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988.
  • Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-5-5  
  • Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4  
  • Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók. XVI-XX. század. Győr, Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998.
  • Művészek és tárlatok a Simontornyai Vármúzeumban 1975-1995. Szerkesztette: Takács Mária. [Simontornya], Simontornyai Vármúzeum, 1995.
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar lexikon II. (D–F). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elekfy_Jenő&oldid=27222417”