Ugrás a tartalomhoz

Eperfafélék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eperfafélék
Evolúciós időszak: Kréta - jelen[1]
Kenyérfa (Artocarpus altilis)
Kenyérfa (Artocarpus altilis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Eperfafélék (Moraceae)
(Dumort., 1829) Gaudich., in Trinius, 1835, nom. cons.
Nemzetségcsoportok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Eperfafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Eperfafélék témájú kategóriát.

Eperfa (Morus nigra) termése. A képen még éretlen gyümölcsök vannak.
A közönséges füge (Ficus carica) éretlen termése.

Az eperfafélék (Moraceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egy családja.

Az eperfafélék lenyomatai a legújabb felfedezések szerint már a kréta időszaktól ismeretesek.

Elterjedésük

[szerkesztés]

Mintegy 1500 fajuk főként trópusi és szubtrópusi területeken terjedt el; a mérsékelt övbe csak kevés taxon hatol be.

Megjelenésük, felépítésük

[szerkesztés]

Közös sajátosságuk, hogy a parenchima alapszövetek tejjárataiban fehér színű tejnedvet halmoznak fel. Azon kevés növénycsalád (rajtuk kívül még kenderfélék, csalánfélék, szilfafélék, érdeslevelűek) közé tartoznak, amelyek tagjai bőrszövetük e célra megnagyobbodott sejtjeiben, az idioblasztokban cisztolitokat halmoznak fel.

Leveleik egyszerűek, pálhásak, általában szórtak és ép szélűek, olykor azonban tagoltak. A füge (Ficus) nemzetség fajainak nagy levele gyakran karéjos, sőt szeldelt is lehet.

Sugaras szimmetriájú virágaik kicsik, egyivarúak, többnyire egylakiak, de olykor a kétlakiság is megjelenik. A virág takarórendszere egyszerű: csészeszerű lepel vagy teljesen hiányzik. A családra jellemzők az érdekes virágzatok és terméságazatok. A termés aszmag vagy csonthéjas, de bonyolult terméságazat is lehet.

Életmód

[szerkesztés]

A családban sokféle életformájú növény előfordul: hatalmas támasztógyökeres óriásfák, közismert fák és cserjék, félcserjék és liánok. A szent fügefa (Ficus religiosa) esőerdei óriásfákon epifitonként kezdi életét, léggyökereket ereszt a földbe, majd megvastagodva megfojtja a gazdanövényt, és önállóan folytatja életét. A legenda szerint Buddha egy ilyen fügefa alatt világosodott meg – innen a neve.

Felhasználásuk

[szerkesztés]

A fehér eperfát (Morus alba) sokáig a selyemhernyók táplálására ültették. Magyarországra Kínából telepítették be, termését fogyasztják. Régebben az alföldi tanyák és szőlők tipikus fája volt.

Ismert és kedvelt gyümölcsöt terem a közönséges füge (Ficus carica) is. Ez a mediterrán területeken elterjedt cserje vagy kisebb fa nálunk életfeltételeinek határán él. Hazánkban is ültetik a papíreperfát (Broussonetia papyrifera) és a narancseperfát (Maclura pomifera).

Számos fikuszfaj (Ficus elastica, Ficus benjamina stb.) kedvelt szobai dísznövény.

Trópusokon termesztett haszonnövény az ehető termésű kenyérfa (Artocarpus altilis).

Az egyiptomi múmiák koporsóit a szikomorfa (Ficus sycomorus) fájából készítették.

Rendszerezésük

[szerkesztés]

Az eperfafélék 5 nemzetségcsoportra oszthatók: Artocarpeae, Moreae, Dorstenieae, Ficeae és Castilleae. Ezek a nemzetségcsoportok a nagy, morfológiailag sokrétű és földrajzilag is széttagolt Moreae kivételével monofiletikusak.[2] A csoportok molekuláris analízise alapján a Moraceae valószínűleg 73-110 millió évvel ezelőtt (mya) divergált.[3] Az eperfafélék filogenetikai-molekuláris elemzése arra is utal, hogy ellentétben azzal a hagyományos elképzeléssel, amely szerint a kétlakiság fejlődött ki az egylakiságból, a Moraceae családban a kétlakiság a primitív állapot, amiből az egylakiság (legfeljebb) négy különböző alkalommal kifejlődött.[4]

Nemzetségcsoportok és nemzetségek

[szerkesztés]
  • Artocarpeae:
    • kenyérfa (Artocarpus),
    • Batocarpus,
    • Clarisia,
    • Hullettia,
    • Parartocarpus,
    • Prainea,
    • Treculia;
  • Castilleae
    • Antiaris,
    • Antiaropsis,
    • Castilla,
    • Helicostylis,
    • Maquira,
    • Mesogyne,
    • Naucleopsis,
    • Perebea,
    • Poulsenia,
    • Pseudolmedia,
    • Sparattosyce;
  • Dorstenieae
    • Bosqueiopsis,
    • kenyérdiófa (Brosimum),
    • Dorstenia,
    • Helianthostylis,
    • Scyphosyce,
    • Trilepisium,
    • Trymatococcus,
    • Utsetela;
  • Ficeae egyetlen nemzetséggel:
  • Moreae
    • Bagassa,
    • Bleekrodea,
    • papíreperfa (Broussonetia),
    • Fatoua,
    • Maclura,
    • Milicia,
    • eperfa (Morus),
    • Sorocea,
    • Streblus,
    • Trophis.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The Tertiary floras of Alaska: Issues 181-184 by Charles Arthur Hollick - 1 January 1936 - U.S. Gov't. Print. Off.
  2. Zerega et al. (2005), Datwyler and Weiblen (2004)
  3. Zerega et al. (2005)
  4. Datwyler and Weiblen (2004)

Források

[szerkesztés]