Ugrás a tartalomhoz

Felsőszivágy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőszivágy (Asuaju de Sus)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségFelsőszivágy
Rangközségközpont
Irányítószám437015
SIRUTA-kód107092
Népesség
Népesség810 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 34′ 01″, k. h. 23° 10′ 56″47.566944°N 23.182222°EKoordináták: é. sz. 47° 34′ 01″, k. h. 23° 10′ 56″47.566944°N 23.182222°E
SablonWikidataSegítség

Felsőszivágy falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Máramaros megyében, a Bükk-hegység alatt, Felsőberekszó és Alsószivágy között fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Felsőszivágy nevét az oklevelek 1424-ben említették először Felsewazywagh néven.

1569-ben a település a Szilágycsehi vár birtokai közé tartozott.

Báthory György hűtlensége után a birtokot Alsószivággyal együtt János Zsigmond Gyulafi Lászlónak adományozta.

Az 1797. évi összeíráskor Felsőszivágy birtokosai báró Bornemissza József és gróf Teleki Imre voltak.

1847-ben 1400 lakosából 1050 fő görögkatolikus, 10 izraelita volt.

1890-ben 1400 lakosából 35 magyar, 2 tót, 1362 oláh, 1 egyéb nyelvű, ebből római katolikus 3, görögkatolikus 1338, református 30, izraelita 29 fő volt. Házainak száma 285 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Felsőszivágy Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Görögkatolikus temploma 1720-ban épült.

Népviselet, népszokások

[szerkesztés]

Felsőszivágyon a férfiak juhbőrből készült ujjast viseltek, melyet színes pántok és harasztvirágok díszítenek. A legények posztókabátot és mellényt is hordtak. A fehér vagy szürke gyapjú-szövetből készült nadrágot a legényeknél piros vagy fekete posztó díszítette. Lábbelijük rendesen a bocskor, melyet vásárolt bőrdarabokból maga a nép készített és szíjjal kötött fel. Csizmát csak ünnepnapokon és sáros időben viseltek. A legények posztókalapján műbokréta lobogott.

A fiatal nők és lányok házi vászonból készült, ünneplő ruháját csipkével és hímzéssel díszítették.

Források

[szerkesztés]
  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 606–614. o. Online elérés

Jegyzetek

[szerkesztés]