Ugrás a tartalomhoz

Gállos Orsolya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gállos Orsolya
SzületettGállos Orsolya
1946. július 8. (78 éves)
Siklós, magyar 1946-1949
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus, műfordító
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség

Gállos Orsolya (Siklós, 1946. július 8.[1]) magyar pedagógus, műfordító. A Pécsváradi Várbaráti kör alapító elnöke.

Élete

[szerkesztés]

Szülei Gállos Ferenc (1914-1958) és Petek Mária.

1964-ben érettségizett a pécsi Lőwey Klára Gimnáziumban. Ezután 4 évig a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakos hallgatója volt.[1] 1977-1978 között elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1983-1991 között a Ljubljanai Egyetem szlovén szakán tanult.[1]

1968-1969 között Himesházán általános iskola pedagógusként dolgozott. 1969-1971 között a Pécsváradi Művelődési Ház művészeti előadója volt. 1971-től öt évig a pécsváradi mezőgazdasági szakiskola tanára volt. 1973 óta fordít. 1976-1989 között a Dunántúli Napló munkatársa és kulturális rovatvezető-helyettes volt. 1989-1991 között a Helyzet főmunkatársa és a Jelenkor szerkesztője volt. 1990-1998 között, valamint 2006 óta önkormányzati képviselő. 1998-tól öt évig a Ljubljanai Egyetem magyar lektora volt.[1]

A szlovén, magyar, horvát irodalmi kapcsolatokról írt tanulmányokat. Szlovén, horvát, szerb írók műveit, szlovén népmeséket, drámákat, esszéket fordít (pl. France Prešeren, Ivan Cankar, Edvard Kocbek, Ciril Kosmač, Vitomil Zupan, Tomaž Salamun, Aleš Debeljak, Drago Jančar műveit). Helytörténeti monográfiákat írt Pécsváradról.

Színházi fordításai

[szerkesztés]

A Színházi Adattár bejegyzéseinek száma: 4[2]

  • Drago Jančar: A nagy briliáns valcer (1989)
  • Fritz i pjevačica (1993)
  • Drago Jančar: Hallstaff (2010)
  • Osztrovszkij: Erdő (2011)

Művei

[szerkesztés]
  • Gállos Ferenc: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez; sajtó alá rend. Gállos Orsolya; Pécsvárad Nagyközség Közös Tanbácsa, Pécs, 1975 (Dunántúli dolgozatok)
  • A kígyómenyasszony. Szlovén népmesék; vál., szerk., ford. Gállos Orsolya; Móra, Bp., 1987
  • Gállos Ferenc–Gállos Orsolya: Fejezetek Pécsvárad történetéből; Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pécs, 1988 (Dunántúli dolgozatok. C. Történettudományi sorozat, 2.)
  • Gállos Orsolya–Kozák Károly: Pécsvárad, műemlékek; TKM Egyesület, Bp., 1989 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 330)
  • Gállos Orsolya–Kozák Károly: Pécsvárad, műemlékek; 2. jav. kiad.; TKM Egyesület, Bp., 1996 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 330.)
  • A helyzet könyve. Válogatás A helyzet című hetilap 1989-1990. évi számaiból; szerk. Ferling József, Gállos Orsolya; A helyzet Kft., Pécs, 1990
  • Pécsváradi képeskönyv; összeáll. Gállos Orsolya; Pécsváradi Várbaráti Kör, Pécsvárad, 2000
  • 150 éves a pécsváradi városháza; szerk. Gállos Orsolya; Pécsvárad Város Önkormányzata, Pécsvárad, 2007
  • Felvidékiek Pécsváradon, 1947-2007; szerk. Gállos Orsolya; Pécsváradi Várbaráti Kör, Pécsvárad, 2009 (Pécsváradi füzetek, 2.)
  • Mott János címzetes pécsváradi apátplébános emlékezete; szerk. Gállos Orsolya; Pécsváradi Közösségi Kerekasztal, Pécsvárad, 2010
  • Orosz kényszermunkán. Pécsvárad és a környék német kisebbsége, 1944-1948; szerk. Gállos Orsolya; Pécsváradi Várbaráti Kör, Pécsvárad, 2010 (Pécsváradi füzetek, 3.)
  • Szlovéniai változatok. Esszék, tanulmányok, interjúk; Pro Pannonia, Pécs, 2012 (Pannónia könyvek)
  • A Pécsváradi Várbaráti Kör 30 éve, 1981-2011; Pécsváradi Várbaráti Kör, Pécsvárad, 2014 (Pécsváradi füzetek, 5.)

Műfordításai

[szerkesztés]

Horvátból

[szerkesztés]
  • Mujičić-Senker: A kadét (1993)
  • Slavenka Drakulić: Balkán Expressz (1995)
  • Mujičić-Senker-Škrabe: Torzó Kávéház. A kadét (1996)
  • Mate Matičič: Karácsonyi mese.

Szerbből

[szerkesztés]

Szlovénból

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]
  • Az Európa Könyvkiadó nívódíja (1976, 1983, 1986)[1]
  • A Magyar Rádió nívódíja (1987)[1]
  • Ezüstkoszorús jugoszláv zászlórend kitüntetés (1988)[1]
  • Pécsváradért díj (1994)[1]
  • Baranya Megye Önkormányzata Sajtódíj (1998)[1]
  • A Szlovén Műfordítók Egyesületének Lavrin-diplomája fordítói életművéért, kulturális közvetítő tevékenységéért (2006)[1]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i j Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 254. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. 2011. július 8-ai lekérdezés

Külső hivatkozások

[szerkesztés]