Ugrás a tartalomhoz

Gólyaalakúak

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gólyaalakúak
Evolúciós időszak: Oligocén? - jelen
Feketenyakú gólya (Ephippiorhynchus asiaticus)
Feketenyakú gólya (Ephippiorhynchus asiaticus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Mayr, 2010
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Bonaparte, 1854
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Gray, 1840
Elterjedés
Az elterjedési területük
Az elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gólyaalakúak témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gólyaalakúak témájú kategóriát.

A gólyaalakúak (Ciconiiformes) a madarak (Aves) osztályának egyik rendje.

Nagy testű, hosszú nyakú és lábú gázlómadarak. Folyókban, tavakban, mocsarakban keresik kisebb állatokból álló táplálékukat.

Rendszertani besorolásuk

[szerkesztés]

2014-ben Jarvis és társai alaktani és DNS-vizsgálatokat végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki.[1] Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával[2][3] a gólyafélék (Ciconiidae) kivételével, minden eddigi idetartozó családot kivettek a gólyaalakúak rendjéből és áthelyezték a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe.[4] Emiatt a gémféléket, a papucscsőrűmadár-féléket, a gogóféléket és az íbiszféléket ezentúl a gödényalakúak között kell keresni, hiszen az igazi gödényfélékkel állnak közelebbi rokonságban.[5]

Az átrendezés során a gólyafélék maradtak e rend egyetlen recens családja.[4][6][7][8][9]

Rendszerezésük

[szerkesztés]

Bár a gólyafélék családján belül nem különítenek el alcsaládokat, a legtöbb taxonómus legalább nemzetség szinten szétválasztja a valódi gólyákat és az erdei gólyákat.

A erdei gólyák nemzetségébe (Mycteriini) két nem, az erdei gólyák és tantaluszok, valamint a tátogatócsőrű gólyák tartoznak. A valódi gólyák nemzetségébe (Ciconiini) a tipilus gólyákon kívül (Ciconia nem), az óriásgólyákat (Ephippiorhynchus és Jabiru nem), valamint a dögevő marabukat (Leptoptilos nem) sorolják.

A rendbe az alábbi 1 család, 3 nemzetség, 6 recens madárnem és 20 élő faj tartozik:

A rend kifejlődése és fosszilis maradványai

[szerkesztés]

Meglehet, hogy már az oligocén korban a gólyaalakúak önálló és szétterjedt csoportot alkottak. Mint a vízimadárcsoportok többsége, a gólyák is körülbelül a paleogén időszak idején, mintegy 50-40 millió évvel ezelőtt jelenhettek meg. A ma is élő nemek fosszilis képviselői 15 millió évvel ezelőtt, azaz a középső miocén korszak idején is léteztek már.

Habár számos ma élő gólyafaj és -alfaj veszélyeztetett, az írott történelem nem számol be ember által kiirtott gólyafajról. A Réunion egyik barlangjában talált Ciconia nembéli maradványok nem tartoznak egy bennszülött fajhoz, hanem a sziget első telepesei vitték oda, hogy táplálékul szolgáljon. A különleges, röpképtelen madarakról híres Mascarenhas-szigetcsoportnak az eddigi adatok szerint nem volt saját gólyafaja.

  • Palaeoephippiorhynchus (kora oligocén; Fajjúm, Egyiptom)
  • Grallavis (kora miocén; Saint-Gérand-le-Puy, Franciaország és Djebel Zelten, Líbia) – talán azonos a Prociconiával
  • meghatározatlan gólyaféle nem (Ituzaingó késő miocén; Paraná, Argentína)[note 1][10][11]
  • meghatározatlan gólyaféle nem (Puerto Madryn késő miocén; Punta Buenos Aires, Argentína)[note 2][11]
  • Prociconia (késő pleisztocén; Brazília) – talán a modern Jabiru vagy Ciconia nemekhez tartozik
  • Pelargosteon (kora pleisztocencén; Románia)
  • meghatározatlan gólyaféle nem – korábban Aquilavus/Cygnus bilinicus (kora miocén; Břešťany, Csehország)
  • cf. Leptoptilos meghatározatlan faj – korábban L. siwalicensis (késő miocén? – késő pliocén; Siwalik, India)[12]
  • meghatározatlan gólyaféle nem (késő pleisztocén; San Josecito Cavern, Mexikó)[13]

A Kínában felfedezett középső eocén korszaki Eociconia, valamint az argentínai kora oligocén korszakból származó Ciconiopsis nevű madárnemeket gyakran a gólyafélék családjába sorolják. A brazíliai Rio Grande do Sul folyómentén talált gólyaszerű kövületek, meglehet, hogy valójában a modern erdei gólyához (Mycteria americana) tartoznak és a késő pleisztocénből származnak, azaz nem régebbiek néhány tízezer évnél.[14]

A '90-es évek elején megjelent első nagy, átfogó molekuláris taxonómiai vizsgálatok[15] számos más madárcsaládot is e rendbe tartozónak mutattak, ide sorolták a pingvinfélék, búvárfélék, vöcsökfélék, albatroszfélék, viharmadárfélék, viharfecskefélék, bukó viharmadárfélék, fregattmadárfélék, trópusimadár-félék, szulafélék, kárókatonafélék, kígyónyakúmadár-félék, gödényfélék, flamingófélék, sólyomfélék, vágómadárfélék, kígyászkeselyű-félék, halászsasfélék, guvatfélék, búvárcsibefélék, lábasguvatfélék, kagufélék, guvatgémfélék, szalonkafélék, guvatszalonkafélék, levéljárófélék, homokjárófélék, sztyeppefutófélék, sirályfélék, ollóscsőrűmadár-félék, csérfélék, alkafélék, halfarkasfélék, székicsérfélék, gémlilefélék, guvatfürjfélék, ugartyúkfélék, tokoscsőrűfélék, magellán-lilefélék, kardcsőrű töcsfélék, gulipánfélék, csigaforgatófélék és a lilefélék családjait.

Különösen közeli gólya-rokonoknak tűntek az újvilági keselyűk, melyeket ezért a gólyafélék (Ciconiidae) családjába soroltak. Azonban az újabb, egyre fejlettebb genetikai elemzések[16] szerint mindez műtermék volt, mai tudásunk szerint a gólyalakúak rokonsági köre korántsem ilyen kiterjedt.

Hagyományok

[szerkesztés]
  • Európában a néphagyományban a gólya a tavasz eljövetelének a jelképe, mivel ott ekkoriban térnek vissza a vándormadarak ottani fészkeikhez. Bulgária egyes régióiban a martenica köré épült hagyományok egyik fontos jelképe. Mikor észreveszik az első gólyát, eljött az ideje, hogy levegyék a fehér-piros martenicabábut, mivel a tavasz tényleg megérkezett.
  • Népmesékben, dalokban, költeményekben a gólya eszterág, esztrág, cakó, koszta, gagó néven is előfordul.[17]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. tarsometatarsus darabok, amelyek igen hasonlítanak a Mycteria - nembéliekére
  2. Specimen Museo Paleontológico Egidio Feruglio|MEF 1363: Incomplete skeleton of a large stork somewhat similar to Jabiru but apparently more plesiomorphic

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.
  2. R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966. (Hozzáférés: 2015. február 25.) 
  3. Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)
  4. a b Hedges, S.Blair; Sibley, Charles G (1994). „Molecules vs. morphology in avian evolution: the case of the "pelecaniform" birds”. PNAS 91 (21), 9861–65. o. DOI:10.1073/pnas.91.21.9861. 
  5. A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)
  6. doi:10.1111.2Fj.1439-0469.2007.00433.x
  7. Cracraft, Joel; Barker, F. Keith; Braun, Michael J.; Harshman, John; Dyke, Gareth J.; Feinstein, Julie; Stanley, Scott; Cibois, Alice; Schikler, Peter; Beresford, Pamela; García-Moreno, Jaime; Sorenson, Michael D.; Yuri, Tamaki & Mindell, David P. (2004): Phylogenetic Relationships Among Modern Birds (Neornithes): Toward an Avian Tree of Life. In: Cracraft, J. & Donoghue, M.J. (eds.): Assembling the Tree of Life: 468-489. Oxford University Press, New York. ISBN 0-19-517234-5 PDF fulltext Archiválva 2013. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. doi:10.1098/rsbl.2006.0523
  9. (2008) „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science 320 (5884), 1763–68. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609. 
  10. Cione, Alberto Luis; de las Mercedes Azpelicueta, María; Bond, Mariano; Carlini, Alfredo A.; Casciotta, Jorge R.; Cozzuol, Mario Alberto; de la Fuente, Marcelo; Gasparini, Zulma; Goin, Francisco J.; Noriega, Jorge; Scillatoyané, Gustavo J.; Soibelzon, Leopoldo; Tonni, Eduardo Pedro; Verzi, Diego & Guiomar Vucetich, María (2000): Miocene vertebrates from Entre Ríos province, eastern Argentina. [English with Spanish abstract] In: Aceñolaza, F.G. & Herbst, R. (eds.): El Neógeno de Argentina. INSUGEO Serie Correlación Geológica 14: 191–237. PDF fulltext Archiválva 2008. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. a b Noriega, Jorge Ignacio & Cladera, Gerardo (2005): First Record of Leptoptilini (Ciconiiformes: Ciconiidae) in the Neogene of South America. Abstracts of Sixth International Meeting of the Society of Avian Paleontology and Evolution: 47. PDF fulltext Archiválva 2008. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  12. Specimens BMNH 39741 (holotype, left Anatomical terms of location#Proximal and distal|proximal tarsometatarsus) and BMNH 39734 (right Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal tibiotarsus). Similar to Ephippiorhynchus and Leptotilos, may be from a small female of Leptotilos falconeri, from L. dubius, or from another species: Louchart, Antoine; Vignaud, Patrick; Likius, Andossa; Brunet, Michel & and White, Tim D. (2005). „A large extinct marabou stork in African Pliocene hominid sites, and a review of the fossil species of Leptoptilos”. Acta Palaeontologica Polonica 50 (3), 549–563. o. [2007. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 26.) 
  13. Anatomical terms of location#Proximal and distal|Distal radius (bone)|radius of a mid-sized Ciconia or smallish Mycteria: Steadman, David W.; Arroyo-Cabrales, Joaquin; Johnson, Eileen & Guzman, A. Fabiola (1994). „New Information on the Late Pleistocene Birds from San Josecito Cave, Nuevo León, Mexico”. Condor 96 (3), 577–589. o. DOI:10.2307/1369460. 
  14. Schmaltz Hsou, Annie (2007): O estado atual do registro fóssil de répteis e aves no Pleistoceno do Estado do Rio Grande do Sul, Brasil ["The current state of the fossil record of Pleistocene reptiles and birds of Rio Grande do Sul"]. Talk held on 2007-JUN-20 at Quaternário do RS: integrando conhecimento, Canoas, Rio Grande do Sul, Brazil. PDF abstract Archiválva 2017. július 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  15. Sibley CG, Ahlquist JE 1990. Phylogeny and classification of birds. Yale University Press, New Haven, Connecticut.
  16. Hackett, Shannon J., et al. (2008. június 27.). „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science 320 (5884), 1763–1768. o. 
  17. Gólya (Ciconia Linn.), mek.oszk.hu

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stork című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]