Galambgombák

Galambgombák
	Hánytató galambgomba (Russula emetica)
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák (Fungi);
Törzs:	Bazídiumos gombák (Basidiomycota);
Osztály:	Agaricomycetes;
Rend:	Galambgomba-alkatúak (Russulales);
Család:	Galambgombafélék (Russulaceae); Lotsy (1907)
Nemzetség:	Russula; Pers., 1797
Szinonimák
	Agaricus trib. Russula (Pers.) Fr. (1821); Bucholtzia Lohwag (1924); ?Cystangium Singer & A.H.Sm. (1960); Dixophyllum Earle (1909); Elasmomyces Cavara 1898; Gymnomyces Massee & Rodway (1898); Lactarelis Earle (1909); Macowanites Kalchbr. (1882); Martellia Mattir. (1900); Omphalomyces Battarra ex Earle (1909); Phaeohygrocybe Henn. (1901); Russulina J.Schröt. (1889);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Galambgombák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Galambgombák témájú médiaállományokat és Galambgombák témájú kategóriát.

A galambgombák (Russula) az Agaricomycetes osztályának galambgomba-alkatúak (Russulales) rendjébe, ezen belül a galambgombafélék (Russulaceae) családjába tartozó nemzetség.

Tudnivalók

A körülbelül 1243 fajt összefoglaló galambgombák nemzetség világszerte elterjedt és gyakori. Családjának típusnemzetségét alkotja. Fajai nagyobb méretüknek és élénk színeiknek köszönhetően eléggé könnyen felismerhetőek. Köztük egyaránt vannak ehető és mérgező fajok is. Az összes galambgombafaj mikorrhizás szimbiózisban él valamilyen növénnyel, főleg fával.^[8] Évszakonként fontos tápláléka lehet a csigáknak (Gastropoda), mókusféléknek (Sciuridae) és a szarvasféléknek (Cervidae).^[9]^[10]^[11] A nemzetséget 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon német-holland mikológus alkotta meg.^[12]^[13]^[14]

Rendszerezés

Bővebben: Galambgombafajok listája

Jegyzetek

↑ Lohwag H. (1924). „Entwicklungsgeschichte und systematische Stellung von Secotium agaricoides (Czern.) Holl” (german nyelven). Österreichische Botanische Zeitschrift 73 (7–9), 161–74. o. DOI:10.1007/bf01634995.
↑ ^a ^b ^c Earle FS. (1909). „The genera of North American gill fungi”. Bulletin of the New York Botanical Garden 5, 373–451 (see p9. 409–10). o.
↑ Massee GE. (1898). „Fungi exotici, I”. Bulletin of Miscellaneous Informations of the Royal Botanical Gardens Kew 1898 (138), 113–136. o. DOI:10.2307/4115483. JSTOR 4115483.
↑ (2007) „Australasian species of Macowanites are sequestrate species of Russula (Russulaceae, Basidiomycota)”. Australian Systematic Botany 20 (4), 355–381. o. DOI:10.1071/SB07007.
↑ Mattirolo O. (1900). „Gli ipogei di Sardegna e di Sicilia” (italian nyelven). Malpighia 14, 39–110 (see p. 78). o.
↑ Hennings P. (1901). „Beiträge zur Flora von Afrika. XXI. Fungi. camerunenses novi. III” (german nyelven). Botanische Jahrbücher für Systematik Pflanzengeschichte und Pflanzengeographie 30, 39–57. o.
↑ Schröter J.. Kryptogamen-Flora von Schlesien. Lehre, Germany: Cramer, 549. o. (1889)
↑ Trappe JM. (1962). „Fungus associates of ectotrophic mycorrhizae”. Botanical Review 28 (4), 538–606. o. DOI:10.1007/bf02868758. JSTOR 4353659.
↑ (1994) „Spore dispersal of hypogeous, ectomycorrhizal fungi on a glacier forefront by mammal mycophagy”. Mycologia 86 (4), 507–510. o. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2307/3760743. (Hozzáférés: 2016. november 3.)
↑ (1978) „Fungal-small mammal interrelationships with emphasis on Oregon coniferous forests” (PDF). Ecology 59 (4), 799–809. o. DOI:10.2307/1938784.
↑ (2002) „Feeding activities of slugs on Myxomycetes and macrofungi”. Mycologia 94 (5), 757–760. o. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2307/3761690. PMID 21156549. (Hozzáférés: 2016. november 3.)
↑ Persoon CH.. Observationes mycologicae [archivált változat] (latin nyelven). Leipzig, Germany: Apud Petrum Phillippum Wolf, 100. o. (1796). Hozzáférés ideje: 2016. november 3. [archiválás ideje: 2014. december 5.] „"Pileus carnorufus, utplurimum depressus; Lamellae longitudine aequales."”
↑ Gray SF.. A Natural Arrangement of British Plants. London, UK: Baldwin, Cradock and Joy, 618. o.
↑ Schalkwijk-Barendsen HME.. Mushrooms of Western Canada. Edmonton, Canada: Lone Pine Publishing, 208. o. (1991). ISBN 978-0-919433-47-2

Források

Dugan FM. (2011). „Conspectus of World Ethnomycology”, St. Paul, Minnesota, Kiadó: American Phytopathological Society.
Arora, D. (1986). Mushrooms demystified: A comprehensive guide to the fleshy fungi, Berkeley: Ten Speed Press. pp. 83–103.
Kibby, G. & Fatto, R. (1990). Keys to the species of Russula in northeastern North America, Somerville, NJ: Kibby-Fatto Enterprises. 70 pp.
Weber, N. S. & Smith, A. H. (1985). A field guide to southern mushrooms, Ann Arbor: U Michigan P. 280 pp.
Moser, M. (1978) Basidiomycetes II: Röhrlinge und Blätterpilze, Gustav Fischer Verlag Stuttgart. English edition: Keys to Agarics and Boleti... published by Roger Phillips, London.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Russula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Lohwag_1924-1] Lohwag H. (1924). „Entwicklungsgeschichte und systematische Stellung von Secotium agaricoides (Czern.) Holl” (german nyelven). Österreichische Botanische Zeitschrift 73 (7–9), 161–74. o. DOI:10.1007/bf01634995.

[Earle_1909-2] Earle FS. (1909). „The genera of North American gill fungi”. Bulletin of the New York Botanical Garden 5, 373–451 (see p9. 409–10). o.

[Massee_1898-3] Massee GE. (1898). „Fungi exotici, I”. Bulletin of Miscellaneous Informations of the Royal Botanical Gardens Kew 1898 (138), 113–136. o. DOI:10.2307/4115483. JSTOR 4115483.

[Lebel_2007-4] (2007) „Australasian species of Macowanites are sequestrate species of Russula (Russulaceae, Basidiomycota)”. Australian Systematic Botany 20 (4), 355–381. o. DOI:10.1071/SB07007.

[Mattirolo_1900-5] Mattirolo O. (1900). „Gli ipogei di Sardegna e di Sicilia” (italian nyelven). Malpighia 14, 39–110 (see p. 78). o.

[Hennings_1901-6] Hennings P. (1901). „Beiträge zur Flora von Afrika. XXI. Fungi. camerunenses novi. III” (german nyelven). Botanische Jahrbücher für Systematik Pflanzengeschichte und Pflanzengeographie 30, 39–57. o.

[Schröter_1889-7] Schröter J.. Kryptogamen-Flora von Schlesien. Lehre, Germany: Cramer, 549. o. (1889)

[Trappe_1962-8] Trappe JM. (1962). „Fungus associates of ectotrophic mycorrhizae”. Botanical Review 28 (4), 538–606. o. DOI:10.1007/bf02868758. JSTOR 4353659.

[Cazares_1994-9] (1994) „Spore dispersal of hypogeous, ectomycorrhizal fungi on a glacier forefront by mammal mycophagy”. Mycologia 86 (4), 507–510. o. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2307/3760743. (Hozzáférés: 2016. november 3.)

[10] (1978) „Fungal-small mammal interrelationships with emphasis on Oregon coniferous forests” (PDF). Ecology 59 (4), 799–809. o. DOI:10.2307/1938784.

[Keller_2002-11] (2002) „Feeding activities of slugs on Myxomycetes and macrofungi”. Mycologia 94 (5), 757–760. o. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2307/3761690. PMID 21156549. (Hozzáférés: 2016. november 3.)

[Persoon_1796-12] Persoon CH.. Observationes mycologicae [archivált változat] (latin nyelven). Leipzig, Germany: Apud Petrum Phillippum Wolf, 100. o. (1796). Hozzáférés ideje: 2016. november 3. [archiválás ideje: 2014. december 5.] „"Pileus carnorufus, utplurimum depressus; Lamellae longitudine aequales."”

[Gray_1821-13] Gray SF.. A Natural Arrangement of British Plants. London, UK: Baldwin, Cradock and Joy, 618. o.

[Schalkwijk-Barendsen_1991-14] Schalkwijk-Barendsen HME.. Mushrooms of Western Canada. Edmonton, Canada: Lone Pine Publishing, 208. o. (1991). ISBN 978-0-919433-47-2

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]