Gaspard-Gustave de Coriolis
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Gaspard-Gustave de Coriolis | |
 | |
| Született | 1792. május 21.[1][2][3][4][5] Párizs[6][7] |
| Elhunyt | 1843. szeptember 19. (51 évesen)[1][2][3][4][5] Párizs[8][7] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Montparnasse-i temető (12) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gaspard-Gustave de Coriolis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gaspard-Gustave de Coriolis (IPA: [ɡaspaʁ ɡystav də kɔʁjɔlis]; Párizs, 1792. május 21. – Párizs, 1843. szeptember 19.) francia matematikus, mérnök.
Élete
[szerkesztés]Coriolis 1792-ben született Párizsban. 1816-ban az École polytechnique tanára lett, a tanítás mellett súrlódási és hidraulikai kísérleteket végzett.
1829-ben Calcul de l'Effet des Machines (A gépek hatásának kiszámítása) címmel tankönyvet adott ki, melyben a mechanikát az ipar által könnyen alkalmazható módon mutatta be. Ekkortájt fejezték ki először a kinetikus energia, a ½mv² és a mechanikai munka pontos viszonyát.
A következő években Coriolis arra törekedett, hogy kiterjessze a kinetikus energia és a munka fogalmát a forgó rendszerekre. Első tanulmányát, a Sur le principe des force vives dans les mouvements relatifs des machines (A kinetikus energia elvéről a relatív mozgásban a gépekben) a Francia Tudományos Akadémia előtt ismertette. Három évvel később jelent meg azon cikke, a Sur les équations du mouvement relatif des systèmes de corps, mely ismertté tette nevét. Írásaiban Coriolis nem foglalkozott a Föld légkörével vagy forgásával, hanem az olyan kisebb forgó rendszerekbeni energiaátadásra összpontosított, mint például a vízkerekek. Coriolis megvitatta a rotációs referenciakeretben észlelt kiegészítő erőket, és két csoportba osztotta ezeket az erőket. A második kategória tartalmazta azt az erőt, amely végül viseli a nevét.
1835-ben matematikai munkát tett közzé a gömbök ütközéseiről: a Théorie Mathématique des Effets du Jeu de Billard azóta klasszikus írásnak számít a témában.
Coriolis neve a 19. század végén kezdett felbukkanni a meteorológiai irodalomban, bár a „Coriolis-erő” kifejezést a 20. század elejéig nem használták. Coriolis nevét ma már a meteorológiához kötik, ámbár az általános keringésről, valamint a nyomás és a szélterületek viszonyáról tett felfedezések Coriolis munkásságának ismerete nélkül születtek.
Coriolis 1829-ben az École centrale des arts et manufactures mechanikai professzora lett. Claude-Louis Navier 1836-ban bekövetkezett halála után Coriolis átvette Navier megüresedett helyét az École nationale des ponts et chaussées-ben és a Francia Tudományos Akadémiánál. 1838-ben Dulong utódja lett mint Directeur des Etudes (témavezető) az École polytechnique-en.
1843-ban, 51 éves korában halt meg Párizsban. Neve egyike az Eiffel-tornyon megörökített 72 névnek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ https://www.toureiffel.paris/fr/le-monument/tour-eiffel-et-sciences
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaspard-Gustave de Coriolis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
