Ugrás a tartalomhoz

Ian Bostridge

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ian Bostridge
Életrajzi adatok
Született1964. december 25. (59 éves)[1][2][3][4][5]
Wandsworth
HázastársaLucasta Miller
Iskolái
  • Westminster School
  • St John's College
  • Dulwich Prep London
  • Oxfordi Egyetem (–1991, PhD)
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerénekhang
Hangtenor
Díjak
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Prix du Livre France Musique - Claude Samuel (2019)
  • Classic Brit Awards
Tevékenység
  • operaénekes
  • történész
Kiadók
  • Hyperion Records
  • EMI Classics
  • Philips Classics Records
  • Warner Classics
A Wikimédia Commons tartalmaz Ian Bostridge témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ian Charles Bostridge (London, 1964. december 25. – ) angol opera- és koncerténekes, tenor.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Bostridge 1964 karácsonyán született Londonban, apja okleveles földmérő volt. Alapfokú iskoláját a Westminster Schoolban végezte, ösztöndíjjal. Felsőfokon először az oxfordi egyetemre járt, ahol a modern történelem témakörében, majd a cambridge-i egyetemen történelemből és tudományfilozófiából diplomázott, végül az oxfordi St. John’s College-ban doktori fokozatot szerzett. Doktori disszertációja az 1650 és 1750 közötti angliai boszorkányságról szólt (1997-ben könyvként is megjelent). Két évig egy londoni televíziónál dolgozott, majd a Brit Akadémia posztdoktori ösztöndíjasa lett az oxfordi Corpus Christi College-ban, ahol politikaelméletet és tizennyolcadik századi brit történelmet oktatott.

Szakmai életét tehát tudósként kezdte, és csak 27 éves korában kezdett énekelni. Elindult a Kathleen Ferrier és Richard Tauber versenyen, ahol döntőbe jutott, majd az 1991-es National Federation of Music Societies/Esso Award megnyerése elindította az énekesi pályán. A Young Concert Artists Trust pénzügyi támogatást adott neki, hogy elindítsa énekesi karrierjét. Egy 1993-as koncerten debütált a londoni Wigmore Hallban. Énekesi pályafutása szempontjából a legfontosabb első fellépése 1994-ben volt a Purcell Roomban, ahol Schubert Téli utazás című dalciklusát adta elő. Ugyanebben az évben fellépett az Aldeburgh Fesztiválon, és azóta is szorosan kapcsolódik a fesztivál alapítója, Benjamin Britten zenéjéhez. Operai bemutatkozása 1994-ben volt a Royal Opera House Britten-fesztiválján, a Szentivánéji álom című előadásban. 1995-ben a Wigmore Hallban adta első szólóestjét, amivel elnyerte a Királyi Filharmonikus Társaság debütáló díját. Ezután Lyonban és Kölnben koncertezett. 1996-ban az Angol Nemzeti Operában lépett fel, ahol Mozart Varázsfuvolájában énekelt, majd a Royal Opera House-ban Britten A csavar fordul egyet című operájában aratott sikert.

Első New York-i fellépésére 1998-ban került sor a Frick Collectionban, majd 1999-ben az Alice Tully Hall következett. 1998-ban a Müncheni Fesztiválon lépett fel a Poppea megkoronázása című Monteverdi-operában, majd a következő évben a Bécsi Filharmonikusokkal szerepelt. Operaénekesi tevékenysége mellett koncerténekesként is nagyon keresett, sőt karrierjében ez a terület egyre fontosabbá vált, számos hangfelvételt készített dal- és oratóriuménekesként (például Schubert: A szép molnárlány, Schumann: A költő szerelme, Reynaldo Hahn- és Britten-dalok, Bach: Magnificat és Máté-passió, Händel: Izrael Egyiptomban, Mozart: Requiem stb.). Rendszeresen fellépett a salzburgi, az edinburgh-i, a müncheni, a bécsi, a schwarzenbergi és az aldeburghi fesztiválon. Szerepelt a Wiener Konzerthausban, a New York-i Carnegie Hallban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a Luxemburgi Philharmoniában, a londoni Barbican Centerben és Wigmore Hallban, 2018-ban a Szöuli Filharmonikus Zenekarral lépett fel. Operai szerepei közül: Lysander (Britten: A Szentivánéji álom) az Ausztrál Operában és az Edinburghi Fesztiválon, Tamino (Mozart: A varázsfuvola) és Jupiter (Handel: Semele) az Angol Nemzeti Operában, Peter Quint (Britten: A csavar fordul egyet), Don Ottavio (Mozart: Don Giovanni) és Caliban (Adès: A vihar) a Covent Garden Királyi Operaházban, Nerone (Monteverdi: Poppea megkoronázása) és Tom Rakewell (Stravinsky: A léhaság útja) a Bayerische Staatsoperben, Don Ottavio (Mozart: Don Giovanni) a Wiener Staatsoperben, Peter Quint (Britten: A csavar fordul egyet) a Milánói Scalában, Aschenbach (Britten: Halál Velencében) az Angol Nemzeti Operában, a brüsszeli La Monnaie De Muntban és Luxemburgban. Dolgozott a Berlini Filharmonikusokkal, a Bécsi Filharmonikusokkal, a chicagói, a bostoni, a New York-i, a Los Angeles-i, a Rotterdami Filharmonikus Zenekarral, a Royal Concertgebouw Orchestrával, a karmesterek közül Simon Rattle-lel, Colin Davisszel, Andrew Davisszel, Seiji Ozawával, Antonio Pappanóval, Riccardo Mutival, Msztyiszlav Rosztropoviccsal, Daniel Barenboimmal és Daniel Hardinggal.

Felvételei elnyerték az összes főbb nemzetközi díjat és tizenöt Grammy-díjra jelölték, ebből három győzelemmel (például 2016-os Shakespeare-dalok című lemeze). 2001-ben az Oxfordi Corpus Christi College tiszteletbeli tagjává választották, 2003-ban a St. Andrews College zenei díszdoktora, 2010-ben pedig az Oxfordi St. John's College tiszteletbeli tagja lett. 2004-ben megkapta a Brit Birodalom Rendjét.

Az éneklés mellett könyveket is ír és kiad. Ilyen például az 1997-ben megjelent Boszorkányság és átalakulásaik, amely doktori disszertációja alapján íródott. Zenei témájú könyve Az énekes jegyzetfüzete (2011), a Schubert Téli utazás: A megszállottság anatómiája (2015) és az Isten saját zenéje (2018). Egy ideig a Standpoint című magazin zenei rovatvezetője volt. Házas, felesége 1992 óta Lucasta Miller író, szerkesztő, egy fiuk és egy lányuk van. Testvére Mark Bostridge író és kritikus.

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic és a Discogs listája alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1994 Schumann: Myrthen; Lieder und Gesänge; Die Löwenbraut Lynne Dawson, Julius Drake Chandos
1995 Britten: The Red Cuckatoo, The Holy Sonnets of John Donne Graham Johnson Hyperion
1996 Schubert: Die schöne Müllerin Graham Johnson Hyperion
1998 Schubert: Die Forelle and Other Lieder Julius Drake Angel Records/Warner Classics
1999 Britten: Serenade for Tenor; Our Hunting Fathers Marie Luise Neunecker, Bamberger Symphoniker, Ingo Mechmaker, Britten Sinfoniker, Daniel Harding EMI Classics
1999 Mozart: Die Entführung aus dem Serail Christine Schäfer, Patricia Petibon, Iain Paton, Alan Ewing, Jürg Löw, Les Arts Florissants, William Christie Erato
1999 Stravinsky: The Rake’s Progress London Symphony Orchestra, Monteverdi Choir, Bryn Terfel, Deborah York, Anne Sofie von Otter, John Eliot Gardiner Deutsche Grammophon
2000 Bach: Cantatas & Arias Europe Galante, Fabio Biondi Virgin
2000 Händel: Israel In Egypt The Brandenburg Consort, The King's College Choir of Cambridge, Stephen Cleobury,, Ian Bostridge, Michael Chance, Susan Gritton, Stephen Varcoe, Decca
2002 Janáček: The Diary of One Who Disappeared Ruby Philogene, Thomas Adès EMI Music Distribution
2004 Monteverdi: L’Orfeo Natalie Dessay, Alice Coote, Patricia Ciofi, Christopher Maltman, … Le Concert d'Astrée, European Voices, Emmanuelle Haïm, Patrizia Ciofi Virgin
2004 Schubert: Winterreise Leif Ove Andsnes EMI Classics/Warner Classics
2005 Schubert: 25 Lieder Julius Drake EMI Music Distribution
2005 Wagner: Tristan und Isolde Orchestra and Chorus of the Royal Opera House Covent Garden, Plácido Domingo, Nina Stemme, Mihoko Fujimura, Olaf Bär, René Pape, Jared Holt, Matthew Rose, Rolando Villazón EMI Classics
2006 Wolf: Lieder Antonio Pappano ECL/EMI Music Distribution
2007 Great Händel Orchestra of the Age of Enlightenment, Harry Bicket EMI Classics/Warner Classics
2008 Britten: Billy Budd Nathan Gunn, Gidon Saks, Neal Davies, Jonathan Lemalu, Matthew Rose, London Symphony Orchestra and Chorus, Daniel Harding Virgin Classics
2009 Schubert: Schwanengesang Antonio Pappano EMI Classics/Warner Classics
2011 Three Baroque Tenors The English Concert, Bernard Labadie EMI Classics/Warner Classics
2013 Britten: War Requiem Thomas Hampson, Anna Nyetrebko, Orchestra, Corop e Voci dell'Accademia Nazionale di Santa Cecilia, Antonio Pappano Warner Classics
2015 The Songs of Brahms, Vol. 6 Graham Johnson Hyperion
2016 Shakespeare Songs Antonio Pappano Warner Classics
2018 Requiem: The Pity of War Antonio Pappano Warner Classics
2019 Berlioz: Les Nuits d’été; Ravel: Sheherazade; Debussy: Le Livre de Baudelaire Seattle Symphony Orchestra, Ludovic Morlot Seattle Symphony
2020 Beethoven: Songs and Folksongs Antonio Pappano, Vilde Frang, Nicolas Altstardt Warner Classics
Bach: Johannes-Passion; Matthäus-Passion Collegium Vocale Gent, Philippe Herreweghe, Franz-Josef Selig Harmonia Mundi

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ian_Bostridge&oldid=26875421”