Ivan Gašparovič
| Ivan Gašparovič | |
 | |
| Szlovákia 3. elnöke | |
| Hivatali idő 2004. június 15. – 2014. június 15. | |
| Előd | Rudolf Schuster |
| Utód | Andrej Kiska |
| Született | 1941. március 27. (83 éves) Poltár, Szlovákia |
| Párt | Köztársaság (szlovák párt) (1992–) |
| Házastársa | Silvia Gašparovičová |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Comenius Egyetem Jogtudományi Kar |
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak |
|
 | |
| Ivan Gašparovič aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Gašparovič témájú médiaállományokat. | |
Ivan Gašparovič (Poltár, 1941. március 27. –) szlovák politikus, jogtudós, 2004–2014 között a Szlovák Köztársaság elnöke, az első újraválasztott elnök.
Élete
[szerkesztés]Közép-Szlovákia déli részén, egy a Losonctól 20, Besztercebányától 80 kilométernyire fekvő faluban, a Besztercebányai kerületben lévő Poltáron született. Apja, Vladimir Gašparović, Horvátországból költözött a Felvidékre az első világháború végén és egy pozsonyi középiskola tanára lett.
A kommunista rendszer bukásáig
[szerkesztés]Ivan Gašparovič a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karát végezte el, 1959 és 1964 között. 1965 és 1966 közt a turócszentmártoni kerület ügyészségen dolgozott, majd 1966 és 1968 közt a pozsonyi ügyészségen volt ügyész. 1968-ban belépett a Szlovák Kommunista Pártba, mint Alexander Dubček reformjainak támogatója, a Varsói Szerződés (köztük magyar) csapatainak augusztusi intervencióját követően azonban megfosztották párttagságától. A pártból való kiűzetés jogi pályáját nem törte derékba – 1968 és 1990 között a Comenius Egyetem jogi karának Büntetőjog, Kriminológia és Kriminológiai Gyakorlat tanszékén tanított. 1990 februárjában az egyetem rektorhelyettese lett.
A szlovák függetlenségig
[szerkesztés]Miután Csehszlovákiában megbukott a kommunista rezsim, Václav Havel államelnök meghívására Gašparovič csehszlovák fő-államügyész lett. Ezt a hivatalt 1990 júliusa és 1992 márciusa között viselte. Márciusban Csehszlovák Törvényhozó Tanácsa alelnöke lett, Csehszlovákia azonban 1993 januárjában megszűnt (Csehországra és Szlovákiára szakadt szét). Egy ideig Gašparovič ismét a Comenius Egyetemen tanított. Az egyetem és az egyetem jogi kara tudományos tanácsainak tagja lett. Már korábban, 1992 végén részt vett a független Szlovákia alkotmányának megszövegezésében.
A HZDS-ben
[szerkesztés]Gašparovič 1992-ben belépett Vladimír Mečiar Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nevű pártjába. Mečiar miniszterelnökségei idején Gašparovič a HZDS egyik vezető alakja volt és nyilatkozataiban részt vett Mečiarék Michal Kováč akkori államelnök elleni politikai hadjárataiban is. Mindezek a későbbiekben nem vetettek jó fényt Gašparovičra, hiszen Mečiar kormányzása jelentős ellenérzéseket szült az Európai Unió köreiben, olyannyira, hogy az EU és a NATO bővítéséről szóló tárgyalásokba Szlovákiát ezekben az időkben be se vették. (A szlovák titkosszolgálat szerepe pedig Michal Kováč fiának elrablásában évekig tartó botrányt gerjesztett.)
Miután 1998-ban a HZDS elvesztette a választásokat és ellenzékbe szorult, Gašparovič a következő négy évre a szlovák SIS titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság tagja lett, illetve a szlovák parlament egyik küldötte az Interparlamentáris Unióba.
2002 júliusában elhagyta a HZDS-t, mivel Mečiar úgy döntött, más politikusokkal együtt őt sem veszi fel a párt választási jelöltjei közé. Az így kiszorított politikusokkal együtt még ugyanabban a hónapban új pártot alapított Demokráciáért Mozgalom (szlovákul Hnutie za demokraciu, röviden HZD) néven. Gašparovič maga úgy emlékszik a szakadásra, hogy azt a Mečiar antidemokratikus pártvezetési stílusa elleni tiltakozás szülte.
A HZD a 2002-es választásokon mindössze 3,3%-ot szerzett, ami nem volt elegendő a parlamentbe jutáshoz, Gašparovič így újra visszatért a Comenius Egyetemre, ahol számos tankönyvet és tanulmányt írt a büntetőjogról.
Az államfői székben (2004–2014)
[szerkesztés]Gašparovič 2004-ben úgy döntött, hogy versenybe száll az államelnöki posztért – amelyről Szlovákiában közvetlen választáson döntenek – Mečiarral, valamint a Mikuláš Dzurinda vezette kormánykoalíció jelöltjével, Eduard Kukannal szemben. Az esélytelennek tartott Gašparovič az első fordulóban megszerezte a második helyet, így a elindulhatott a második fordulóba, ahol ellenfele Mečiar volt.
Kukan az elemzői vélemények szerint azért nem jutott a második fordulóba, mert szimpatizánsai annyira biztosra vették a továbbjutását a második körbe, hogy közülük sokan nem mentek el szavazni. A szlovák választók ekkor azzal a helyzettel néztek szembe, hogy a második fordulóban csak az akkori kormány támogatói között nagyon népszerűtlen Mečiar és hajdani szövetségese közt választhattak. A többség a kisebbik rossznak tekintett jelölt mellett tette le a voksát, Gašparovič így államelnök lett.
Népszerűségét azóta jelentősen növelte visszafogott elnöki stílusa. Megválasztását azonban sok elemző a politikából való kiábrándultság jelének és a szélsőséges erők előretörése előjelének tekintette.[1] Ezek a jóslatok abban a formában váltak valóra, hogy a 2006-os szlovákiai képviselőválasztás után a Szlovákia nemzetközi megítélése szempontjából a politikai elemzők által legelőnytelenebbnek tekintett kormánykoalíciós formáció jött létre: a baloldali Smer, a jobboldali HZDS és a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt szövetsége.
2008 decemberében Gašparovič, gesztust téve a Szlovák Nemzeti Pártnak, visszaküldte a parlamentnek a közoktatási törvény módosítását, amely engedélyezte volna, hogy a tankönyvekben a kisebbségek nyelvén is szerepelhessenek a településnevek, és egyúttal azt javasolta a képviselőknek, hogy ne szavazzák meg a törvénymódosítást.[2]
2009-ben másodszor is elindult a közvetlen államfőválasztáson. Ellenfele Iveta Radičová volt. Magyarellenes kampányában Radičovát azzal próbálták meg lejáratni, hogy magyarbarátsággal vádolták. 2009. április 4-én, az elnökválasztás második fordulójában a szavazatok 55,53 százalékával nyert, Radičová 44,46 százalékot szerzett.[3] Karrierjét előbbre valónak tartja az igazságnál, amikor pl. a magyarsoviniszta erők hazug rágalmait szórja gróf Esterházy János felvidéki magyar mártír politikusra, csak hogy pozícióját megtarthassa.[4] Malina Hedvig és Sólyom László ügyében sem állt az igazság pártjára, de még semleges sem maradt.[5]
Az államfői széket 2014. június 15-én adta át Andrej Kiskának.[6]
Magánélete
[szerkesztés]Gašparovič 1964 óta nős, feleségétől, Silvia Beníkovától két gyermeke van. Sportrajongó, főleg a motorsportot és a szlovák nemzeti sportnak tekintett jégkorongot szereti. Egyike volt a ChZJD (a későbbi HC Slovan Bratislava) hokiklub sportvezetőinek. Csehszlovák Jégkorong Unió nemzetközi bizottságának alelnöke és a Slovan Bratislava sportklub alelnöke is volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ A szlovák elnököt zavarja a Pozsony szó – Index, 2008. december 19.
- ↑ Ivan Gašparovič maradt a szlovák elnök – Index, 2009. április 5.
- ↑ https://index.hu/kulfold/2011/08/23/gasparovic_esterhazy_janos_fasiszta_volt/
- ↑ http://fusz.hu/vakbarat/olvas.php?id=9322[halott link] Nyílt levél Gasparovicnak
- ↑ http://ujszo.com/online/kozelet/2014/06/15/taps-varta-andrej-kiskat-a-vigado-elott Archiválva 2014. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Új Szó online
