Ugrás a tartalomhoz

Kálócfa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálócfa
Kálócfa címere
Kálócfa címere		 Kálócfa zászlaja
Kálócfa zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásLenti
Jogállásközség
PolgármesterSzabó András (független)[1]
Irányítószám8988
Körzethívószám92
Népesség
Teljes népesség126 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség15,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10,21 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 45′ 14″, k. h. 16° 33′ 46″46.753917°N 16.562834°EKoordináták: é. sz. 46° 45′ 14″, k. h. 16° 33′ 46″46.753917°N 16.562834°E
Kálócfa (Zala vármegye)
Kálócfa
Kálócfa
Pozíció Zala vármegye térképén
Kálócfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálócfa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kálócfa község Zala vármegyében, a Lenti járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsejben.

Fekvése

[szerkesztés]

Lenti és Zalalövő közt fekszik, nagyjából a két város között félúton.

A közvetlenül határos települések: észak felől Kozmadombja, északkelet felől Pusztaapáti, délkelet felől Pórszombat, dél felől Zalabaksa, délnyugat felől Csesztreg, nyugat felől pedig Kerkakutas.

Megközelítése

[szerkesztés]

Csak közúton érhető el, a 86-os főúton, mely a központján is végighalad dél-északi irányban. Közigazgatási területének déli szélén ér véget, a főútba csatlakozva a Zalaegerszegtől idáig húzódó 7405-ös út.

Vasútvonal nem érinti; a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget a Boba–Bajánsenye-vasútvonal Zalalövő vasútállomása biztosítja, körülbelül 12 kilométerre északra.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét valószínűleg az itt lakó kálizokról, muzulmán besenyőkről kaphatta, míg más magyarázat szerint egy Káliz, Kálóz nevű birtokosé volt.

Története

[szerkesztés]

A település neve egy a 12. század végén itt élt Kálóz nevű ember Kutasi János nevű unokájával kapcsolatban fordul elő először 1364-ben, kinek fia szintén a Kálóz nevet viselte, kinek Kálóz nevű dédunokája, mivel örököse nem volt, 1397-ben birtokait leányainak Radicsi Mihálynére, Lóránt fia Ferenc feleségére, Irsai Istvánnéra, valamint Katára és Margitra hagyta.

1531-ben és 1542-ben külön szerepel Kálózfalva és Ilvágy egymás mellett egy adólajstromban. Szent Miklós tiszteletére szentelt egyházát egy 1433-ban kelt oklevél is említette, az akkori nagy kőtemplom azonban a török időkben elpusztult.

A falu 1563. szeptember 24-én tűnt fel újra az írásos forrásokban, mikor I. Ferdinánd királyi adomány címén a Kálózfalvai, más néven Ilvágyi Taba család tagjainak adományozta. 1690-ben a település Esteházyak birtoka lett. Egy 1746. december 29-én kiadott oklevél szerint Kálócfa Esterházy Pál hercegé lett.

A 18. század elején már élt a településen a kálóczfai Szente család. 1734-ben, az itt élő kálóczfai Szente Mihály templomot építtetett a faluban, melyet Szent Lőrinc tiszteletére szenteltek fel, majd a régi templom helyett 1937-ben épült fel a falu új temploma, melyet Szent Lőrinc tiszteletére szenteltek fel és melyet Simon Pál földbirtokos hagyatékából építettek. Egyik lakója Kálócfán sisi Sidy Mihály (†1711), Zala vármegye külön kiküldött követe az 1705-ben zajló Szécsényi országgyűlésen, az egervári helyettes várnagy, földbirtokos volt.

A 18. század végén élt a településen a nemesi sázrmazású kálóczfai Szente Mihály, földbirtokos, aki 1777. és 1786 között volt esküdt Zalalövőn. Szente Mihály és Horváth Rozália fia, kálóczfai Szente József (1773-1811), táblabíró, kálócfai birtokos, aki feleségül vette tubolyszeghi Tuboly Julia kisasszonyt, tubolyszeghi Tuboly László (1756–1828), főszolgabíró, táblabíró, költő, szabadkőműves, és boldogfai Farkas Erzsébet lányát.[3] Szente József és Tuboly Julianna frigyéből származott: Szente Mihály (1803–1839), jogász, a zalalövői járás alszolgabirája, kálócfai birtokos, aki a Győri királyi jogakadémián végzett, és a kálócfai római katolikus templom gondnoka volt, valamint fivére, Szente Lajos (1807–1855) jogász, a zalalövői járás alszolgabirája, salomvári közbirtokos, aki 1845-ben Deák Ferenc mellett valamint több zalai nemes úr mellett szerepelt az önkéntes adozók között.[4][5]

A település 1818-tól a Zalalövői járáshoz, az 1925-ös Közigazgatási útmutató alapján a Zalabaksai Körjegyzőséghez, illetve az Alsólendvai járáshoz tartozott, a Vármegye székhelye Zalaegerszeg volt. 1949-től már önálló tanács működött, majd átszervezés után a Zalabaksai Községi Közös Tanács látta el a közigazgatási feladatokat, Lenti járási székhellyel.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Laki József (független)[6]
  • 1994–1998: Laki József (független)[7]
  • 1998–2002: Laki József (független)[8]
  • 2002–2006: Laki József (független)[9]
  • 2006–2010: Laki József (független)[10]
  • 2010–2014: Szabó András (független)[11]
  • 2014–2019: Szabó András (független)[12]
  • 2019–2024: Szabó András (független)[13]
  • 2024– : Szabó András (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
160
155
158
130
141
132
126
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 92,68, német 5,49%. A lakosok 86,9%-a római katolikusnak, 6,2% reformátusnak, 2,48% felekezeten kívülinek vallotta magát (3,1% nem nyilatkozott).[14]

2022-ben a lakosság 79,4%-a vallotta magát magyarnak, 6,4% németnek, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (16,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,8% volt római katolikus, 1,4% evangélikus, 1,4% egyéb katolikus, 2,8% felekezeten kívüli (59,6% nem válaszolt).[15]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 6.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ familysearch.org Szente József halála - Kálóczfa (in: Csesztreg)
  4. ↑ Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1234.o. (In: Századok)
  5. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Tuboly család (tubolyszegi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2022. XVIII. Évfolyam. Budapest. 298. o.)
  6. ↑ Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. ↑ Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 27.)
  8. ↑ Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 7.)
  9. ↑ Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 7.)
  10. ↑ Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 7.)
  11. ↑ Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  12. ↑ Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 7.)
  13. ↑ Kálócfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 22.)
  14. ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  15. ↑ Kálócfa Helységnévtár
  16. ↑ Kálócfa képei. [2014. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 23.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kálócfa&oldid=27713308”