Kék cize

Kék cize
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Tangarafélék (Thraupidae);
Alcsalád:	Dacninae;
Nem:	Cyanerpes;
Faj:	C. cyaneus;
Tudományos név
	Cyanerpes cyaneus; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	Elterjedési területe (zöld = egész évben, narancssárga = csak költ, kék = nem költ)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kék cize témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kék cize témájú médiaállományokat és Kék cize témájú kategóriát.

A kék cize vagy kék cukormadár (Cyanerpes cyaneus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Certhia nembe Certhia cyanea néven.^[3]

Alfajai

Cyanerpes cyaneus brevipes (Cabanis, 1850)
Cyanerpes cyaneus carneipes (P. L. Sclater, 1860)
Cyanerpes cyaneus cyaneus (Linnaeus, 1766)
Cyanerpes cyaneus dispar Zimmer, 1942
Cyanerpes cyaneus eximius (Cabanis, 1850)
Cyanerpes cyaneus gemmeus Wetmore, 1941
Cyanerpes cyaneus gigas Thayer & Bangs, 1905
Cyanerpes cyaneus holti Parkes, 1977
Cyanerpes cyaneus pacificus Chapman, 1915
Cyanerpes cyaneus tobagensis Hellmayr & Seilern, 1914
Cyanerpes cyaneus violaceus Zimmer, 1942^[2]

Előfordulása

Mexikó, Aruba, Bonaire, Curaçao, Kuba, Trinidad és Tobago, Belize, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname valamint Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők és szavannák, valamint másodlagos erdők, ültetvények és vidéki kertek. Állandó nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 13 centiméter,^[5] testtömege 13-14 gramm. Csőre kard alakúan hajlott, s fejnél hosszabb, a hosszú szárny, amelyben a szabadon álló kilenc elsőrendű evező közül az első három a leghosszabb; továbbá a középhosszú, némileg kivágott farok. A nászruhában lévő hímje gyönyörűen fénylő ultramarinkék, feje tetején ragyogó kékeszöld; háta felső része, szárnya, farka és szemsávja fekete. Az evezők belső szegélye sárga. Szeme szürkésbarna, csőre fekete; lába élénk narancsvörös.

Életmódja

A fák koronájában tartózkodik, ahol a virágok nektárjával és érett, édes gyümölcsök levelével táplálkozik. Apró rovarokat is elkap.

Szaporodása

A tojó egyedül építi a fészkét egy ágvillában. Két-három tojást rak, amelyeken 13 napig kotlik. A kikelő fiókákat is jobbára egyedül gondozza. A fiatalok 15-17 napos korukban repülnek ki a fészekből.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. augusztus 29.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
Brehm: Az állatok világa

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. augusztus 29.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]