Klórossav
klórossav | |||
A klórossav szerkezeti képlete | |||
A klórossav kalottamodellje | |||
IUPAC-név | klórossav | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 13898-47-0 | ||
PubChem | 24453 | ||
ChemSpider | 22861 | ||
KEGG | C01486 | ||
ChEBI | 29219 | ||
| |||
| |||
InChIKey | QBWCMBCROVPCKQ-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | HClO2 | ||
Moláris tömeg | 68,46 g/mol | ||
Savasság (pKa) | 1,96 | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A klórossav gyenge, szervetlen sav, képlete HClO2. A tiszta klórossav instabil, benne a klór oxidációs száma +3. Diszproporcióval hipoklórossavra és klórsavra bomlik (ezekben a klór oxidációs száma rendre +1, illetve +5):
- 2 HClO2 → HClO + HClO3
Nehéz tisztán előállítani, de konjugált bázisa, a klorition ClO−2 stabil, egyik ismert sója a nátrium-klorit. A nátrium-kloritot és a hasonló sókat néha felhasználják klór-dioxid előállítására.
Előállítása
[szerkesztés]Előállítható bárium-klorit és hígított kénsav reakciójával:
- Ba(ClO2)2 + H2SO4 → BaSO4 + 2HClO2
Tulajdonságai
[szerkesztés]A klórossav erős oxidálószer, bár ezt a tulajdonságát némileg ellensúlyozza diszproporcióra való hajlama.
A klór az egyetlen halogén, mely HXO2 összegképletű izolálható savat alkot.[1] A fluor, mivel nem oxidálható, csak hipofluorossavat képez. A brómossavat és a jódossavat nem izolálták. A brómossav sói (a bromitok) ismertek, a jódossav sói (a joditok) azonban ismeretlenek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman (2001) Inorganic Chemistry, Elsevier ISBN 0-12-352651-5
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Chlorous acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.