Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–1001

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–1001
A Szojuz–T (7K–SZT) jellegrajza
A Szojuz–T (7K–SZT) jellegrajza

Ország Szovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
GyártóCKBEM
TípusSzojuz 7K–SZT
Rendeltetés7K–SZT űrhajó személyzet nélküli tesztrepülése
Küldetés
Indítás dátuma1978. április 4. 15:07:00 UTC
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, 1. sz. indítóállás
HordozórakétaSzojuz–U
Visszatérés dátuma1978. április 15.
Tömeg6850 kg
Energiaellátásnapelem, akkumulátor
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság205 / 249 km
Excentricitás0,00333
Inklináció51,63°
Periódus88,7

COSPAR azonosító1978-036A
SCN10783
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–1001 (oroszul: Космос–1001, a szovjet Szojuz 7K–SZT típusú űrhajó személyzet nélküli tesztrepülése volt 1978 áprilisában.

Rendeltetése

[szerkesztés]

A katonai Szojuz 7K–SZ-en alapuló módosított, 7K–SZT (11F732) jelű szállítóűrhajó volt. Az űrállomások kiszolgálására szánt űrhajóba a katonai Szojuz-programhoz kidolgozott új rendszereket építették be, így pl. az Argon–16 típusú számítógéppel ellátott digitális repülésirányító rendszert. Emellett módosították a visszatérő egység belső elrendezését is, melyet háromfős személyzet elhelyezésére tettek alkalmassá. Akkumulátorai 14 napos működést biztosítottak. A Szojuz 7K–SZT-vel további egy személyzet nélküli tesztrepülést végeztek Koszmosz–1074 jelzéssel. A 7K–SZT űrhajót később a személyzettel végrehajtott repülés során már Szojuz–T típusjelzéssel használták.

Repülés jellemzői

[szerkesztés]

1978. április 4-én indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz–U (11А511U) hordozórakétával. Az alacsony Föld körüli pályára állított 6850 kg tömegű űrhajó keringési ideje 88,7 perc, a pályasík inklinációja 51,63° volt. A pályamagasság a perigeumban 199 km, az apogeumban 228 km volt. Április 15-én belépett a légkörbe, visszatérő modulja ejtőernyővel ért Földet.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]