Kozákok
Kozákok | |
Teljes lélekszám | |
beolvadtak a környező nemzetekbe | |
Nyelvek | |
kozák | |
Vallások | |
ortodox | |
Rokon népcsoportok | |
lengyelek, ukránok, oroszok, beloruszok, ruszinok, (lipekek) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozákok témájú médiaállományokat. |
A kozákok Ukrajnában és korábbi etnikai ukrán, illetve krími tatár területeken élő, túlnyomórészt keleti szláv, ortodox keresztények csoportja.[1]
A kozák férfiak eredetileg szabadon katonáskodó irreguláris haderőt képeztek körülbelül a 14. század utolsó harmadától kezdődően. Szervezetük magyar viszonylatban a hajdúsághoz hasonlítható.
Kozákokon azokat az ukrán sztyeppére kivándorolt szabad szláv csoportokat értették, akik kereskedelemmel, vándorhalászattal, vadászattal, szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak. A kifejezést a 15. század végére a lengyelországi, litvániai és moszkvai jobbágyságból a Dnyeper és a Don régiójába menekült parasztokra is használták, ahol szabad, önkormányzó katonai közösségeket hoztak létre.[2]
Többségük elűzött, szökött, kivert paraszt, jobbágy, pásztor volt, de voltak közöttük kereskedők és egyéb foglalkozású emberek is. Nemzetiségük szerint ukránok, ruténok, oroszok, lengyelek stb., azaz jellemzően szlávok voltak.
A nevük
[szerkesztés]A kozák szó a krími tatár nyelven „qazaq” kifejezésből eredhet, mely átvitt értelemben szabad embert jelent.
Más források szerint a türk kazak szóból is eredhet, közvetlen jelentése a kaz- („megy, átkel”) igetőhöz kapcsolódik. A korlátlan mozgás pedig a középkorban a szabad emberek kiváltsága volt.
Elsők között a 13. század közepére tehetően kun (ókipcsak) nyelven „cosac” szóval nevezik őket, amely őrséget jelent.[3]
Történelmük
[szerkesztés]A kozákság kialakulása (1550–1648)
[szerkesztés]A kozákok további népcsoportokra oszthatóak és lakóhelyük földrajzi elnevezései után lehetnek zaporizzsjai kozákok, doni kozákok, jaiki kozákok és kubáni kozákok.
A kozák szó krímitatár türk vagy kun eredethez köthető és a "qazaq" , "kazak" vagy "cosac" szavakból származtatható, mely szabad katonai közösséget vagy szabad embert jelent. A szláv gyökerekkel rendelkező kozákok jelentős mértékben keveredtek a szomszédságukban élő török és tatár eredetű népekkel is.
A kozákság nagyhatalmak árnyékában jött létre, jelentős részben a lengyel–litván hatalom elől menekülőkből. Már a kezdetektől rá voltak kényszerítve ezek a „szabadcsapatok”, hogy erős szervezeti keretek között éljenek. Védelmük érdekében „kapitányságokat” (hetman) hoztak létre, valamint számos megerősített tábort (szics) építettek. Életük folyamatos harcból állt, kezdetben a betörő tatár hordákkal majd később a törökökkel szemben.[4]
A kozákok sokáig szabadon, feudális kötöttségek nélkül éltek. Méltányos zsold fejében szolgálták az oroszokat, a litvánokat és lengyeleket a háborúkban, sőt számos nagy parasztfelkelés (mint az ukrajnaiak) elfojtásában is segédkeztek. Később már más országoknak is szolgáltak, igaz csak kisebb csapatokban (például Moldvában). A kozákok államot is alkottak, ez volt a Zaporozsjei Had, mely Bohdan Hmelnickij 1657-ben bekövetkezett haláláig önálló országként működött.[4]
A törökök ellen vívott tizenöt éves háborúban az Oszmán Birodalom ellen irányuló keresztény szövetségbe bevonták a kozákokat is. Az osztrák, erdélyi, havasalföldi és magyar seregek kozákokat toboroztak lovasságukba, akik Magyarországon és a Balkánon vállvetve harcoltak a törökök ellen. A többi kozák a Szent Liga szövetségeseként eleget téve feladatuknak keletről a török és tatár területek ellen intézett támadásokat.
Az őket körülvevő népekkel sokáig állandó harcban álltak. A legveszélyesebb ellenfeleik a tatárok voltak. A kozákok harcoltak a törökök, az oroszok, a lengyelek, a svédek, a németek ellen, később pedig az Orosz Birodalom más nagy háborúiban (például napóleoni háborúk, krími háború).[3]
A kozákok orosz fennhatóság alatt
[szerkesztés]A 18. századra már minden kozák orosz fennhatóság alá került. Eleinte számos kiváltságot nyertek a cártól, de aztán a főnemesség és az uralkodó durván elnyomta őket. Bár az orosz regularizálás ellen többször föllázadtak, végül mégis a cári hatalom leghűségesebb katonái lettek.
Az orosz polgárháború (1917–22) alatt sokan harcoltak a kommunisták ellen a fehérek oldalán Pjotr Nyikolajevics Krasznov tábornok vezetésével. Ugyanakkor a vörösök oldalán is harcoltak kozák egységek, majd a szovjet kommunista rendszer alatt továbbra is voltak a Vörös Hadseregnek kozák egységei.
A sztálinizmus és a második világháború idején
[szerkesztés]A sztálinizmus évei alatt elnyomás alatt álltak. A második világháború alatt számtalan kozák férfi harcolt Németország oldalán, ezek voltak a Liet Kozákok. A németek nagyra értékelték a kozákok segítségét, és élelmet osztottak számukra. A kozákok felszabadítóként tekintettek rájuk, és tömegesen jelentkeztek a német vezérkarnál, felajánlva szolgálataikat a kommunizmus ellen.
Félelmetes harcosoknak bizonyultak, és még az elit Waffen-SS-egységek elismerését is kivívták. 1943-ban Adolf Hitler beleegyezett egy önálló kozák hadosztály felállításába és felszerelésébe. A hadosztályt később hadtestté szervezték a nagyobb hatékonyság elérése céljából. Egyes kozák alakulatok még 1945-ben is harcoltak a szovjetek ellen, akik rettegtek tőlük az elszántságuk, vadságuk és megingathatatlan bátorságuk miatt.
Krasznov hadosztálya végül Ausztriában esett brit fogságba, és Lienzbe került, civilekkel – a kommunisták elől korábban elmenekült személyekkel, nőkkel és gyerekekkel – kiegészülve. Az angol hatóságok a több tízezer fős tömeget a repatriálási megállapodás alapján kiadták a kommunista Szovjetuniónak. Mivel a kommunisták által „fehérnek”, illetve „nácinak” tekintett személyekre a majdnem biztos halál várt, a deportáltak megpróbáltak ellenállni a kiadatásnak, amelynek több halálos áldozata lett. Sokakat a britek lőttek agyon menekülés közben, mások öngyilkosságot követtek el (például a tábor melletti Dráva folyóba vetve magukat).[5][6] Lienzen kívül egyéb területekről (még az Egyesült Államokból is) toloncoltak vissza a szövetségesek kozákokat a szovjet kommunista diktatúrába, ahol megtorlás várt rájuk.[7]
A Szovjetunió felbomlása után
[szerkesztés]A Szovjetunió felbomlása után a kozákok több utódállam, így Oroszország és Ukrajna területén is élnek. Mára már a legtöbb kozák közösségben újjáélesztették a régi hagyományokat, és a kozák kultúra újra feléledőben van.[8] Ennek leghűbb példája a Horticja szigetén található újjáéledt Zaporizsszka Szics.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ O'Rourke, Shane (2011), "Cossacks", ISBN 978-1-4443-3823-2, DOI 10.1002/9781444338232.wbeow143
- ↑ Cossack | Definition, History, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. március 8.)
- ↑ a b Cossacks. Encyclopedia of Ukraine. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
- ↑ a b Az ukrán kozákok. rb.irisz.hu:81. [2012. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
- ↑ A don-i atamán Észak- és Dél-Amerikai képviselőjének, S. V. Deniszov altábornagynak Archiválva 2008. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – Poljakov vezérőrnagy levele az erőszakos és tragédiába torkolló visszatelepítésről, 1949. május 12., Haditudósító (hozzáférés: 2012. október 28.)
- ↑ Return to the scene of the crime Archiválva 2017. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben – beszámoló a vérengzés 60. évfordulóján tartott megemlékezésről. Rutland Herald, 2005. június 30. (angol)
- ↑ Lásd a többnyelvű Wikipédia Kozákok erőszakos hazatelepítése a második világháború után témájú szócikkeit.
- ↑ Home Page of Ukrainian cossacs. cossacks.kiev.ua. [2004. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
További információk
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 400–401. o. ISBN 963-9257-04-4
- Kertészné Varga Beáta: Az autonóm Ukrajna. Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
- Bokor József (szerk.). Kozákok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2012. október 28.