Ugrás a tartalomhoz

Lucia Berlin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucia Berlin
SzületettLucia Brown
1936. november 12.
Juneau, Alaszka  USA
Elhunyt2004. november 12. (68 évesen)
Marina del Rey(wd), Kalifornia USA
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozásaíró
KitüntetéseiAmerikai Könyvdíj (1991)

SablonWikidataSegítség

Lucia Brown Berlin (Juneau, 1936. november 12. – Marina del Rey, 2004. november 12.)[1] amerikai novellaíró.[2] Kisszámú, elkötelezett híve volt, de tömeges közönséget nem ért el életében. Hirtelen irodalmi hírnévre 2015-ben, tizenegy évvel a halála után emelkedett, amikor megjelent egy válogatott novelláit tartalmazó kötet, A Manual for Cleaning Women (Bejárónők kézikönyve) címmel. A kötet már a második héten felkerült a The New York Times bestsellerlistájára(wd),[3] és néhány héten belül minden korábbi könyvének együttes sikerét felülmúlta.[4]

Fiatalkora

[szerkesztés]

Az alaszkai Juneau-ban született, és gyermekkorát vándorló életmóddal töltötte, követve apja bányamérnöki karrierjét. A család Idaho, Montana, Arizona, El Paso, Texas és Chile bányásztáboraiban élt, ahol Lucia fiatalkora nagy részét töltötte. Felnőttként Új-Mexikóban, Mexikóban, New Yorkban, Észak- és Dél-Kaliforniában, valamint Coloradóban élt.[5]

Karrier

[szerkesztés]

Berlin viszonylag későn kezdett publikálni, Ed Dorn(wd) költő bátorítására és néha gyámsága alatt. Első kis gyűjteménye, az Angels Laundromat (Angyalok mosodája) 1981-ben jelent meg, de publikált novellái már 1960-ban íródtak. Életében hetvenhat novellát publikált,[6] több története olyan folyóiratokban jelent meg, mint a The Atlantic(wd) és Saul Bellow The Noble Savage(wd) című folyóirata. Berlin hat novelláskötetet adott ki, de a legtöbb írása a Black Sparrow Books(wd) három későbbi kötetében található: Homesick: New and Selected Stories (1990), So Long: Stories 1987-92 (1993) és Where I Live Now: Stories 1993-98 (1999).

Berlin sosem volt sikerszerző, de nagy befolyással bírt az irodalmi közösségen belül. 1985-ben a Raymond Carverhez és Richard Yateshez(wd) hasonlították. 5 bekezdésből álló, egyoldalas novellája, a "My Jockey" elnyerte a Jack London Short Prize 1985-ös díját. 1991-ben a Homesick című művéért elnyerte az American Book Awardot is, és ösztöndíjat kapott a National Endowment for the Arts-tól.[7]

2015-ben A Manual for Cleaning Women: Short Stories (Kézikönyv takarítónők számára) címmel jelent meg novelláskötetének gyűjteménye.[8][9] Az első héten a 18. helyen debütált a New York Times bestsellerlistáján,[10] a következő héten pedig a 15. helyre emelkedett a rendes listán.[11] A gyűjtemény a legtöbb év végi díjra nem volt jogosult (vagy azért, mert elhunyt, vagy mert felidézett anyagról van szó), de számos év végi listára felkerült, köztük a The New York Times Book Reviews(wd) "2015 10 legjobb könyve" listájára.[12] Az ABA Indie bestseller listáján a 14. helyen debütált,[13] az LA Times listáján pedig az 5. helyen,[14] és a Kirkus Prize döntőjébe is bekerült.[15]

Befolyások és tanítás

[szerkesztés]

Berlin egész életében számos munkásosztálybeli munkával kereste a kenyerét, amit olyan novellák címei tükröznek, mint a "Kézikönyv takarítónőknek", a "Sürgősségi szoba jegyzetfüzete, 1977" és a "Magánközpont" (a telefonközpontokra és azok kezelőire utalva).

Az 1990-es évek elejéig számos helyen tanított kreatív írást, többek között a San Francisco megyei börtönben és a Naropa Egyetem(wd) Jack Kerouac School of Disembodied Poetics nevű iskolájában. A Mt. Zion kórházban idős betegektől is készített szóbeli történeteket.

1994 őszén Berlin kétéves tanári állást vállalt a University of Colorado, Boulderben(wd), mint vendégíró. A megbízatásának vége felé egyike volt annak a négy egyetemi oktatónak, akik elnyerték a Student Organization for Alumni Relations Award for Teaching Excellence díjat.[16] "Két év után elnyerni egy tanári díjat hallatlan dolog" – mondta később Katherine Eggert(wd) angol tanszékvezető egy nekrológban.[7] Berlint felkérték, hogy maradjon a kétéves megbízatás végén is. Az egyetemen docensi kinevezést kapott, és 2000-ig tanított ott.

A kritikusok dicsérete

[szerkesztés]

Berlint Amerika egyik legjobban őrzött titkának nevezték.[17]

"Én valahol Alice Munro, Grace Paley(wd), talán Tillie Olsen(wd) mellett helyezném el. Hozzájuk hasonlóan, irányító, intelligens együttérzéssel ír a családról, a szerelemről, a munkáról; stílusa közvetlen, egyszerű, világos és nem ítélkező; humorérzékkel és tehetséggel a gesztusokhoz és a szavakhoz, amelyek felfedik a karaktert, a képekhez, amelyek felfedik egy hely természetét." -Lydia Davis, New Ohio Review, az A Manual for Cleaning Women című novelláról.

"[A történetek] társalgási hangon szólalnak meg, és gyors, gyakran lírai gazdaságossággal mozognak. Megragadják és közlik a kegyelem pillanatait, és olyan kedves, lusta fényt vetnek, amely tartósan megmarad. Berlin az egyik legjobb írónk, és itt ereje teljében van". -Molly Giles, San Francisco Chronicle, a So Longról.

"Berlin irodalmi modellje Csehov, de vannak irodalmon kívüli modellek is, köztük a hosszabb jazzszóló, a maga hullámzásaival, tekervényeivel és mellékzöngéivel. Ez egy nagyon magasrendű írás." -August Kleinzahler, London Review of Books(wd), a Where I Live Now (Ahol most élek) című könyvéről.

"A novellák terén Lucia Berlin Amerika egyik legjobban őrzött titka. Ez az. Egyenesen. Semmi enyhítő körülmény. Vége a kritikának. Nos, nem egészen... [Ez] Berlin minden történetére jellemző, ez a derű: bármennyire is komorak és 'méltatlanok' a szereplői, ő csalhatatlanul jó kedvvel lép be és tárja fel az életüket..... Egy drogrehabilitációs központ Új-Mexikóban; az "Electric Car, El Paso" című történet ("Nagyon magas és rövid volt, mint egy autó egy rajzfilmben, amelyik nekiment egy falnak. Egy autó, amelynek égnek állt a haja.")... A karácsonyi ünnepség a dialízisközpontban. 'A gép zümmögő, szívó hangot ad ki, időnként szürcsölve.' A karácsonyfán több száz buborékfény, amelyek gurguláznak és folynak. A férfi, akinek hullaátültetése volt. A férfi, aki úgy néz ki, mint egy izzadt lamantin. A lány, aki úgy néz ki, mint egy albínó dinoszaurusz, vagy egy anorexiás whippet.... És ez így megy tovább, könyörtelenül. A West Oakland-i detoxikálóban vagyunk, a lakók a tévészobában, és a Hagyd a fenébe(wd)[18].... nézzük. Por a pornak: "Vannak dolgok, amikről az emberek egyszerűen nem beszélnek. Nem a nehéz dolgokra gondolok, mint a szerelem, hanem a kínos dolgokra, mint például, hogy a temetések néha viccesek....'. Ez a könyv több szempontból is Lucia Berlin." -Paul Metcalf, Összefüggések: 14, on Safe & Sound.

"Ez a figyelemre méltó gyűjtemény időnként Annie Proulx(wd) Accordion Crimes című kötetét juttatta eszembe, az amerikai származás és helyek átívelésével. Berlin a mi Seherezádénk, aki folyamatosan meglepi olvasóit a hangok megdöbbentő változatosságával, élénken megrajzolt karakterekkel és látványban és hangban élő helyszínekkel." -Barbara Barnard, American Book Review, a Where I Live Now című könyvről.

Magánélete

[szerkesztés]

Háromszor volt házas, és négy fia született.

Egészségügyi problémák gyötörték, többek között kettős skoliózis. Görbe gerince átszúrta az egyik tüdejét, és 1994-től haláláig soha nem látták mellette lévő oxigénpalack nélkül.[7] 1994-ben visszavonult, amikor állapota túl súlyos lett ahhoz, hogy dolgozzon, és később tüdőrákja lett. Megküzdött a sugárterápiával, amelyről azt mondta, olyan érzés volt, mintha a csontjait porrá őrölnék.[4] Ahogy egészségi állapota és anyagi helyzete romlott, Berlin egy lakókocsiparkba költözött Boulder szélére, majd később egy átalakított garázsba a fia háza mögé Los Angeles mellett.[4] A költözés lehetővé tette, hogy közelebb legyen a fiaihoz, és megkönnyítette a légzést (Boulder magas fekvése súlyosbította a tüdőproblémáit). Lucia a Marina del Rey-i(wd) otthonában halt meg, 68. születésnapján, egyik kedvenc könyvével a kezében.[7]

Művek és publikációk

[szerkesztés]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Folyóiratokban (posztumusz)

[szerkesztés]

Multimédia

[szerkesztés]
  • Berlin, Lucia, Yasunari Kawabata, and Amy Hempel. Lucia Berlin: Summer 1991. Naropa Institute, 1991. 3 audio cassettes. Audio of two classes held at Naropa Institute in Boulder, Colorado during Summer 1991. Naropa Audio Archive: 20051107, 20051111. OCLC 63682481
  • Berlin, Lucia. Lucia Berlin Reading 12 Nov 93 at Lincoln Lecture Hall, Naropa. Naropa Institute, 1993. 1 audio cassette. Lucia Berlin reading at Naropa Institute November 12, 1993. Naropa Audio Archive: 20051208. OCLC 62873090
  • Berlin, Lucia, Bobbie Louise Hawkins, Molly Giles, and Lorna Dee Cervantes. W&P Reading Cervantes; Hawkins; Giles, Berlin. Naropa Institute, 1997. 2 hangkazetta. Írás- és poétikai felolvasás Lorna Dee Cervantes, Bobbie Louise Hawkins, Molly Giles és Lucia Berlin részvételével. Naropa Audio Archive: 20060118, 20060119. OCLC 70077867

Egyéb

[szerkesztés]
  • Berlin, Lucia. Rigorous. Oakland, CA: Mark Berlin, 1992. OCLC 651063912
  • Berlin, Lucia. From Luna Nueva. Boulder, CO: Kavyayantra Press at Jack Kerouac School of Disembodied Poetics, November 1993. OCLC 441842670
  • Berlin, Lucia. The Moon: There's No Moon Like on a Clear New Mexico Night. Boulder, CO: Kavyayantra Press at Jack Kerouac School of Disembodied Poetics, 1997. OCLC 794174724

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Bejárónők kézikönyve (A Manual for Cleaning Women) – Jelenkor, Budapest, 2017 · ISBN 9789636767631 · Fordította: Bíró Júlia
  • Este a paradicsomban. Újabb történetek (Evening in Paradise) – Jelenkor, Budapest, 2020 · ISBN 9789636769970 · Fordította: Lukács Laura
  • Bejárónők kézikönyve. Válogatott történetek; ford. Bíró Júlia; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Budapest, 2022

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Lucia B Berlin - United States Social Security Death Index. FamilySearch . (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
  2. Lucia Berlin's Roving, Rowdy Life Is Reflected in a Book of Her Stories”, The New York Times, 2015. augusztus 16. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  3. Best Sellers - The New York Times”, The New York Times (Hozzáférés: 2015. szeptember 12.) 
  4. a b c Cullen, Dave: 11 Years After Her Death, Lucia Berlin Is Finally a Bestselling Author. Vanity Fair , 2015. szeptember 11. (Hozzáférés: 2015. szeptember 12.)
  5. The Story Is the Thing: On Lucia Berlin (2015. augusztus 12.). Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 17. „Adapted from the foreword to A Manual for Cleaning Women: Selected Stories, by Lucia Berlin” 
  6. READ THIS — A Manual for Cleaning Women”, The National Book Review (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.) (amerikai angol nyelvű) 
  7. a b c d Lucia Berlin, 68, acclaimed fiction writer”, Rocky Mountain News, 2004. november 18.. [2018. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  8. 'A Manual for Cleaning Women,' by Lucia Berlin”, The New York Times, 2015. augusztus 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  9. A Manual for Cleaning Women: Selected Stories (starred review). Publishers Weekly , 2015. április 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
  10. Best Sellers - The New York Times”, The New York Times (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.) 
  11. Best Sellers - The New York Times”, The New York Times (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.) 
  12. The 10 Best Books of 2015”, The New York Times , 2015. december 3. (Hozzáférés: 2015. december 5.) 
  13. National Indie Bestsellers - Hardcover Fiction | American Booksellers Association. www.bookweb.org . (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.)
  14. Bestsellers. (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.)
  15. 2015 Finalists: fiction | Kirkus Reviews (amerikai angol nyelven). Kirkus Reviews . [2018. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 5.)
  16. Former CU instructor dies”, The Daily Camera, 2004. november 17. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  17. A Manual for Cleaning Women by Lucia Berlin: EW Review”, Entertainment Weekly, 2015. augusztus 7. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.) 
  18. A Leave It to Beaver egy amerikai televíziós szituációs komédia, amely egy külvárosi fiú, családja és barátai kalandjait követi nyomon.

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucia Berlin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.