Ugrás a tartalomhoz

Lukinich Imre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukinich Imre
Született1880. április 4.[1]
Varjas község
Elhunyt1950. május 16. (70 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • történész
  • egyetemi oktató
  • polonista
IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem (–1902)
KitüntetéseiCorvin-koszorú (1943)
SírhelyeFarkasréti temető (46/7-1-43)[3][4]
Az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója
Hivatali idő
1924 1929
ElődHóman Bálint
UtódJakubovich Emil
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukinich Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lukinich Imre (Varjas, 1880. április 4.Budapest, 1950. május 16.) magyar történész,[5] egyetemi tanár, az MTA tagja.

Élete

[szerkesztés]

1894. július 27-én a piarista rendbe lépett, 1896. május 27-én egyszerű fogadalmat tett, de 1899-ben elhagyta a rendet.[6] 1902-ben tanári oklevelet szerzett a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen, ahol 1909-ben magántanárrá képesítették Erdély története tárgyköréből. Székelyudvarhelyen, Désen, majd 1912-től Budapesten tanított.

1914 júliusától 1916 júniusáig Montenegróban és a görzi hídfőnél harcolt mint főhadnagy.[6] 1916-1918-ban[7] történelmet tanított a Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban, 1918–1923 közt a pozsonyi egyetem tanára, 1923–24-ben a Magyar Országos Levéltár, 1924-29 közt az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, 1925-tól 1929-ig a Pécsre telepített Erzsébet Tudományegyetem tanára, 1929–1949 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a kelet-európai történelem tanára volt.

1916–18 és 1920–43 közt a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, 1943-46-ban alelnöke volt. 1919-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1931 és 1949 között rendes, 1943–46-ban igazgatósági tagja. 1921-től a Szent István Akadémia tagja volt. 1943-ban Corvin-koszorút kapott. Szerkesztette az Archivum Europae CentroOrientalis című folyóiratot (1935–1944). Tagja volt a Magyar Mickiewicz Társaságnak.[8]

A Magyar Történelmi Társulat tagja, 1916–1918 között és 1920-tól alelnök-főtitkára, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és a Magyar Társadalomtudományi Társaság választmányi, a Lengyel Tudományos Akadémia külső, a Lengyel Történelmi Társaság tiszteletbeli tagja, a Lengyel-Magyar Társaság elnöke és a Fédération de Sociétés Historiques de l'Europe Orientale elnöke volt.[6]

Munkássága

[szerkesztés]

Pozitivista módszerű történeti kutatásait a közölt forrásanyag teszi értékessé. Különösen Erdély története, a Rákóczi-korszak, a lengyel-magyar kapcsolatok kérdése foglalkoztatta.[9]

Könyvtárigazgatóként elsősorban az OSZK Térképgyűjteményét fejlesztette: kérésére a Pénzügyminisztérium utasította a Földmérési Térképtárat, hogy az érvénytelenné vált régi eredeti és több példányban meglévő kőnyomatos térképeket juttassa el a nemzeti könyvtárnak. Kezdeményezésére jött létre továbbá az OSZK Zenei Gyűjteménye, amely kezdetben nyomtatványokat és kéziratokat gyűjtött. Elkezdte az első kiadások és a díszművek különgyűjteménnyé szervezését, elsők között ismerte fel az életrajzi dokumentáció jelentőségét: tervbe vette egy magyar arcképgyűjtemény és egy ezzel összefüggő életrajzi adattár kialakítását.

Igazgatói ideje alatt szerezte meg az OSZK Haynald Lajos kalocsai érsek iratait, a Jókai-kódexet és az Apponyi-gyűjteményt, valamint hozzálátott az elszakított területek magyar nyelvű irodalmának szisztematikus összegyűjtéséhez, illetve az ehhez feltétlenül szükséges bibliográfiai munkálatok elindításához.[10]

Művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]