Madeleine-templom (Párizs)
|
a templom a párizsi Szajna-part világörökségi helyszín része |
| Madeleine-templom | |
| francia műemlék | |
 | |
| A Madeleine-templom homlokzata | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Párizsi főegyházmegye |
| Védőszent | Mária Magdolna |
| Építési adatok | |
| Építése | 1845 |
| Stílus | neoklasszicista építészet |
| Világörökségi adatok | |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, IV |
| Felvétel éve | 1991 |
| Elérhetőség | |
| Település | Párizs 8. kerülete |
| Hely | place de la Madeleine |
| Elhelyezkedése | |
 Madeleine-templom
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 52′ 12″, k. h. 2° 19′ 27″48.870000°N 2.324167°EKoordináták: é. sz. 48° 52′ 12″, k. h. 2° 19′ 27″48.870000°N 2.324167°E | |
 | |
| A Madeleine-templom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Madeleine-templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A párizsi Madeleine-templom elsősorban Pierre-Alexandre Barthélemy Vignon (1763–1828) francia építész műve, amely klasszicista stílusban épült. Érződik rajta a dél-franciaországi nîmes-i Maison Carrée, sőt a Periklész korában épült athéni Thészeion hatása is.
I. Napóleon 1806-ban a jénai csata után győzelmi templomot építtetett hadserege számára, az ehhez szükséges tervek elkészítéséhez Pierre Alexandre Vignon kapott megbízást. Párizsban a francia forradalom idején befejezetlenül maradt Madeleine-templomot kellett felépítenie, amelyen már Contant d’Ivry (1698–1777), majd Guillaume Couture dolgozott. Vignon görög minta szerint tervezett, ötvenkét, egyenként 20 méter magas korinthoszi oszloppal övezte a templomot.
1828 körül Vignon meghalt, így addigi segítőtársa, Jacques Marie Huvé (1783–1852) fejezte be az építkezést 1842 körül. A templom felszentelésére talán csak 1845-ben került sor, de már építése idején is templomnak tekintették. (Korábban, a tervezésekor merült fel, hogy az épületből parlament vagy bank is lehetne.) A nyugat-európai mérnökök legjobbjai ekkorra már nemcsak a római, hanem a görög építészetet és szobrászatot is behatóbban ismerték, hiszen 1719-ben feltárták Herculaneum romjait, majd 1748-ban megkezdték Pompeii területén az ásatásokat. James Stuart és Nicholas Revett 1751-ben görög műemlékek felkutatására indult, öt esztendőt töltöttek Görögországban, s kiadták 1762-ben első kötetüket az emberi léptékű athéni műemlékekről, ahol minden templom aránya más. További rajzok, metszetek, elméleti munkák adtak valóságos képet nemcsak a római, hanem a görög művészetről is.[1] A Madeleine (épült 1764–1842) éppen elkészültekor nyilván monumentálisnak hatott, de a Szajna túlsó partján ellensúlyozta a Bourbon-palota (ma a nemzetgyűlés helye).
A Madeleine bronzkapuját a Tíz parancsolatot ábrázoló domborművek díszítik, melyek Henri de Triqueti alkotásai. A gazdagon díszített márvány és arany dekorációjú templombelsőben a kupola freskója Jules Claude Ziegler alkotása, találunk értékes szobrokat, köztük François Rude (1784–1855) Krisztus megkeresztelését ábrázoló szobrát, ugyancsak ő, Rude alkotta Az önkéntesek harcbaindulása 1792-ben c. domborműcsoportját a párizsi diadalív számára, amely aztán Marseillaise néven vált ismertté.[2]
Galéria
[szerkesztés]-
Athén: Héphaisztosz temploma -
-
Párizs: La Madeleine (Szent Mária-Magdolna templom) 1911-ben -
Párizs: La Madeleine (Szent Mária-Magdolna templom) 2004-ben
.jpg?lang=hu)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A rokokótól 1900-ig. (Historia Del Arte, tomo 8.) Budapest : Corvina, 1989 ISBN 963-13-2815-5 Klasszicizmus l. 103-118., Madeleine l. 104.
- ↑ A romantika enciklopédiája. i. m. François Rude l. 151-152. o.
Források
[szerkesztés]- A romantika enciklopédiája. Összeáll. Francis Claudon. Budapest : Corvina, 1990 ISBN 963-13-2665-9 A napóleoni császárság építészetéről l. 166. o.
- Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. François Rude szócikkét l. 697. o.
