Ugrás a tartalomhoz

Nagyvitéz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyvitéz (Víťaz)
Nagyvitéz, Szent József templom
Nagyvitéz, Szent József templom
Nagyvitéz zászlaja
Nagyvitéz zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásEperjesi
Rangközség
Első írásos említés1272
PolgármesterJán Baloga
Irányítószám082 38
Körzethívószám051
Forgalmi rendszámPO
Népesség
Teljes népesség2017 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség104 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság474 m
Terület19,30 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 58′ 18″, k. h. 20° 57′ 11″48.971780°N 20.952930°EKoordináták: é. sz. 48° 58′ 18″, k. h. 20° 57′ 11″48.971780°N 20.952930°E
Nagyvitéz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvitéz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyvitéz (szlovákul: Víťaz, korábban Veľké Vitézovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Eperjestől 26 km-re nyugatra, a Nagyszinye-patak és a Hernád között fekszik.

Története

[szerkesztés]

1272-ben „Vytez” alakban említik először az Aba nemzetség birtokaként. 1288-ban „Wythezmezew”, 1307-ben „Vycez”, 1320-ban „Wytez Noua Antiqua”, 1373-ban „Uicez”, 1427-ben „Naguites” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A Bertóti és Sirokai, később a Hedry, Frichy és Tahy családok birtoka volt. 1787-ben 72 házában 602 lakosa élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Vitéz, Nagy Vitéz. Két tót faluk Sáros Várm. földes Urok Berthóti Uraság, lakosaik többfélék, fekszenek Sirokához közel, mellynek filiáji; N. Vitéznek postája is van; határjok középszerű.[2]

1828-ban 90 házában 680 lakos élt. Lakói zsellérek voltak, akik mezőgazdasággal és szénégetéssel, később idénymunkákkal foglalkoztak. 1831-ben részt vettek a koleralázadásban, közülük egy felkelőt kivégeztek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vitéz (Kis- és Nagy), Sáros v. két tót f. Szepes vgye szélén Sirokához délre egy órányira, az első 283 kath., a 2-ik 671 kath., 9 evang., 12 zsidó lak. F. u. többen. Utolsó posta Berthót.[3]

1913-ban a fél falu leégett egy tűzvészben. Két kastélya az első világháború során semmisült meg. 1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

A településnek 1910-ben 748, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1854 lakosából 1851 szlovák volt.

2011-ben 2000 lakosából 1934 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]