Ugrás a tartalomhoz

Nigel Farage

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nigel Farage

Született1964. április 3. (60 éves)[1][2]
Farnborough[3]
PártReform UK (2024. június 3. – )

SzüleiGuy Oscar Justus Farage
HázastársaKirsten Farage (1999–)
Foglalkozás
  • politikus
  • önéletrajzíró
  • commodity broker
  • szóvivő
  • műsorvezető
  • terrorista
IskoláiDulwich College
Vallás
A Wikimédia Commons tartalmaz Nigel Farage témájú médiaállományokat.

Nigel Paul Farage (IPA: færɑːʒ/;[4] Downe, 1964. április 3. –) angol euroszkeptikus politikus. 2006 szeptemberétől 2009 novemberéig, majd újra 2010 novemberétől 2016 szeptemberéig a brit Függetlenségi Párt (UKIP) vezetője volt.[5] 1999 óta tagja az Európai Parlamentnek (EP) Délkelet-Angliából. A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája nevű európai parlamenti frakció elnöke. Az EP-ben elmondott szellemes, néha nagy vitát szító beszédeiről, valamint az Európai Uniót (EU) és annak intézményeit illető erős kritikájáról vált ismertté.[6][7] 2016-ban a Brexit-kampány egyik arca volt.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

Farage alapító tagja volt az UKIP-nek, miután elhagyta a Konzervatív Pártot az 1992-es Maastrichti Szerződés aláírása után.[8] Sikertelenül kampányolt az európai, valamint a westminsteri parlamenti választásokkor a UKIP oldalán 1994-ben, ezután 1999-ben megválasztották európai parlamenti képviselőnek Délkelet-Angliában. Ezt követően folyamatosan megválasztották 2004, 2009 és 2014-ben is képviselőnek.

2006 szeptemberében Farage vált a UKIP vezetőjévé, és ő vezette a pártot keresztül a 2009-es európai parlamenti választáson, ekkor a második legnagyobb arányban megnyerték a népszerűségi szavazást, legyőzve a Munkáspártot és a Liberális Demokratákat több mint kétmillió szavazattal. Lemondott 2009 novemberében, hogy a 2010-es általános választásokra koncentrálhasson. 2010-ben újraválasztották a UKIP vezetőjének. Bejelentette lemondását a 2015-ös elbukott általános választás után, de nem fogadták el, és a posztján maradt 2016-ig, kiemelkedő alakja volt az Egyesült Királyság kilépési kampányának, ami után a választók az EU-ból való kilépés mellett döntöttek.

Farage második helyen végzett a The Daily Telegraph Top 100 legbefolyásosabb jobboldaliakat rangsoroló felmérése során 2013 októberében, David Cameron miniszterelnök mögött.[9] Az év britjének nevezte meg a The Times 2014-ben.[10]

2016. július 4-én Farage megint bejelentette lemondását mint a UKIP vezetője.[11] A The Spectator újságírója, Rod Liddle úgy írta le Farage-t, mint „az utóbbi évtized legfontosabb és legsikeresebb brit politikusa. Lemondása lyukat hagy a politikai rendszerünkben. Hatalmas intelligenciával, üdítően liberális megközelítéssel ő építette a UKIP-et fel a semmiből, és tette a harmadik legnagyobb párttá, sikerült a legfontosabb ambíció – lásd az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból."[12] Utódja Diana James lett a Brit Függetlenségi Párt megválasztott női elnöke,[13] aki mindössze 18 napnyi elnökség után szintén lemondott.[14]

2023 tavaszán elismerte, hogy a Brexit elbukott, miután egyértelművé vált, hogy a lépés nem hozott gazdasági előnyöket a britek számára, ezért viszont a torykat, vagyis a konzervatívokat okolta, akik szerinte „épp annyira hasznavehetetlenek, mint a brüsszeli biztosok.” Azt viszont egy pillanatig nem gondolta, hogy jobb lett volna az országának az EU-ban maradnia.[15]

A Brexit Párt

[szerkesztés]

2019. április 12-én bejelentette a Brexit Párt megalakulását, a párt április 17-én 15 százalékos, május 20-án pedig már 33,4 százalékos támogatottságot ért el.[16][17][18] A 2019-es európai parlamenti választást megelőző utolsó közvélemény-kutatások szerint a Brexit Párt több szavazatra számíthatott, mint a Konzervatív Párt és a Munkáspárt együttvéve.[19]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Roglo
  3. 2024. június 16., https://news.sky.com/story/from-ukip-maverick-to-self-proclaimed-peoples-army-leader-everything-you-need-to-know-as-nigel-farage-announces-general-election-bid-13147268
  4. While Farage himself pronounces it thus, he has stated that he does not mind if the alternative pronunciation of /ˈfærɪd͡ʒ/ is used by others – Farage vs Paxman, Newsnight (YouTube – UKIP webmaster's channel), 18 April 2010.
  5. Barnett, Ruth. „Nigel Farage Re-Elected UKIP Party Leader”, Sky News, 2010. november 5.. [2012. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. november 22.) 
  6. Waterfield, Bruno. „Ukip's Nigel Farage faces reprimand after calling Herman Van Rompuy 'wet rag'”, The Daily Telegraph, 2010. február 25. 
  7. Adams, Tim. „Nigel Farage: I was never scared of being out on a limb”, The Guardian, 2012. július 21.. [2012. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  8. Goldsmith, Rosie. „Profile: Nigel Farage, UKIP leader”, BBC News, 2012. december 4.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  9. Top 100 most influential Right-wingers”, The Daily Telegraph, 2013. október 2. (Hozzáférés: 2016. május 4.) 
  10. Man of the Moment”, The Times, 2014. december 30. (Hozzáférés: 2014. december 30.) 
  11. UKIP leader Nigel Farage stands down”, BBC News, 2016. július 4. 
  12. (2016. július 4.) „In praise of Nigel Farage”. The Spectator. [2016. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 8.)  
  13. Aki Brexitet kér karácsonyra – itt a UKIP új vezetője – Alfahír, 2016. szeptember 16.
  14. [1]
  15. Nigel Farage: ‘Brexit has failed’ Politico, 2023. május 16.
  16. Nigel Farage egy hete alapított pártja tarolna a brit EP-választásokon, portfolio.hu
  17. UK watchdog to review Nigel Farage's Brexit Party funding, dw.com (angolul)
  18. European Parliament voting intention: Brex 37%, Lab 13%, Con 7% (19-21 May) Latest YouGov European Parliament voting intention figures, yougov.co.uk (angolul)
  19. Brexit party may get more EU election votes than Tories and Labour combined – poll, theguardian.com (angolul)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nigel Farage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]