Ugrás a tartalomhoz

P6 (mikroarchitektúra)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
P6
Gyártás1995 november 1
TervezőIntel
Max CPU órajel233 MHz – 1,40 GHz
FSB sebességek66 MHz – 133 MHz
UtasításkészletMMX, kiterjesztések: SSE
ArchitektúraP6 x86
Magok száma1
Magok neveiCeleron sorozat, Pentium II sorozat, Pentium III sorozat, Pentium Pro sorozat, Pentium II Xeon sorozat, Pentium III Xeon sorozat processzoraiban
L1 gyorsítótár32 KiB
L2 gyorsítótár128 KiB – 512 KiB
256 KiB – 2048 KiB (Xeon)
FoglalatSocket 370, Socket 479
Tranzisztorok száma7,5M 350 nm


7,5M 250 nm (B0, B1)
9,5M 250 nm (B0, C0)
19M 250 nm (B0)
28M 180 nm (A1, A2, B0, C0, D0)
44M 130 nm (A1, B1, C1, D0)

ElődP5, változatok:

Pentium M, Továbbfejlesztett Pentium M

UtódNetBurst


A P6 mikroarchitektúra az Intel x86 mikroarchitektúra hatodik generációja, amely az 1995 novemberében bevezetett Pentium Pro mikroprocesszorban jelent meg először. Az architektúrára gyakran i686-ként is hivatkoznak. A NetBurst mikroarchitektúra váltotta fel 2000-ben, de újraéledt a Pentium M mikroprocesszor-vonalban. A P6 mikroarchitektúra Pentium M változatának utódja az Intel Core termékcsaládban alkalmazott Core mikroarchitektúra.

A Pentium Pro-tól a Pentium III-ig

[szerkesztés]

A P6 mag volt a hatodik generáció az Intel x86-os mikroprocesszorainak sorozatában. A P6 mag első megvalósítása a Pentium Pro processzor volt, amely 1995-ben készült el, és ez volt az eredeti Pentium design (P5) közvetlen utódja.

Számos új technikát a P6 magban alkalmaztak először az Intelnél:

  • Spekulatív végrehajtás és soron kívüli végrehajtás (out-of-order execution, az Intelnél saját terminológia szerint dinamikus végrehajtás, dynamic execution) amelyhez új véglegesítő egységek kerültek az utasításvégrehajtó magrendszerbe. Ez csökkentette a futószalag-várakozásokat és részben elősegítette a jobb sebesség-skálázást a Pentium Pro és az azt követő processzoroknál.
  • Szuperfutószalagos technika: a Pentium 5 fokozatú utasítás-futószalagját 14 fokozatúra bővítették a Pentium Pro-ban, amely a Pentium III processzorban 10 fokozatúvá alakult, és 12 – 14 fokozatú futószalagot kaptak a Pentium M processzorok.
  • Fizikai címkiterjesztés (Physical Address Extension, PAE) és szélesebb 36 bites adatsín a 64 GiB fizikai memória támogatására (egy folyamat lineáris címtere továbbra is 4 GiB-ra korlátozódik).
  • Regiszterátnevezés, amely lehetővé teszi a futószalagra került többszörös utasítások hatékonyabb végrehajtását.
  • CMOV utasítások, amelyeket erőteljesen használnak az optimizáló fordítóprogramok.

A P6 architektúra három generációt élt meg a Pentium Pro-tól a Pentium III-ig, és széles körben elismert alacsony fogyasztása, kiváló egészértékű számítási teljesítménye és viszonylag magas ciklusonkénti utasításszáma (instructions per cycle, IPC) miatt. A feldolgozómagok P6-os vonalát a NetBurst (P68) architektúra váltotta fel, amely a Pentium 4 processzorban jelent meg először. A NetBurst egy teljesen eltérő elveken alapuló kialakítás, amely leginkább a nagyon hosszú futószalagokra támaszkodik, előnyben részesíti a sokkal magasabb órajelfrekvenciákat, miközben az elérhető IPC értéke alacsonyabb, fogyasztása pedig magasabb.

P6 alapú csipek

[szerkesztés]

P6-os változatú Pentium M

[szerkesztés]
P6 Pentium M
Gyártás2004
TervezőIntel
Max CPU órajel600 MHz – 2,26 GHz
FSB sebességek400 MT/s – 533 MT/s
UtasításkészletMMX, kiterjesztések: SSE, SSE2
ArchitektúraP6 x86
Magok száma1
Magok neveiA100 sorozat, EP80579 sorozat, Celeron M sorozat, Pentium M sorozat processzoraiban
L1 gyorsítótár64 KiB
L2 gyorsítótár512 KiB – 2048 KiB
FoglalatSocket M
Tranzisztorok száma77M 130 nm (B1, B2)


144M 90 nm (B0, C0)


151M 65 nm (C0, D0)
ElődNetBurst
UtódEnhanced Pentium M

Banias/Dothan változat

[szerkesztés]

P6-os változatú Enhanced Pentium M

[szerkesztés]
P6 Enhanced Pentium M
Gyártás2006
TervezőIntel
Max CPU órajel1,06 GHz – 2,33 GHz
FSB sebességek533 MT/s – 667 MT/s
UtasításkészletMMX, kiterjesztések: SSE, SSE2, SSE3
ArchitektúraP6 x86
Magok száma1–2
Magok neveiCeleron M sorozat, Pentium Dual-Core sorozat, Core Solo sorozat, Core Duo sorozat, Xeon LV sorozat processzoraiban
L1 gyorsítótár64 KiB
L2 gyorsítótár1 MiB – 2 MB
2 MiB (Xeon)
FoglalatSocket M
Tranzisztorok száma151M 65 nm (C0, D0)
ElődPentium M
UtódIntel Core

A Yonah CPU 2006 januárjában jelent meg a Core márkajelzés alatt. Egy- és kétmagos mobil változatokat árultak Core Solo, Core Duo, és Pentium Dual-Core márkanéven, és szerver-változatokat is kibocsájtottak Xeon LV néven. Ezekben a processzorokban részleges, megelőző megoldásokat alkalmaztak a Pentium M hibáira, hozzáadva azokat a P6 mikroarchitektúrához:

  • SSE3 támogatás
  • Egy- és kétmagos technológia, 2 MiB osztott L2 gyorsítótárral (a processzor szervezését átstrukturálva)
  • Megnövelt FSB sebesség, 533 MT/s vagy 667 MT/s kiépítésben
  • 12 fokozatú utasítás-futószalag

Ezek a megoldások részben csak az alacsony fogyasztású CPU-k belső mikroarchitektúrájából következtek, átmenetet alkotva a P6 és a rákövetkező Core mikroarchitektúra között.

Yonah változat

[szerkesztés]

Térkép

[szerkesztés]

Az Intel CPU magok fejlődése a NetBurst és P6-tó a Cannonlake-ig

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a P6 (microarchitecture) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]