Ugrás a tartalomhoz

Palotahomlokzat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. dinasztia-kori palotahomlokzat rekonstrukciója[1]
Az S 3503-as sír rekonstrukciója

A palotahomlokzat az ókori egyiptomi művészet egyik jellegzetes díszítési módja, amely a predinasztikus kortól végigkísérte az egyiptomi építészetet és a síkművészetet. A palotahomlokzat díszítés a sík felület mélységi tagolásával kialakított, úgynevezett paneles kiképzése, amely sajátos ritmust adott a felületeknek. Elsősorban falakon alkalmazták, de megjelent szarkofágok oldalán és más sík felületeken is.

Eredete

[szerkesztés]
Dzsószer piramiskörzetének palotahomlokzatos fala

A motívum feltehetőleg a predinasztikus kori, megerősített (szent) helyek bástyákkal, tornyokkal és kapukkal tagolt falát idézi.[2] A szúzai és uruki pecséthengerek szembetűnően hasonló motívumai alapján elképzelhető, hogy külső hatásként jelent meg Egyiptomban.[3] Más vélemény szerint a predinasztikus kor veremsírjai mellett facölöpökből és gyékényfonatból készített falú szentély állt,[4] e falszerkezet utánzása révén kerülhetett a vályogtéglából, majd kőből épített kerítésfalakra a motívum. A masztabák vályogfalait eredetileg színesre festették, és minden részletükben a gyékényfonatos kerítésfalat utánozták.[5] Néhány masztabában az illúzió fokozása céljából a kamrákban fából és gyékényből készített belső burkolatot helyeztek el.

Használata

[szerkesztés]
A Menkauré-piramisban talált palotahomlokzat-díszítésű szarkofág rajza
Kaiemnofret szarkofágjának palotahomlokzat-díszítése

A palotahomlokzat díszítés az I. dinasztia masztabáinál jelent meg, amelyet az elhunyt halotti palotájaként fogtak fel. Az abüdoszi és szakkarai síroknál egyaránt megjelenik a palotahomlokzat-díszítés, felhasználási módja azonban különböző a két térségben. Az abüdoszi Peker (ma Umm el-Kaáb) temetőben kevés felszín fölé emelkedő falat építettek, és a sírt nem vették körül kerítésfallal. A szakkarai nekropoliszban az alsó-egyiptomi nemesség temetkezett, és sírjaik oly hatalmasak a felső-egyiptomi királysírokhoz képest, hogy sokáig ezeket tartották a felső-egyiptomi származású királyok valódi sírjainak. Az egyik legelső, itt épített masztabát Herneith királynőhöz kapcsolják: ez a szakkarai S 3507-es sír. Ennél a palotahomlokzat motívum még a masztaba felépítményének oldalfalain látható, a kerítésfal díszítetlen, egyszerű téglafal. A Dzser és Anedzsib idején készült masztabák (például Nebetka sírja) különböző felépítmény-konstrukciókat próbáltak ki, és a palotahomlokzat-motívum átkerült a sírkörzetet lezáró kerítésfalra.

A palotahomlokzat-díszítés eredetileg a teljes halotti körzetet körülvette a kerítésfal díszítéseként. A kultuszterületre az I. dinasztia végén korlátozódott a használata, a II. és a III. dinasztia alatt pedig újra megjelenik a masztaba külső falán is. Az előzőekre példa Hór-Aha nevezetes, bikafejekkel díszített masztabája, a későbbiekre a mejdúmi 17-es masztaba, vagy I. Hentkauesz sokáig piramisnak vélt, gízai kétszintes masztabája. Az Óbirodalom korában, a III. dinasztia idején megjelenő, és Egyiptom fáraókori művészetét végigkísérő álajtók alapmotívuma is a palotahomlokzatot idézi.[6] A IV. dinasztia alatt jelent meg a nagy méretű szarkofágokon a palotahomlokzat, mint fő díszítőmotívum, és használták a szarkofágok befogadására szánt fülkék dekorációjára is. A szarkofág ez idő tájt átvette a halotti palota szakrális szerepét.[7] A későbbi korokban is megjelent piramis- és templomkörzetek kerítésfalain. Egy érdekes párhuzam a déli mazgúnai piramis kerítésfala, amely nem palotahomlokzat-díszítésű, de némileg arra emlékeztetve, hullámos nyomvonalú.[8]

További előfordulások

[szerkesztés]

Előfordul ez a díszítés más tárgyakon is, például az eredetileg kozmetikumok kikeverésére használt, később jellegzetes áldozati tárggyá vált palettákon. A Narmer-palettán is megjelenik, ahol az uralkodó nevét foglalja magába. Hasonló funkcióban, igen szépen kidolgozott palotahomlokzat-motívum díszíti Dzset király sírkövét.[9] Az ilyen, királynevet befoglaló alkalmazását később felváltotta a szereh, amin szintén felismerhető a motívum.[10]

Galéria

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Kákosy–Varga, i. m. 151. o. nyomán
  2. Kákosy–Varga, i. m. 150-151. o.
  3. Arnold, i. m. 171. o.
  4. Lehner, i. m. 76. o.
  5. Lehner, i. m. 79. o.
  6. Kákosy, i. m. 96. o.
  7. Arnold, i. m. 170-171. o.
  8. Verner, i. m. 433. o.
  9. Kákosy–Varga, i. m. 150. o.
  10. Kákosy, i. m. 39. o.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Ajánlott irodalom

[szerkesztés]
  • Baines, John, Málek, Jaromír. Az ókori Egyiptom atlasza, ford. Udvarhelyi László (magyar nyelven), Budapest: Helikon Kiadó Kft.. 1. kiadás: ISBN 963-208-068-8, 2. kiadás: ISBN 963-208-642-2 [1992] (2000) 
  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap